Egyszerű beszéd – világos kifejezésmód. — Az Úr azt akarja, hogy elsajátítsd az evangélium hirdetésének helyes módját, hogy embereket halászhass. Ezt a művészetet sokaknak meg kell tanulniuk. Annak érdekében, hogy munkádban eredményes légy, meg kell tanulnod az Írások alkalmazását. Beszéded értelme legyen könnyen felfogható. Térj egyenesen a tárgyra. Szemléltetéseid magyarázzák önmagukat. Bármily nagy legyen valakinek a tudása, mit sem használ, ha nem képes azt másoknak átadni. Hangod, beszédmódod, mély érzéseid hassanak az emberekre. Serkentsd tanítványaidat, hogy adják át magukat Istennek.

Világosan magyarázz, mert tudom, hogy többen sok mindent nem értenek meg, amit mondasz nekik. A Szentlélek alakítsa és formálja beszédedet, s tisztítsa meg minden polyvától. Úgy beszélj, mint kicsiny gyermekekhez, emlékezz arra, hogy sokan bár éveik szerint felnőttek, de értelemre még kicsiny gyermekek.

Komoly imák által és szorgalmas igyekezettel válunk alkalmas előadókká. Ez az alkalmasság magában foglalja azt is, hogy minden egyes hangot, szótagot tisztán ejtünk ki, a hangsúlyt pedig a megfelelő szótagra helyezzük. Lassan beszélj! Sokan gyorsan beszélnek, szinte hadarják a szavakat, elvész a hatása annak, amit mondanak. Amit mondasz, abba leheld Krisztus lelkületét és életét. A hallgatók számára legyen az evangélium: Istennek hatalma. Az evangéliumot egyszerűen add elő (The Signs of the Times, 1913, 253–255. o.).

Az istentiszteletek gondos előkészítése. — Az időszerű igazságról tartott előadásokat gondosan mérlegeld, mert mind-mind fontos anyagot tartalmaznak. Ha ezeket az előadásokat előkészíted, mielőtt a nép elé tárod, ha tömören foglalod össze, és nem túl nagy területet ölelnek fel, ha kijelentéseid a Mester lelkületét tükrözik, senki sem marad a sötétségben, senki sem panaszkodhat, hogy nem kapott táplálékot. Az előkészület mind a lelkész, mind a hallgatók részéről nagyban hozzájárul az eredményhez.

Idézek néhány szót, amelyek éppen most jutottak tudomásomra: „Mindig tudom Canson prédikációinak időtartamából, hogy mennyi időt töltött távol otthonától a hét folyamán – mondotta a nyáj egyik tagja. – Ha gondosan tanult, felkészült, akkor előadásai nem voltak hosszúak, és hallgatói sohasem felejtették el a számukra nyújtott tanítást. De ha nem volt ideje felkészülni, prédikációi érthetetlenül hosszúra nyúltak, s lehetetlen volt valamit is kihámozni belőle, ami emlékezetünkben megmaradjon.”

Megkérdeztek egy másik tehetséges lelkészt, hogy általában mennyi ideig szokott beszélni. „Ha alaposan felkészültem, akkor fél óráig,ha csak részben készültem, akkor egy óráig; de ha minden előzetes készültség nélkül lépek a szószékre, addig beszélek, amíg akarjátok – tény az, hogy ilyenkor sohasem tudom befejezni.”

Íme egy további hatásos kijelentés: „A jó pásztor – mondja egy író – mindig tart elegendő kenyeret tarsolyában, kutyájára pedig jól ügyel.” A kutya jelképezi buzgalmát, amelyet vezetnie, rendbe szednie és mérsékelnie kell. Tele tarsolya pedig jelenti elméjét telve hasznos tudással: legyen mindig készen, hogy nyáját táplálja (Letter, 1886, 47.).

