Odaszentelődés az Istenért végzendő munkára. — Krisztust teljesen lefoglalta munkája, amelynek elvégzéséért jött. Az elveszett emberiség megmentésének művére szentelt élete minden alkalommal megnyilvánult (Manuscript, 1903, 132.).

A munkás szívügye. — Végezd gondosan és türelmesen ezt a munkát mint az Úr munkáját. Ez a valóságos szolgálat, amit a Mester elismer. Dolgozz a rajtad nyugvó felelősség teljes tudatában, tudván, hogy Isten angyalai jelen vannak, akik a hűségre a menny pecsétjét nyomják, de kárhoztatják a hűtlenséget minden formájában.

A végzendő munkához bátran láss hozzá, teljes szívvel: akkor élvezetté és eredményessé válik. Ez dicsőíti Istent.

Ha hűségesen végzed munkádat, lelkületed Krisztus lelkületéhez válik hasonlóvá. Imádkozva, könyörögve törekedj elnyerni a megígért áldást; kérd Istent, hogy feladatodat értesse meg veled. Ne engedd, hogy bármi is elvonjon, vagy bármilyen ellenhatás érvényesüljön életedben. Hűségesen végezd el részedet: légy áldássá embertársaidnak. Dicsérd Istent azért a kiváltságért, hogy művében együttműködhetsz Vele. Ha a munkádat teljes szívvel végzed, akkor munkatársaiddal őszinte társas viszonyt létesítsz. Felismered hittestvéreidben Krisztust.

Minden kötelesség untató, kellemetlen, ha nem szívügyünk. Az idő aranynál többet ér. Feladatunkat kell végeznünk, s végzésében teljes szívünkkel részt kell vennünk. A kötelességeket, amelyeket Isten hozott utunkba, teljesítenünk kell, de nem szárazon, hidegen, hanem szeretetszolgálatként. Vidd be munkádba legjobb képességeidet és érzelmeidet. Akkor majd rájössz, hogy Jézus Krisztus is veled van. Jelenléte megkönnyíti munkádat, szíved pedig örömtől árad. Istennel összhangban fogsz munkálkodni híven, szeretettel és megbízhatóan.

Őszinte, komoly keresztényeknek kell lennünk, akik híven végezzük a ránk bízott munkát. Állandóan tekintsünk fel Jézusra, hitünk szerzőjére és bevégzőjére. Jutalmunk nem látszólagos eredményünktől függ, hanem attól a lelkülettől, amellyel munkánkat végeztük.

Egész lényünk minden tehetségét önzetlen szolgálatra kell szentelnünk. — Minden képességünket fel kell használnunk. Használd ki jobban a jövőt, mint a múltat. Talentumaidat add a pénzváltóknak, hogy Krisztus lelkeket menthessen (Manuscript, 1905, 20.).

Tetterő és alaposság. — Az Úrnak nem tetszik, ha művét szegényesen, felületesen végezzük, vagy olyan vontatottan, mintha fárasztó feladat volna. Nincs időnk, hogy erőltetett huzavonára tékozoljuk. Ha érdekel minden, amit tennünk kell, ez munkánkat érdekessé és nevelő erejűvé teszi (Letter, 1897, 147/a).

Kitartó energia és vasszorgalom. — Ahol nincs kitartás és vasszorgalom a földi dolgokban és üzletvitelben, ugyanilyen fogyatékosság mutatkozik majd a lelki dolgokban is (Testimonies, 2., 498. o.).

Sátán legyőzi a gondatlanokat. — Amit hajlamaidról megmutatott neked Isten: hogy lassú, kimért vagy, hogy nem használod ki az alkalmakat, így időt veszítesz, elveszíted érdeklődésed, a feladataidat pedig annyira óvatosan kezeled, hogy Sátán újra és újra legyőz. Tevékenységed tere nem közönséges, közömbös munka Istentől elidegenedett emberek között: értük a legbuzgóbban kellene fáradoznod.

Ha szinte semmit sem tudsz munkád eredményeképpen felmutatni, amióta a völgyekben dolgozol, akkor azt hiszem, nem vagy odavaló.

