Az egészségügyi reform előadása. — Munkánk legyen gyakorlati. Tudnunk kell, hogy az embernek teste is van, nemcsak lelke, amelyet meg kell mentenünk. Munkánk jóval többet ölel fel, minthogy csupán odaálljunk az emberek elé, és prédikálunk. Munkánk folyamán segítenünk kell azoknak a testi gyengeségein, akikkel kapcsolatba kerülünk. Fel kell tárnunk az egészségügyi reform elveit; tudják meg hallgatóink azt, hogy nekik is meg kell tenniük a maguk részét egészségük fenntartása érdekében.

Testünket egészségesen kell tartanunk, hogy ép és egészséges lehessen a lélek is. A test állapota hat a lélek állapotára. Aki testi és szellemi erőre akar szert tenni, étvágyát a helyes irányba kell nevelnie. Gondoskodnia kell arról, hogy testi vagy szellemi erőit ne terhelje túl, mert ezzel lelkét terheli túl. Evésben, ivásban és öltözködésben híven alkalmazkodnunk kell a helyes elvekhez, mert Isten szerint ez minden ember kötelessége.

Az Úr azt szeretné, ha engedelmesknénk az egészség és az élet törvényének. Mindenkit felelőssé tesz, hogy testéről kellőképpen gondoskodjék és egészségben tartsa (Letter, 1903, 123.).

Az utolsó üzenet része. — Az egészségügyi reform elveit Isten Igéje tartalmazza. Az egészség evangéliumát erősen össze kell kapcsolnunk az igeszolgálattal. Az Úr terve az, hogy az egészségügyi reform megújító ereje váljék az utolsó nagy mozgalom részévé, hogy az evangéliumi üzenetet hirdesse (Medical Ministry, 259. o.).

Ránk, népére bízta Isten az egészségügyi reform elveinek hirdetését. — Vannak, akik azt hiszik, hogy az étrend kérdése nem nagyon lényeges. De az igében ezt olvashatjuk: „Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31). Az üdvösség művében a mértékletesség minden vonatkozásban fontos helyet foglal el (Testimonies, 9., 1909, 112. o.).

Teljesen megalapozódva az egészségügyi reformban. — Akik e Föld történelmének utolsó napjaiban élnek, szükséges megalapozódniuk az egészségügyi elvekben.

Szükséges, hogy beteges férfiak, gyengélkedő asszonyok egészségügyi reformátorokká váljanak. Isten együttmunkálkodik gyermekeivel egészségük megőrzése érdekében, ha gondot fordítanak étkezésükre, s ha tartózkodnak gyomruk felesleges terhelésétől. Isten a természet útját kegyelméből biztossá és biztonságossá tette. Elég széles ahhoz, hogy aki akar, járhat rajta. Fenntartásunk érdekében adott a Földnek egészséget és egészséget adó termékeket.

Sokan az élet törvényeinek semmibe vételével ártottak testüknek, s lehet, hogy hanyagságuk következményeit viselniük kell. De a bűnbánat és megtérés útja nyitva áll előttük. Az ember azzal próbálkozott, hogy Istennél bölcsebb legyen. Önmaga szabta meg törvényét. Isten kér bennünket, hogy követelményeit vegyük figyelembe; ne hozzunk rá szégyent azzal, hogy testi, szellemi és lelki képességeinket aláássuk, elkorcsosítjuk (Letter, 1902, 135.).

Az egészségügyi reform haladó és gyakorlati. — Az Úr azt szeretné lelkészeinktől, orvosainktól és gyülekezeti tagjainktól, hogy óvatosak legyenek, ne késztessék azokat, akik hitelveinket nem ismerik, étrendjük hirtelen megváltoztatására, mert így még éretlen állapotukban kerülnek próbatételre. Tárd eléjük az egészségügyi reform elveit, majd az Úr vezetni fogja az őszintéket. Hallják és hinni fogják majd. Az Úr követőitől azt sem várja el, hogy az egészséges életmód gyönyörű igazságait olyan módon tárják fel, amely felkelti az emberek előítéletét. Senki se tegyen botrányköveket azok útjába, akik a tudatlanság sötét ösvényeit járják. Még ha helyes dolgot dicsérünk is, jobb, ha nem lelkesedünk túlságosan, mert esetleg ezzel eltérítjük útjukról azokat, akik tanulni szeretnének. A mértékletesség elveit a legvonzóbb formában tárjátok fel.