Ügyelj a lelki emésztésre. — „Nem szeretek fél óránál tovább beszélni – mondta egy hű és komoly prédikátor, aki soha nem lépett hallgatósága elé megfelelő előkészület nélkül. – Tudom, hogy egyesek szellemi emésztőképessége gyenge, és sajnálnám hallgatóimat, hogy a második fél órát azzal töltsék, hogy elfelejtsék, amit az első fél órában mondottam, vagy kívánják, bárcsak befejeztem volna akkor, amikor már adtam nekik annyit, amennyit befogadhatnak” (Letter, 1886, 47.).

Rövidítsd hosszú előadásaidat. — Egyes hosszú előadásaidnak sokkal jobb hatása lett volna hallgatóidra, ha három részre osztottad volna. Az emberek nem tudnak annyit megemészteni; elméjük egyáltalában fel sem foghatja a sok mondanivalót. Kifáradnak és megzavarodnak, mert egyetlen előadás alatt annyi mindent hallottak. Az ilyen hosszú előadások kétharmad része elvész, a lelkész pedig kimerül. Sokan lelkészeink közül e tekintetben tévednek. A következmények rájuk nézve sem kedvezőek: agyuk kifárad, érzik, hogy nehéz terhet hordoznak az Úrért, s nehéz napokat látnak…

Az igazság lényegében és hatásában annyira különbözik a népszerű szószékekről elhangzó tévedésektől, hogy amikor az emberek elé tárul, először majdnem lenyűgözi őket. Nehéz étel, tehát mértékkel kell adagolni. Egyesek elméje éles, s nyomban befogadják az új és megdöbbentő igazságokat. Mindegyik olyan nagy változásokat foglal magában, s minden egyes lépés újabb keresztet jelent. Adj időt nekik, hogy az általad hirdetett csodálatos igazság üzenetét megemészthessék.

Törekedjék a prédikátor, hogy az emberek rokonszenvét, megértését biztosítsa. Ne szárnyalj túl magasra, ahová már nem tudnak követni, inkább haladj pontról pontra, mint a jó helyre erősített szeg, amelyet a gyülekezetek Mestere rögzített. Ha akkor fejezed be órádat, amikor kell, és csak annyit társz fel, amennyit megérthetnek, amennyi nyereség lehet a számukra, akkor majd szeretnének többet is tudni – érdeklődésüket állandóan fenntarthatod (Letter, 1887, 39.).

Igyekezz az „érdekes, vonzó előadó” hírnévre. — Munkádba tőled telhetőleg a legtöbb lelkesedést vigyed. Előadásaid rövidek legyenek. Két okból: egyik, hogy megkedveljenek mint „vonzó, érdekfeszítő” előadót. A másik, hogy megőrizzed egészségedet (Letter, 1902, 112.).

— Sose fáraszd ki hallgatóidat hosszú előadásokkal. Mert nem bölcs dolog. Évek óta munkálkodom ezen a területen, törekszem testvéreinket rávenni, hogy kevesebbet prédikáljanak, idejüket és erejüket inkább arra szenteljék, hogy az igazság fontos pontjait megvilágítsák, mert az ellenség minden egyes pontot támadni fog. A mű minden egyes munkása tartsa élénken emlékezetében eszményeinket. Tapintattal és előrelátással tegyél meg munkádban minden tőled telhetőt, hogy hallgatóid érdeklődését lekössed (Letter, 1886, 48.).

Szóljon szívhez az igazság. — Minden előadáshoz hozzátartozik az igazságot a szívbe vésni. Hogy aki hallja, értse meg: férfiak és nők, ifjak és idősek az élő Istennek szolgáljanak (Testimonies to Ministers, 1896, 258. o.).

Könnyen érthetően. — Prédikáljad az Igét, de könnyen érthetően. Hallgatóidat Jézus Krisztushoz vigyed, akiben összpontosulnak reményeik az örök életre. Ha Isten Igéjét egyszerűen tárod eléjük, akkor a mag növekedni fog, s idővel termésed lesz. A te munkád a magvetés: a mag növekedése az Úr isteni műve (Letter, 1896, 34.).

Gyakorlati életszentségről beszélj minden prédikációdban. — Nehezebb ma az emberek szívéhez közel kerülni, mint régebben. A legmeggyőzőbb érveket tárhatod eléjük, a bűnösök mégis messze vannak az üdvösségtől. A lelkészek ne csupán hittételekről prédikáljanak. Minden előadásban tanítsátok a gyakorlati életszentséget (Review and Herald, 1908. IV. 23.).