Készítettél-e terveket, hogy előadásaidat a legérdekesebbé tedd? Remélem, szíveden hordozod a munka terhét. Vajon ott maradtál-e a sátor mellett, a területen, vagy naponta hazajártál, olyan terhet véve magadra, amely nem a munkához tartozik? Ez a munka: Isten szolgálata, szembeszáll az erkölcsi sötétséggel; önmegtagadást követel, fáradtságos munkát, kitartó igyekezetet, komoly hitet. Sokan azzal hízelegnek önmaguknak, hogy nagy dolgokat tennének, ha alkalmuk kínálkozna, de valami mindig útjukat állja. A Gondviselés olyan akadályokat gördített eléjük, hogy nem tehették azt, amit szerettek volna. Mi nem várunk arra, hogy az úton nagy alkalmak kínálkozzanak, hanem gyors és erőteljes tevékenységgel megragadjuk a kínálkozó alkalmakat, teremtünk alkalmakat és legyőzzük a nehézségeket.

Mennyből származó életadó energiára van szükséged. Munkánkban nemcsak akkor kell ütnünk a vasat, amikor meleg, hanem üté­seinkkel fel kell melegítenünk a vasat. Lassú, könnyű, közömbös ténykedések mit sem tehetnek értünk ebben a műben. Készen kell állnunk alkalmas vagy alkalmatlan időben. Ezek válságos idők. Késedelmeskedés és halogatás által sok jó alkalmat veszítünk el.

Ami kötelességed teljesítésének a leginkább útjában áll, az a határozatlanságod s a céltudatosság hiánya. Segítsen az Úr, hogy felövezzed magad, hogy mestered munkáját végezzed (Letter, 1886, 13.).

Szorgalom, hűség, engedelmesség a vezetőség iránt. — Jézus Krisztus országának érdeke annál nagyobb szorgalmat és hűséget kíván, mint amennyivel a lelki és örökkévaló dolgok fontosabbak az ideig való dolgoknál. Nem szabad teret engednünk erőtlenségnek, restségnek, vonakodásnak, mert mindez saját lelkünk és más lelkek vesztét okozza.

Akadna-e tábornok, aki elvállalná egy olyan hadsereg parancsnokságát, amelynek tisztjei megtagadják az engedelmességet mindaddig, amíg maguk meg nem győződtek a parancs helyességéről? Ilyen magatartás az egész hadseregnek csak veszteséget jelentene. Gyengítené a katonákat. Gondolataikban felvetődne a kérdés: „Vajon nem lehetne-e ezt jobban tenni?” Azonban ha akadna is jobb út, a parancsokat teljesíteni kell, mert egyébként szerencsétlenséget okozna, vereséget szenvednének. Egyetlen percnyi késedelem miatt a remélt előnyt elveszítenék.

Minden jó katona feltétlenül és azonnal engedelmeskedik parancsnokának. A parancsnok akarata: a katona akarata. Néha megdöbbentheti a katonát a kapott parancs, de nem szabad megtorpannia, hogy oka felől kérdezősködjék. Ha a parancsnok rendelkezése ellenkezik is a katona kívánságával, nem szabad ingadoznia vagy panaszkodnia, ezt mondván: ezek a tervek nem megfelelőek. Nem szabad kifogásokat keresnie, hogy a parancsot ne kelljen teljesítenie. Az ilyen katonákat kizárnák, mert alkalmatlanok, hogy földi harcokban részt vegyenek – s mennyivel kevésbé fogadhatók el az ilyenek Krisztus hadserege számára. Ha Krisztus parancsot ad, katonáinak késedelem nélkül engedelmeskedniük kell. Hűséges katonáknak kell lenniük, mert egyébként nem fogadhatja el őket. Mindenkinek szabad a választása, de ha valakit már besoroztak, megkövetelik tőle, hogy hűséges, kitartó legyen, bármi következzék is (Manuscript, 1900, 7.).

Fontos a fegyelmezettség, rendszerezettség. — Az Ige tanítói szellemileg fegyelmezzék magukat. Minden munkás vagy munkáscsoport kitartóan igyekezzék olyan rendszabályokat létesíteni, amelyek gondolkozásban és cselekedetben tökéletességre szoktatnak. Ilyen edzésre szorulnak nemcsak a fiatal emberek, hanem az idősebb munkások is, annak érdekében, hogy szolgálatuk hibáktól mentes legyen, hogy prédikációik világosak, pontosak és meggyőzőek legyenek.

Egyesek elméje régiségbolthoz hasonlított. Hosszú idő alatt az igazságnak sok darabkája halmozódott fel benne, de nem tudják, hogyan tárják fel világosan, összefüggően. Mert az eszméknek az összefüggése adja meg értéküket. Minden eszme és kijelentés olyan szorosan kapcsolódjék egymáshoz, mint a láncszemek. Ha a lelkész a dolgok tömegét szórja az emberek közé, hogy felszedjék és maguk rakják rendbe, munkája teljesen hiábavaló; mert erre csak kevesen vállalkoznak (Review and Herald, 1886. IV. 6.).