Nem szabad elbizakodottan cselekednünk. Az új gyülekezetek alakulásáért a területeken dolgozó evangélistáknak nem szabad nehézségeket támasztaniuk azzal, hogy az étrend kérdését helyezik előtérbe. Vigyázzatok arra, hogy a vonalakat ne túl szorosan húzzák meg, mert így mások ösvényére akadályokat gördítenek. Ne hajtsd az embereket: vezessed őket!

Ahová az igazság eljut, ott az egészséges táplálékok készítését tanítanunk kell. Isten azt szeretné, hogy az embereket mindenütt tanítsuk ügyes tanítók segítségével arra, hogyan is hasznosítsák bölcsen vidékük terményeit, amelyeket maguk termelhetnek vagy könnyen beszerezhetnek. Így megtaníthatjuk az egészséges életmódra mind a szegényeket, mind a jobb körülmények között lévőket (Gospel Workers, 1915, 233. o.).

Tartsd a frontvonalban. — Az egészségügyi reform műve az Úr eszköze, hogy világunk szenvedéseit csökkentse és egyházát megtisztítsa. Tanítsd meg az embereket, hogy Isten segítő karja gyanánt tevékenykedjenek, ha a Mesterrel együtt munkálkodnak, a testi és lelki egészség helyreállítása érdekében. Ezt a művet elismeri a menny; s utat nyit a többi drága igazság előtt. Mindenki számára akad elegendő munka, aki abban értelmesen részt akar venni.

Az egészségügyi reform nagyon fontos: ez az az üzenet, amelynek hirdetésére utasítást kaptam. Értékét olyan világosan tárd fel, hogy szükségessége messzemenően érezhető legyen. Az igazi vallás eredménye: teljes tartózkodás minden ártalmas szokástól és élvezettől. A teljes absztinencia által legyőz minden egészségromboló kívánságot.

A kapott utasítás szerint mondom az egészségügyi reform tanítói-nak: Csak előre! A világnak szüksége van minden olyan befolyásra, amelyet áraszthatsz, hogy az erkölcsi nyomor áradatát visszaszorítsd. Tehát akik a harmadik angyal üzenetét tanítják, tartsanak ki hűségesen zászlajuk mellett (Testimonies, 9., 1909, 112–113. o.).

Teljes tartózkodás a szeszes italtól és a dohányzástól. — Férfiaknak és asszonyoknak sok az olyan szokásuk, amely ütközik a Biblia elveivel. Az erős szeszes italok és a dohány áldozatai testileg, lelkileg és szellemileg romlottak. Ezeket nem vehetjük fel a gyülekezetbe, míg őszinte megtérésüknek teljes bizonyítékát nem láthatjuk, nevezetesen, hogy szükségét érzik a szeretet által munkálkodó hitnek, amely megtisztítja a lelket. Isten igazsága megtisztítja az őszinte hívőt. Aki alaposan megtért, tartózkodik minden szennyes szokástól és vágytól. Teljes önmegtartóztatás által legyőzi az egészségromboló szokások minden vágyát (Letter, 1902, 49.).

A győzelem titka: a megtérés. — A legelső és legfontosabb, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztusnak a bűnbocsátó, bűnhordozó Üdvözítőnknek hirdetése által meglágyuljon, megalázkodjon a lélek. Tegyük tehát a lehető legvilágosabbá az evangéliumot, az üzenetet.

Ha a Szentlélek munkálkodik körünkben, amiképpen tapasztaltuk sátorelőadásainkon, olyan emberek térnek meg, akik felkészületlenek voltak Krisztus megjelenésére. Sokan jönnek előadásainkra, és megtérnek, akik pedig évekig nem jártak semmilyen templomba. Az igazság, az egyszerű igazság megragadja szívüket. A dohány rabjai feláldozzák bálványukat, és az iszákosok italukat. Ezt nem tehették volna, ha hit által nem ragadták volna meg Isten ígéreteit, a bűnök bocsánatának ígéretét. Vajon nem éri-e meg a fáradtságot, hogy megmentsük ezeket az embereket (Letter, 1899, 4.)?

A reformálást az alapoknál kezd el. — A szeszes italok a legnagyobb erkölcstelenségre vezetnek, s erősítik a legsátánibb hajlamokat. Mikor ezekkel szemben állunk, s látjuk az italozás következményeit, vajon ne tegyünk-e meg minden tőlünk telhetőt, hogy ismét Isten segítségéért folyamodjunk e rettenetes rossz elleni küzdelemben? A szeszes italok élvezetének alapját a helytelen étrendi szokások vetik meg. Akik hiszik az időszerű igazságot, mondjanak le a teáról és a kávéról, mert ezek vágyat keltenek erősebb izgató szerekre. Mellőzzék a húsételeket, mert ezek is vágyat keltenek az erősebb italokra. Ízletesen és ügyesen elkészített egészséges ételekből álljon állandó étrendünk.