Az üzenetet valóságként hirdesd. — Betterton, a híres színész egy alkalommal dr. Sheldonnal, a canterbury érsekkel ebédelt. Az érsek így szólt hozzá: „Kérem, Betterton, mondja meg nekem, mi az oka annak, hogy a színészek olyan nagy hatást gyakorolnak hallgatóságunkra, pedig csak képzelt dolgokat adnak elő?” „Uram – válaszolta Betterton – engedje meg megjegyeznem kellő alázattal kegyelmességed iránt, hogy az ok egészen egyszerű: az egésznek a titka a lelkesedés. Mi a színpadon a képzelet szülte dolgokat valóságként adjuk elő, önök a szószéken a valóságos dolgokat elképzelteknek tüntetik fel” (Counsels to Teachers, Parents and Students, 1913, 255. o.).

Megalkuvás nélkül. — Nem kell megalázkodva bocsánatot kérnünk a világtól, mert megmondjuk az igazságot: emberek és az angyalok előtt állj ki Isten ügyéért. Értesd meg, hogy az adventisták nem alkudhatnak meg. Véleményedben és hitedben az ingadozásnak még a látszatát sem engedheted meg; a világnak joga van megtudnia, hogy mit várhat tőlünk (Manuscript, 1890, 16.).

Egész világra kiterjedő üzenetünk. — Isten Igéjének alapvető igazságait tekintve egy a mi hitünk. A mű súlypontja: Isten parancsolata és Jézus Krisztus bizonyságtétele (Letter, 1887, 37.).

Hirdesd a lelki újjáéledést. — „Térjetek meg” – hangzott Keresztelő János üzenete a pusztában. Krisztus üzenete az emberekhez pedig így szólt: „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek” (Lk 13:5). Jézus az apostoloknak megparancsolta, hogy szólítsák az embereket bűnbánatra.

Az Úr akarata az, hogy szolgái napjainkban is a régi evangéliumi tanításokat hirdessék: bűnbánatot, megtérést és bűnvallomást. Ilyen prédikációkra van szükség: régi szokásokról, izraelita apák és anyák cselekedeteiről. A bűnösért kitartóan, komolyan és bölcsen kell munkálkodnunk, míg belátja, hogy Isten törvényét áthágja, s míg Isten előtt megvallja bűneit, s hittel fordul Jézushoz (Manuscript, é. n., 111.).

Vigasztaló, erőteljes igehirdetés. — Az evangéliumot világosan meg kell értened. A vallásos élet nem a homály és a szomorúság élete, hanem béke, öröm, párosulva krisztusi méltósággal és szent komolysággal. Üdvözítőnk nem arra buzdít, hogy kételyeket, félelmet, csüggesztő sejtelmeket melengessünk; ezek nem adnak enyhülést a léleknek, sőt inkább feddésre, mint dicséretre valók. Kimondhatatlan örömmel örvendezhetünk, sőt megdicsőült örömmel. Félre már a tudatlanságunkkal, tanulmányozzuk Isten Igéjét állhatatosabban. Ha valaha szükségünk volt a Szentlélekre, ha valaha szükségünk volt arra, hogy a Lélek megnyilatkozzék igehirdetésünkben, akkor éppen napjainkban van erre szükség (Manuscript, 1888, 6.).

Derűs, időszerű üzenet. — Most, éppen most kell hirdetnünk az időszerű igazságot, bizonyossággal és hatalommal. Egyetlen fájdalmas hangot se érints, ne hallass gyászéneket (Letter, 1905, 311.).

Hogyan prédikáljunk katasztrófákról? — Vidítsd fel a csüggedőket. Úgy dolgozz, hogy a csüggedés helyett reményt ébressz (Testimonies, 7., 1902, 272. o.).