A módszeres szolgálat előmozdítja a sikert. — Vannak fiatal férfiak és nők, akik módszertelenül dolgoznak. Noha mindig sürögnek-forognak, de csak kevés eredményt mutathatnak fel. A munkáról téves eszméik vannak, azt hiszik, hogy keményen dolgoznak, pedig ha helyes módszer szerint értelmesen hozzáláttak volna feladatukhoz, rövidebb idő alatt sokkal többet végezhettek volna el. A kevésbé lényeges dolgok feletti huzavona által másvalamit kell elsietniük, kétségbeesnek, megzavarodnak, ha felszólítják őket a lényegesebb kötelességek teljesítésére. Azt hiszik, sokat dolgoznak, hogy keményen megdolgoznak – mégis fáradozásaiknak csak kevés az eredménye (The Youth’s Instructor, 1893. VIII. 31.).

A rendszeresség és a gyorsaság időt takarít meg. — Kellenek emberek, akik helyesen látnak hozzá a munkához, akik kitartanak mellette és szilárdan viszik előbbre. Mindent jól érett tervek szerint kell tennünk, és rendszeresen. Isten szent művét emberekre bízta, s kéri, hogy gondosan végezzék. A rendszeresség minden dologban igen lényeges. Sose késs el megbeszélt találkozóról. Egyetlen hivatalban vagy irodában se vesztegessünk időt szükségtelen társalgással. Nem teszünk eleget Isten kívánalmainak, mert emberek nem tanulnak a bölcsesség Istenétől. Túl sok dolgot sűrítenek bele életükbe, másnapra halasztják azt, amit ma kellene elintézniük, sok időt fecsérelnek el azzal, hogy az elmulasztottakat bepótolják.

Néhány munkásnak változtatnia kell lassú munkatempóján, meg kell tanulnia a gyors, azonnali elintézést. A gyorsaság éppen úgy lényeges, mint a szorgalom. Ha a művet Isten akarata szerint akarjuk végezni, akkor gyorsan kell tennünk, de mégis pontosan és gondosan (Manuscript, 1887, 24.).

A munka megszervezése. — A szorgalmas munkához és időbeosztáshoz nem szokott embereknek szabályokat kell felállítani, hogy rendhez és gyorsasághoz szokjanak. George Washington rengeteget dolgozott, mert ügyelt a rendre és a szabályokra. Minden lapot, iratot keltezett, és kijelölt helyre tett. Nem vesztegetett időt annak keresésével, amit nem rendes helyére tettek (Gospel Workers, 1880, 177–178. o.).

Kezdeményezz, légy tevékeny. — Ha az Úr szőlőjének bizonyos részébe helyeznek egy munkást, munkáját hű munkásként kapja, hogy mint Isten munkatársa művelje a szőlőnek azt a részét. Ne várjon arra, hogy minden lépésnél, minden pontnál megmondják neki, mit kell tennie, de tervezze munkáját, dolgozzék, ahol szükség van rá, Isten neki is adott értelmet. Gondosan tanulmányoznod kell a hívők és a nem hívők szükségleteit. Istentől kell megkérdezned, s nem valamelyik embertől, hogy mit kell tenned. Te az élő Isten szolgája vagy, nem ember szolgája. Nem végezheted Isten munkáját értelmesen akkor, ha más gondolatainak és irányításának árnyéka vagy. Isten a vezetőd (Letter, 1895, 8.).

A gyorsaság mentesít a zavartól. — A munkások között alkalmazkodás hiánya észlelhető: zavar. Hiányzik a kölcsönös megértés és a gyorsaság. A dolgokat nem idejében végzik. Ennek következtében bonyodalmak és nehézségek állnak elő, amelyek nehezen küzdhetők le együttmunkálkodás hiányában. Ha nem rendezzük a dolgoknak ezt a részét, a jövőben még inkább láthatóvá és érezhetővé válik, mert a mű növekszik, s ebben a házban az ügyek tökéletes megértésére még nagyobb szükség lesz. Az a szerencsétlen szokás, hogy elhanyagolunk bizonyos dolgokat, amelyeket meghatározott időben kellett volna elvégezni, a későbbi pontos elintézést háromszorosan megnehezíti, sőt emiatt más tennivalók maradnak el (Manuscript, 1887, 24.).