Akik nem vállalják az egészségügyi reformot, önmagukkal szemben méltatlanul és balgán járnak el. Étvágyuk kielégítése által félelmetesen ártanak önmaguknak. Néhányan talán azt gondolják, hogy az étrend kérdése nem annyira fontos, hogy vallási kérdések tárgyát képezze. Azonban nagyon tévednek. Isten Igéje kijelenti: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31). A mértékletesség kérdése minden vonatkozásában fontos helyet foglal el üdvösségünk véghezvitelében. Rossz étkezési szokások következtében a világ erkölcsileg mind züllöttebbé válik (Letter, 1902, 49.).

Személyes munka a mértéktelenekért. — A missziómunka nem csupán prédikálásból áll. Hozzátartozik a személyes munka azok érdekében, akik aláásták egészségüket, s olyan helyzetbe jutottak, hogy nincs erkölcsi erejük étvágyuk és szenvedélyeik megfékezéséhez. Ezekért az emberekért kell jobban dolgoznunk, mint azokért, akik kedvezőbb helyzetben vannak. Világunk telve van szenvedőkkel.

Isten belírta törvényét minden idegszálunkba és izmunkba, minden ínszálra és az emberi test egész működésére. A természetellenes étvágy kielégítése, legyen az akár tea, kávé, dohány vagy szeszes ital: mértéktelenség, s hadat visel az élet és az egészség törvényeivel. E tiltott cikkek élvezete olyan állapotot teremt a szervezetben, amelyet a Teremtő sohasem akart. Az emberi család bármelyik tagja, ha ilyen örömöket keres, bűnt követ el. Olyan étel fogyasztása, amely nem jó vért képez, szervezetünk törvényei ellen dolgozik, és Isten törvényének áthágása. Az okból ered az okozat. Szenvedés, betegség és halál: a bűn elnézésének biztos büntetése (Letter, 1899, 124.).

Az élvezetek hajszolása. — Hiába keresik tömegek a boldogságot világi élvezetekben. Vágyakoznak olyasmire, amit nélkülöznek. Kiadják pénzüket arra, ami nem kenyér; munkájukat olyasmire, ami nem elégíthet meg. Az éhező, szomjazó lélek csak tovább éhezik és szomjazik mindaddig, amíg ezekből az élvezetekből merít. Bárcsak minden egyes ilyen lélek felfigyelne Jézus Krisztus szavára: „Aki szomjúhozik, jöjjön hozzám, és igyék.” Akik az élő vízből isznak, nem szomjaznak majd többé sikamlós, izgató élvezetekre. Krisztus az élet forrása, a békesség és boldogság kútfeje.

Isten nem azért árasztja az emberekre a különböző tehetségeket és képességeket, hogy használatlanul heverjenek, szórakozásokra vagy vágyaik önző kielégülésére használják fel, hanem azért, hogy mások áldására legyenek, és embereket a komoly, önfeláldozó missziómunkára képesítsen (The Youth’s Instructor, 1902. XII. 6.).

Látványosságok és színházak. — Sátán legfőbb célja, hogy a lelkiséget megrontsa, hogy emberek sóvárgását ébren tartsa mutatványok és színházi előadások irányában. Akik ezekkel a dolgokkal foglalkoznak, azok élete és jelleme olyan lesz, mint a szellemüknek adott táplálék.

Az Úr a világ iránt érzett szeretetét bebizonyította. Amit tett, abban nem volt semmi hamisság. Ő élő adományt adott, aki elviselte a szenvedést, a megaláztatást, a hanyagságot, a szégyent és a gyalázatot. Krisztus mindezt elviselte, hogy az elbukottakat megmentse. Míg az emberek terveket és módszereket dolgoztak ki, hogy Őt elveszítsék, a végtelen Isten Fia lejött Földünkre, hogy a nagy mű példaképe legyen, amely emberek megmentése és megváltása érdekében végzendő. Azonban napjainkban a büszkék és az engedetlenek arra törekszenek, hogy nagy nevet és nagy tiszteletet szerezzenek embertársaiktól maguknak azáltal, hogy Istentől kapott tehetségeiket szórakozásra használják fel (Manuscript, 1898, 42.).