A sietség csak erőtlen előadásokat eredményez. — Ha egyik tárgyból a másikba kapsz, ha annyi a tennivalód, hogy nem marad időd a beszélgetésre Istennel, hogyan várhatod, hogy munkádban erő nyilvánuljon meg? Több lelkészünk erőtlen, élettelen előadásainak oka, hogy világi természetű dolgok halmaza foglalja le idejüket és figyelmüket (Testimonies, 7., 1902, 251. o.).

Kerüld a gyenge előadásokat. — Rövid, világos tanításokat tarts, kerüld a terjengősséget. Így a legelőnyösebb. Isten nem akarja, hogy erődet kimerítsed, mielőtt előadást tartanál. Sem írással, sem egyéb elfoglaltsággal. Ugyanis ha fáradt elmével jössz, akkor csak rosszabb előadást tartasz a hallgatóságnak. A legfrissebb, a legjobb erődet fordítsd a munkára, s ne engedd, hogy előadás-sorozataidra a tökéletlenség leghalványabb árnyéka essék.

Ha bármi okból fáradt és kimerült vagy, Krisztusért kérlek, ne vállalkozz előadás tartására. Beszéljen más, aki nem annyira kimerült: röviden, egyenesen a tárgyra térve. Vagy tarts csupán bibliaórát. Mindenképpen kerüld a gyenge, beteges előadásokat. Ha az igazságot a kívülállóknak hirdetjük, a szónoknak fel kell készülnie feladatára. Nem szabad kóborolni az egész Biblián keresztül-kasul, hanem világos, összefüggő előadást tartson, hogy lássák: érti, amit tanítani akar (Letter, 1886, 48.).

Mesterséges díszítések. — Isten felszólítja az evangélium szolgáit, hogy ne akarjanak önmagukon túltenni azáltal, hogy mesterkélt díszítéseket alkalmaznak előadásaikban az emberek tetszését és dicséretét hajszolva. Ne legyen az vágyuk, hogy műveltségüket és szónoki képességeiket fitogtassák. Az evangélium szolgája törekedjék Bibliáját gondosan tanulmányozni, hogy amennyit csak elsajátíthatnak, elsajátítsanak a hallgatók, s minél többet tudjanak meg Istenről és akit elküldött, Jézus Krisztusról. Minél tisztábban megismerik lelkészeink Krisztust, és felfogják lelkületét, annál erőteljesebben prédikálják az egyszerű igazságot, amelynek központja: Krisztus (Review and Herald, 1896. III. 24.).

„Szónoki beszédek.” — A lelkész egekig szárnyaló beszédeket tarthat költői szavakkal, képzeletbeli tárgyakról, amelyek tetszenek a hallgatóknak, s izgatják képzeletüket, de sajnos semmi közük nincs az élet mindennapi tapasztalataihoz, a mindennapi szükségletekhez. Nem vésik az emberek szívébe az életfontosságú, lényegbevágó igazságokat. A pillanat szükségleteire, a jelen próbáira kell a segítség, az erő, a hit, amely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Erre van szükség, nem olyan szavakra, amelyeknek semmi közük nincsen az élet mindennapi eseményeihez és a gyakorlati kereszténységhez.

A lelkész ugyan gondolhatja, hogy költői szárnyalásával nagyban hozzájárult Isten nyájának táplálásához; a hallgatók is elképzelhetik, hogy ilyen szép témáról még sosem hallhattak, s az igazságot ilyen szép szavakba öltözötten még sosem tárták eléjük; s míg Istent felséges nagyságában szemlélhették, izzott bennük az érzés. Azonban kövesd nyomon az okot és okozatot! Mindezt az elragadtatott érzést a képzeletre ható előadás szülte. Igazságok is lehetnek benne, de túl gyakran nem jelentik azt a táplálékot, amely az élet küzdelmeiben erősítené őket (Manuscript, 1900, 59.).

A részletkérdések tárgyalása. — Testvéreink ne gondolják, hogy erény elzárkózni, ha a kisebb pontokban nem értenek egyet teljesen. Ha az alapvető igazságokban megegyeznek, ne vitatkozzanak a valóban csekély fontosságú dolgokon. Kérdések felett vitázni, amelyeknek végeredményben semmi lényeges jelentőségük nincs, csak arra jó, hogy a gondolatokat a lélek üdvösségének életfontosságú igazságairól elterelje. A testvérek ne foglalkozzanak érdemben ilyen mellékes dolgokkal, amelyeket gyakran maguk sem értenek, s melyekről tudják, hogy az üdvösséghez nem lényegesek.

