Az evangélium szolgája nevelje az új híveket a lélekmentésre. — Helységről helységre tegyetek látogatást, egyik gyülekezetet létesítsétek a másik után. Akik az igazság mellett döntöttek, azokat gyülekezetekké kell szerveznünk, azután pedig a lelkész továbbmehet, hasonlóan fontos területre.

Mihelyt egy gyülekezetet megszerveztünk, a lelkész állítsa munkába a tagokat. Meg kell tanítanunk őket, hogyan munkálkodhatnak eredményesen.

Az evangélium erejének át kell hatnia a létesített csoportokat, s ez teszi alkalmasakká őket a szolgálatra. Néhány újonnan megtért tag annyira megtelik Isten erejével, hogy azonnal munkába lép, s olyan szorgalmasan dolgoznak, hogy sem idejük, sem hajlandóságuk nem lesz hittestvéreik gyengítésére szívtelen bírálgatással. Egyetlen kívánságuk az lesz, hogy az igazságot a még érintetlen területekre eljuttassák (Testimonies, 7., 1902, 20. o.).

Hangsúlyozd az Isten iránti személyes felelősséget. — A személyes felelősség, a személyes tevékenykedés, amellyel mások üdvösségét munkáljuk az, amellyel újonnan felvett testvéreinket meg kell ismertetnünk s amire nevelnünk kell őket. Személyes, cselekvő hitet, személyes szentséget ápoljunk. Krisztus szelídsége és alázatossága gyakorlati életünk részévé váljék. Ez a munka legyen alapos és mélyreható Isten minden emberi eszközének szívében.

Akik vallják, hogy vették és hiszik az igazságot, fel kell ismerniükaz önzés halálos befolyását, foltot ejtő, romboló hatalmát. Munkálkodnia kell a Szentléleknek az emberben mint eszközben, mert különben egy másik hatalom fogja uralni lelkét és ítélkezését. Istennek és Jézus Krisztusnak – akit elküldött – ismeretes a lélek egyedüli reménysége. Istennek minden embert tanítania kell sorról sorra, szabályról szabályra. Éreznie kell mindenkinek egyéni felelősségét Istennel szemben, hogy Mestere szolgálatában tevékenykedjék, s akit szolgálnia kell a lélekmentés munkájában (Manuscript, 1899, 25.).

Keresztségi fogadalmak – fogadalom lélekmentésre. — Isten népének nemes, nagylelkű szimpátiával kell viseltetnie a nagy szántóföldön folyó munka minden ágazata iránt. Keresztségi fogadalmukkal elkötelezték magukat, hogy komoly, önfeláldozó igyekezettel járulnak hozzá, mozdítják elő a lélekmentés munkáját a legnehezebb területeken. Isten minden hívőre felelősséget rótt, hogy mindenki törekedjék a tehetetlenek és elnyomottak megmentésére (Australasian Union Conference Record, 1903. VI. 1.).

Az őszinte megtértek munkálkodnak másokért. — Az újonnan megtértek állandóan fejlődnek a kegyelemben. Mind több kegyelmi ajándékban részesülnek, de nem azért, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy továbbadják mások áldására. Aki őszintén megtért, munkálkodni fog mások üdvösségéért, akik a sötétségben élnek. Csak az őszintén megtért emberek nyújtják ki karjaikat hitben, hogy mindig újabb és újabb lelkeket mentsenek meg. Akik ezt cselekszik, Isten ügyvivői, fiai és leányai, nagy vállalkozásának részesei, és munkájuk hozzájárul a romlás, a rés megépítéséhez, amelyet Sátán és ügynökei ütöttek Isten törvényén azzal, hogy lábbal tiporják Isten szent szombatját, s helyébe pedig álnyugalomnapot helyeztek (Letter, 1900, 29.).

Miért nem fejlődik hitben egyes új hívő? — Az alázatos, egyszerű szívű, bizakodó lelkek olyan munkát végezhetnek, amely megörvendezteti a mennyei angyalokat. Otthon, a szomszédságban és a gyülekezetben végzett munkájuk eredménye az örökkévalóságban is érezhető lesz. Éppen mert ezt a munkát az új hívek nem végzik, ezért nem juthatnak Isten dolgaiban, tapasztalataikban az ábécénél tovább. Mindig csak kisdedek lesznek, mindig teljes táplálékra szorulnak, és sohasem válnak képessé a valóságos, evangéliumi eledelre (Letter, 1895, 61.).

