A kezdők lépjenek megmunkálatlan területekre. — E Föld történelmének végéhez közeledünk. Nagy munka vár ránk: eljuttatni az utolsó figyelmeztető üzenetet a bűnös világnak. Lesznek közöttünk, akiket Isten az eke mellől hív el, a szőlőskertből, vagy munkájuk bármily más ágából.

E világ eresztékei roskadoznak. — Ha ezt a képet szemléljük, csüggesztő a helyzet. Azonban Krisztus reményteljesen üdvözli azokat a férfiakat és nőket, akik nekünk csüggedést okoznak. Lát bennük olyan képességeket, amelyekkel szőlőjében munkát vállalhatnak. Ha állandóan tanulnak, akkor gondviselése által olyan emberekké válhatnak, akik alkalmasak a képességeik szerinti munka végzésére. Ugyanis Szentlelkét rájuk árasztja, s ez által kifejezőképességgel látja el őket.

A meddő, megmunkálatlan területek nagy részén kezdőknek kell megkezdeni a munkát. Az Üdvözítő dicső látomása e világról a munkások zömét lelkesedéssel, bizalommal tölti el, akik, ha alázatosan kezdik a munkát és teljes szívvel, akkor éppen ott és akkor, a legmegfelelőbb munkaerőnek bizonyulnak. Krisztus látja a világ minden nyomorát és kétségbeesését; s ez a látvány tehetségesebb munkásaink többségét olyannyira elcsüggesztené, hogy azt sem tudnák, hogyan induljanak el, s hogyan vezessenek férfiakat és nőket a létra legalsó fokára. Pontos, szabatos módszereik itt nem sokat érnek. A létra alsó fokai felett állva ezt mondanák: „Jöjjetek fel ide, ahol mi állunk!” A szegény lelkek pedig nem is tudnák lábukat hova helyezni.

Krisztus szívét felvidítja, ha azokra tekint, akik a szó minden értelmében szegények. Felvidul, ha látja a bántalmazott szelídeket, ha azokat látja, akik éhezik az igazságot. Ő szinte üdvözli azokat a körülményeket, amelyek sok prédikátort elcsüggesztenének. A szegényekért és az ínségesekért végzendő munka felelősségét olyanokra helyezi, akik őszintén együtt éreznek a tudatlanokkal, s azokkal, akiket mindenütt mellőznek. Az Úr megtanítja ezeket a munkásokat, hogy mit tegyenek ezekért az emberekért. Biztatja majd őket, ha felismerik, hogy ajtók nyílnak meg előttük, s olyan helyeken kezdhetnek munkába, ahol mint orvos misszionáriusok tevékenykedhetnek. Minthogy kevés az önbizalmuk, minden dicsőséget Istennek tulajdonítanak.

Fiatal munkásokra van szükség a komoly munkát igénylő területeken. — Azokat a fiataloknak, akik életüket az igazság tanítására és emberek megmentésére szentelik, először a Szentléleknek kell megelevenítenie, s csak azután menjenek ki a táboron kívül a legkevésbé biztató, nagy erőfeszítést igénylő helyekre. Az Úr nem bízta a tapasztalatlanokra az igehirdetést a gyülekezetek számára. Az üzenetet a főútvonalakon és az ösvényeken is hirdetnünk kell (Manuscript, 1901, 3.).

Házaspárok munkája az elhanyagolt területeken. — Népünk közül azok, akik világvárosok központjaiban élnek, értékes tapasztalatokat szerezhetnének, ha kezükben Bibliájukkal, Szentlélektől ihletett szívvel kimennének a világ fő- és mellékútjaira, az általuk ismert üzenettel (Review and Herald, 1906. VIII. 2.).

A hegyek között és a völgyekben. — Mialatt Lakeportban (Észak-Kaliforniában) voltam, mélyen érintett az a tény, hogy olyan helyre találtam, ahol hűséges munkát kell végeznünk: az igazság üzenetét kell hirdetnünk a népnek. Ezen a hegyvidéken élnek olyan emberek, akiknek szükségük van a hármas angyali üzenet igazságára. A Szentlélek befolyása alatt hirdetnünk kell a jelenvaló igazságot a hegyek és völgyek telepesei között is. Ünnepélyes intelmeit hangoztatnunk és visszhangoznunk kell. Az üzenetet gyorsan kell eljuttatnunk a néphez. Bölcs és értelmes férfiak és nők haladéktalanul hintsék az evangélium magvait…

Az Úr munkálkodni fog azok által, akik feltárták a Bibliát azoknak, akik az ország e távol eső részein laknak. Felhívom hittestvéreim figyelmét, hogy fogjanak össze, kezdjék el és végezzék be a munkát…

Azért hívom fel figyelmeteket Lakeportnak és környékének telepeire, mert ezek a területek nem nyertek helyes ismereteket a jelenvaló igazságról. Lehetséges, hogy vannak népünk között olyanok, akik anyagi eszközeiket szívesen adnák új misszióterületek megnyitására. Nekik mondom: A Mesterért tégy meg mindent, és segíts.

Sok mondanivalóm van a hegyi településeket illetően. Vannak hasonló települések a közelben, ahol hasonló munkát kell végeznünk. Vajon népünk dolgozna-e készségesen a főutakon és az ösvényeken? Az üzleti érdekek annyira lefoglalták az adventisták érdeklődését és képességeit, hogy nagyrészt alkalmatlanokká váltak arra, hogy a jelenvaló igazság világosságát feltárják olyanoknak, akik még nem ismerik. Ne engedjük, hogy ez az állapot így folytatódjék.

Sokan vannak népünk között, akik, ha kimennének a városokból, és munkához látnának, akkor testi egészségüket visszanyernék. Felszólítom testvéreimet, hogy menjenek ki kettesével mint misszionáriusok ezekre a vidékekre. Menjetek alázatosan. Krisztus példát mutatott, s az Úr bizonnyal megáldja azok fáradozását, akik Isten félelmében indulnak el, s hordozzák azt az üzenetet, amelyet az Üdvözítő adott első tanítványinak: „Elközelített hozzátok az istennek országa” (Manuscript, 1908, 65.)!

Missziós családok nagyvárosok és falvak számára. — Testvéreink, akik lakhelyüket változtatni kívánják, s akik Isten dicsőségét tartják szemük előtt, s érzik, hogy személyes felelősség terheli őket, hogy másokkal jót tegyenek, hogy lelkeket mentsenek, akikért Krisztus nem sajnálta drága életét, azok költözzenek a városokba és a falvakba, ahova a világosság még nem, vagy alig jutott el, s ahol valóságos szolgálatot tehetnek, s munkájukkal és tapasztalataikkal mások áldására lehetnek. Szükségünk van olyan misszionáriusokra, akik elmennek a városokba és a falvakba az igazság zászlaját felállítani, hogy Istennek az egész országban tanúbizonyságai legyenek. Hogy az igazság fénye oda is eljusson, ahova még nem jutott el, s az igazság zászlaja ott is lobogjon, ahol eddig nem ismerték.

Jézus nem hanyagolta el a falvakat. Vajon nem kötelességük azoknak, akik lustán egy helyben álldogálnak, hogy elmenjenek oda, ahol Jézus Krisztust és drága igazságát képviselhetik (Review and Herald, 1891. III. 20.)?