Isten megmutatta nekem az ellenség tervét, hogy célja az emberek gondolatait valamilyen homályos vagy lényegtelen pontra terelni, olyasvalamire, ami nincs teljesen kinyilatkoztatva, vagy az üdvösség szempontjából nem fontos. Ebből születik azután a figyelmet lekötő témakör, a „jelenvaló igazság”, amikor minden vizsgálat és feltételezés csak arra szolgál, hogy a dolgokat még jobban elhomályosítsa, a gondolatokat még jobban összezavarja, és éppen azok között, akiknek egységre kellene törekedniük, a megszentelt igazság által” (Manuscript, é. n., 111.).

Próbára tevő igazságokat hirdess. — Ha megengedjük, hogy gondolataink szabadjára elkalandozzanak, akkor az eltéréseknek számtalan olyan pontja akad, amelyen vitatkozhatnak azok, akik Krisztust vallják reménységüknek, s akik őszintén szeretik az igazságot, de mégis ellenkező véleményekhez ragaszkodnak a valóban lényegtelen dolgokban. Ezeket a rendezetlen kérdéseket sose hozzuk előtérbe, ne vitassuk a nyilvánosság előtt, de ha valaki tárgyalja is, akkor tegye nyugodtan, kerülve minden vitatkozást.

A nemes, odaadó lelki munkás a világnak hirdetendő ünnepélyes üzenet nagy próbára tevő igazságaiban elegendő okot lát, hogy leplezze a csekélyebb eltéréseket ahelyett, hogy vita tárgyává tenné. Gondolataink foglalkozzanak a megváltás nagy művével, Krisztus kö-zeli eljövetelével, Isten parancsolataival, s akkor felismerjük: mindezeken egész életünk folyamán gondolkodhatunk (Review and Herald, 1888. IX. 11.).

A prédikátor hangja. — Röviden prédikálj, s urald hangodat is. Figyelj arra, hogy hangod kellemes és beszéded dallamos legyen. Mindig ügyelj a hanglejtésre, hanghordozásra. Így elkerülhető a hosszú, elnyújtott prédikációk következménye, a rettenetes kimerülés.

Az előadások sokat veszítenek hatásukból éppen az előadás módja következtében. A szónok gyakran elfelejti, hogy Isten hírnöke, s a hallgatókkal együtt Krisztus és az angyalok is figyelik. Hangját sose emelje a magasabb régiókba, szinte kürtölve az igazságot, mert ez inkább idegőrlő, mint a Szentlélek nyugalma és hatalma. Jézus, a világ legnagyobb Tanítója, mindig nyugodt, komoly és hatásos előadásokat tartott. Ő a mi példaképünk mindenben (Letter, 1886, 47.).

Heves kézmozdulatok. — Az Úr felszólít arra, hogy az igazság feltárását jobb modorban végezd. Nem szükséges, hogy szenzációt hajhássz. Hirdesd az Igét, ahogyan Krisztus, az Isten Fia hirdette. A heves gesztikulációk sokat rontanak azon a benyomáson, amelyet az igazság munkál emberek szívében. Csökkentik Isten Lelke megnyilvánulásának erejét, mert kitörlik az emberek gondolataiból azokat az ünnepélyes benyomásokat, melyeket a szent angyalok kívánsága szerint Isten Igéjének munkálniuk kellene.

Testvérem! Az Úr üzenetet küldött általam számodra. Az evangélium szolgája igen ünnepélyes, szent munkát végez. Minden olyan előadáson, ahol Istennek Igéjét tanítják, az angyalok is megjelennek, s azok, akik az összejöveteleket vezetik, olyan komolyan dolgozzanak, ahogyan Krisztus is földi munkássága idején. A Biblia igazságainak feltárásakor helyesen kell viselkednünk (Letter, 1906, 366.).