Szolgálat által megerősödve a hitben. — A megtért testvéreidet állítsd azonnal munkába. S munka közben képességeikhez mérten megerősödnek. Akkor erősödünk hitünkben, ha ellenkező befolyásokkal kerülünk szembe. Amint a világosság felragyog szívünkben, szétárasztja sugarait. Tanítsátok meg az újonnan megtérteket, hogy közösségbe kell lépniük Krisztussal, tanúbizonyságának kell lenniük, hogy Őt megismertessék a világgal.

Senki se keveredjék vitába, de beszéljék el Jézus szeretetének egyszerű történetét. Mindannyian állandóan kutassák az Írásokat, és győződjenek meg hitükről, hogy ha kérdezik őket, „számot adhassanak a bennük élő reménységről, szelídséggel és félelemmel”.

A legjobb orvosság, amit a gyülekezetnek adhatsz, nem a prédikáció vagy a szentbeszéd, hanem ha munkatervet készítesz számára. A csüggedő, ha munkába állítják, hamar elfeledkezik csüggedtségéről, a gyenge megerősödik, a tudatlan értelmessé válik, s mindannyian felkészülnek, hogy feltárják az igazságot, ahogyan Jézus Krisztusban van. Benne mindenkor biztos Segítőt találnak, mert megígérte, hogy üdvözíti mindazokat, akik Hozzá járulnak (Review and Herald, 1895. VI. 25.).

A tevékenység és a lelkiség viszonya. — Akik legtevékenyebben és érdeklődve, híven kitartanak a léleknyerés munkájában, azok fejlődnek legjobban a lelkiekben és a szent életben. Éppen tevékeny munkásságuk lelkiségük eszköze. A hosszú szentbeszédek helyett neveljük bölcsen az újonnan megtérteket. Tanítsátok őket, foglalkoztassátok őket valamilyen lelki munkával, hogy első szeretetük ki ne haljon, inkább buzgóbbá váljanak. Érezzék, hogy nem szorulnak hordozásra, s ne támaszkodjanak a gyülekezetre segítségért, hanem legyen gyökerük önmagukban. Több területen különböző képességeik szerint hasznosakká válhatnak. Segíthetnek, hogy a gyülekezet közelebb jusson Istenhez; munkálkodhatnak különböző úton-módon a kívülállókért, ami pedig jótékonyan hat majd a gyülekezetre. A zsoltáríró így imádkozott a gyülekezet fejlődéséért, jólétéért: „Isten, légy irgalmas, áldj meg minket; orcádat világoltasd rajtunk, hogy utadat megismerjék e földön, üdvözítéseket a nemzetek között” (Letter, 1892, 44.).

A keresztényi életben való növekedés láthatóvá válik. — A lelkiséget semmi sem oltja ki jobban, gyorsabban, mintha önzésbe és önmaga gondviselésébe burkolódzik. Akik az ént dédelgetik, akik elhanyagolják, hogy azok lelkéről és testéről gondot viseljenek, akikért Krisztus életét adta, azok nem eszik az élet kenyerét s nem isszák az üdvösség forrásának vizét. Szárazak, erőtlenek, mint a gyümölcstelen fa. Lelki korcsok, akik vagyonukat önmagukra költik; de „amit vet az ember, azt aratja is”.

A keresztényi életelvek mindig láthatókká válnak. A belül működő elvek ezer úton-módon nyilvánulnak meg. Ha Krisztus lakozik a lélekben, az örök életre buzgó víznek forrása lesz, amely soha ki nem szárad (Review and Herald, 1895. I. 15.).

A gyülekezet szolgálat által él és lesz éber. — Törekedj a gyülekezetet elevenen tartani azzal, hogy tagjait megtanítod, hogyan munkálkodjanak veled együtt bűnösök megtérése érdekében. Ez a jó vezetés; eredménye pedig sokkal jobb lesz, mintha a munkát egyedül akarnád végezni (Review and Herald, 1908. IV. 23.).