Pontos felkelés. — Fiatalok közül sokan ellenségei a rendnek és a fegyelemnek. Nem tisztelik az otthon szabályait, nem kelnek fel rendes időben. Már régen süt a nap, amikor felkelnek, amikor már mindenkinek a munkáját kell végeznie. Éjjel világítanak, a természet nyújtotta világosságot mesterséges fénnyel pótolják. Ezzel nemcsak értékes alkalmakat mulasztanak el, hanem plusz kiadást is okoznak. Majdnem minden esetben így védekeznek: „Nem tudok elkészülni a munkámmal. Mindig marad elintéznivaló, nem fekhetem le korán.” Tehát mélyen alszanak, amikor pedig már a természettel és a madarakkal együtt ébren kellene lenniük. A rendet megbontják; s a reggel ellustálkodott órák miatt egész napjuk helytelen mederben folyik.

Istenünk a rend Istene, az Ő kívánsága, hogy gyermekei rendbe hozzák magukat, elfogadják kegyelmét. Vajon nem volna jobb, ha elhagynák azt a szokást, hogy a nappalt éjszakává, az éjszakát pedig nappallá változtatják (The Youth’s Instructor, 1897. I. 28.)?

A helyes időbeosztás előnyei. — Dolguk időrendi beosztása előnyös az igazságra. Késések folytán gyakran érnek veszteségek. A műben lesznek válságok. A gyors és határozott cselekvés a kellő időben, dicső győzelmet arat. De a huzavona és a hanyagság nagy veszteséget okoz, és határozottan szégyent hoz Istenre (Testimonies, 3., 1875, 498. o.).

Jegyzetfüzetet használj. — Ha az ifjúság megszokja a rendet, és alkalmazkodik a szabályokhoz, akkor javul egészsége, lelkülete, emlékezete és hajlamai.

Mindenkinek kötelessége, hogy szokásaiban szigorú szabályokhoz alkalmazkodjék. Ez javatokra szolgál, kedves ifjúság, testileg és erkölcsileg. Reggel, felkeléskor, amennyire csak lehetséges, tekintsétek át az elvégzendő napi munkátokat. Ha szükséges, tartsatok egy jegyzetfüzetet, amelyben feljegyeztek minden teljesítendő feladatot. Osszátok be az időt, hogy mindenre jusson (The Youth’s Instructor, 1897. I. 28.).

A munka nincs meghatározott órákhoz kötve. — Az evangélium szolgájának programjába nem illeszthető bele a napi nyolc órai munkaidő, készen kell állnia a szolgálatára a nap bármelyik órájában (Gospel Workers, 1915, 451. o.).

Az Üdvözítő munkássága az esti órákban. — Jézus egész nap szolgált azoknak, akik hozzá járultak; este pedig azoknak szentelte idejét, akiknek napközben keményen kellett dolgozniuk, hogy családjuk eltartására valamit keressenek (The Ministry of Healing, 1905, 18. o.).

A komoly munka elősegíti az imameghallgatást. — Bár imádkoznunk kell Isten áldásáért, de támogassuk imáinkat a legszorgalmasabb, alapos, komoly munkánkkal (Manuscript, 1895, 25.).

Ne várjunk csodákat. — Isten általában nem művel csodákat, hogy igazságát terjessze. Ha a gazda vetés után nem műveli a földjét, Isten nem művel csodát, hogy ellensúlyozza a hanyagság biztos következményeit. Aratás idején földjét pusztán találja majd. Isten nagy elvek alapján működik, amelyeket az emberi család elé tárt; ami bennünket illet, nekünk bölcs terveket kell érlelnünk, felhasználnunk azokat az eszközöket, melyek által Isten biztos eredményeket nyújt.

Akik nem törekszenek eltökélten, hanem egyszerűen várják, míg a Szentlélek ténykedésre készteti őket, elvesznek a sötétségben. Megkérdezhetjük azoktól, akik csodára várnak: felhasználtátok-e azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten a kezetekbe adott? Kérdezzük meg azokat, akik valamilyen természetfeletti mű végzésében reménykednek, akik csupán ezt hangoztatják: „Higgy, higgy!”, engedelmeskednek-e Isten kinyilatkoztatott parancsának? Az Úr világosan kijelentette, mit tegyünk, és mit ne.

Tanulmányozzuk mindannyian a talentumokról szóló példázatot, és vegyük tudomásul, hogy Isten minden embernek adott munkát – minden emberre talentumokat bízott, hogy képességeinek felhasználása által hasznavehetőségét fejlessze. Ne üljünk csendben: munkálkodjunk Isten művében (Review and Herald, 1897. IX. 28.).

„Az igyekezetben ne legyetek restek.” — Dolgozzatok azokért, akik életüket elhenyélik, és csak felét végzik annak, amit a Mesterért tehetnének. Törekedj arra, hogy felelősségeik tudatára ébresszed őket. Imádkozzatok és figyelmeztessétek egymást annál inkább, mert az a nap elközelgett. Mondja a testvér a testvérnek, a testvérnő a testvérnőnek: „Jöjj munkatársam, végezzük munkánkat a legkomolyabban, mert az éjszaka közeleg, amikor már senki sem munkálkodhat.” Senki se vesztegesse el a perceket beszélgetéssel, amikor dolgoznia kellene.

Vannak idők, amikor nincs jogunk beszélgetni. Sokan rengeteg időt fecsérelnek semmittevéssel. Hangozzanak a hű őrálló szavai: „Az igyekezetben ne legyetek restek. Lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok” (Rm 12:11). Végzel-e munkát a Mester érdekében? Építed-e az Ő művét? Zárd be ajkadat! Ne tégy másokat restté, megkísértve őket azzal, hogy beszédedet hallgassák. Sokak idejét elveszi, ha valaki a munkaeszközei helyett a nyelvét használja (Manuscript, 1901, 42.).

Az evangélium szolgái ne foglalkozzanak világi ügyekkel. — Mondanom kell testvéreknek, hogy munkájuk nagyrészt a hitetlenekre szorítkozik. Akik a bibliai igazságokat sikeresen tárják fel, azok olyan hallgatósághoz beszéljenek, amely rég nem hallotta az időszerű üzenetet. Az említett testvérekre hárul az előadás-sorozatok tartása nagyvárosainkban. Azonban abban a veszélyben forognak, hogy Isten művére hasznavehetetlenekké válnak. X. testvér biztosan elveszti befolyását, ha fel nem hagy olyan irányú érdeklődésével, amelyet Isten nem vár el tőle: nevezetesen, hogy az üzleti ügyvitel részleteivel foglalkozzék. Amennyiben üzletvitellel foglalkozik, nem azt a munkát végzi, amivel Isten bízta meg. Az evangéliumi üzenet hirdetése: világossága és élete (Manuscript, 1912, 105.).

Egyedül Isten dicsőségét tekintse. — Sátán rendszeresen foglalkozik azzal, hogy Isten művét akadályozza, s hogy az emberiség pusztulását munkálja. Gyakran, amikor valahol felkeltődik az érdeklődés, a munkásban azt a gondolatot ébreszti, hogy otthon valamilyen csekélység annyira fontos, hogy azonnali jelenlétét igényli. S ha a munkás tekintete nem kizárólag Isten dicsőségére irányul, akkor otthagyja bevégzetlen munkáját, s hazarohan. Lehet, hogy napokra, sőt hetekre távol marad, tehát korábbi munkája elvész, szertefoszlik. Egyik szem a másik után bomlik szét, amelyeket soha többé nem lehet majd felszedni. Ez tetszik az ellenségnek. És ha látja, hogy milyen eredményes, amikor a földi, mulandó dolgokat helyezi előtérbe a munkás életében, akkor gondja van rá, hogy állandóan foglalkoztassa. Nyomban hozzálát, hogy családi bajokat rögtönözzön, a gondolatait összekuszálja, hogy amennyiben lehetséges, teljesen kivonja a munkából.

Amikor emberek az igazság mellett vagy ellen döntenek, kérlek, ne engedd, hogy munkaterületedről elvonjanak. Ne dobd el őket az ellenségnek még akkor se, ha haláleset van családodban. Krisztus mondta: „Kövess engem! (…) Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat” (Lk 9:59–60). Ha felismernéd a mű fontosságát, amint Isten nekem megmutatta, akkor sokan ráznák le bénultságukat, és felébrednének, életre kelnének Jézusban.

Ha szilárdan állást foglalunk mint Isten munkásai, és elmondjuk: az Úr üzenetet bízott ránk, mi pedig nem lehetünk hű őrállók, ha nem állunk őrhelyünkön; mi a munkát minden kockázat ellenére elvégezzük – akkor tapasztalni fogjuk, hogy Isten angyalai szolgálnak családunknak, az ellenséget pedig meghátrálásra kényszerítik (Historical Sketches, 1886, 127–128. o.).