Munka az élvhajhászókért. — Krisztus ahelyett, hogy becsmérelte volna Jákob kútját, annál végtelenül értékesebbet tárt fel… Az asszonynak sokkal jobbat ajánlott fel mindannál, amivel bírt, mert az élő vizet, országa evangéliumának örömét és reménységét tárta elé.

Ez szemlélteti azt a módszert, ahogyan munkálkodnunk kell. Semmi haszna annak, ha az élvezethajhászókat, a színházlátogatókat, a lóverseny rabjait, az iszákosokat, a kártya- s egyéb játékosokat megfeddjük bűneik miatt. Ez mit sem ér. Sokkal jobbat kell ajánlanunk nekik annál, mint amihez ragaszkodnak, tehát Krisztus békéjét, amely minden értelmet felülhalad.

Ezek a szegény lelkek vadul hajszolják a világ örömeit és a földi gazdagságot. Nincs tudomásuk arról, ami ezektől kívánatosabb volna. Pedig a játékok, a színházak, a lóversenyek nem elégítik meg a lelket. Nem azért teremtette Isten az embert, hogy ezzel elégedjenek meg, s pénzüket arra költsék, ami nem kenyér. Tárd fel előttük, hogy a világ múló örömeinek és élvezeteinek mennyivel végtelenül felette áll Isten országának örökkévaló dicsősége. Iparkodj meggyőzni őket az evangélium szabadságáról, reménységéről, nyugalmáról és békességéről. „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik” – mondotta Krisztus (Jn 4:14) (Manuscript, 1901, 12.).

A ruházatra és élvezetekre vonatkozó tanítás. — A keresztény életmód elveit világosan meg kell értetnünk új testvéreinkkel. Hithű keresztény férfiak és nők mélységes érdeklődéssel vezessék a megtért lelkeket a Jézus Krisztusban megszentelt élet tökéletes megismerésére. Ha bárki is engedett a gyönyör szeretetének vagy öltözködési vágyának, amely életében uralomra tört, s elméje, lelke és ereje bizonyos részét önző vágyainak kielégítésére fordítja, akkor hithű lelkek őrködjenek felette, mint akiknek számot kell adniuk. Nem szabad elhanyagolniuk a hűséges, gyengéd, szeretetteljes tanítást, amely annyira lényeges a fiatal megtérők életében. Ne végezzünk csak félmunkát – félszívvel (Manuscript, 1900, 56.).

Új híveink tanítása a ruházkodás kérdésében. — Az egyik fontos kérdés, amelyről új testvéreinket oktatnunk kell: a ruházkodás. Bánjunk új testvéreinkkel hűségesen. Vajon hiúk-e külsejükre? Vajon büszkék-e? A ruha, az öltözet bálványozása: erkölcsi gyengeség. Az új életbe nem szabad átvinnünk. Legtöbb esetben az evangélium követelményei iránti engedelmesség a ruházkodásban határozott változást igényel.

A ruházkodásban ne legyünk gondatlanok. Krisztusért, akinek tanúbizonyságai vagyunk, törekedjünk a legjobb megjelenésre. Isten a sátor szolgálatában azok öltözékét, akik előtte szolgáltak, mindenre kiterjedően részletesen meghatározta. Így tanít bennünket, hogy előnyben részesít bizonyos dolgokat azok ruházatát illetően, akik Őt szolgálják. Egészen részletes utasításokat adott Áron öltözékére nézve, mert öltözéke jelképes volt. Hasonlóképpen Krisztus követeinek ruházata is szimbolikus legyen. Külső megjelenésünk minden tekintetben legyen rendes, szerény és tiszta. Isten Igéje nem szentesíti a ruhaváltoztatást csupán a divat kedvéért, hogy a világhoz hasonlítsunk. A keresztények ne ékeskedjenek költséges díszekkel vagy drága dolgokkal.

Az Írás Igéit a ruházatra nézve gondosan mérlegelnünk kell. Meg kell értenünk, hogy a mennynek Ura mit tart becsesnek a test ruházata kérdésében. Akik komolyan törekszenek Krisztus kegyelmére, azok megszívlelik az Isten által ihletett drága tanításokat. Még ruházatuk stílusa is az evangélium igazságát fejezze ki.

Akik tanulmányozzák Krisztus életét, és megvalósítják tanításait, azok Krisztushoz hasonlókká válnak. Befolyásuk Krisztuséhoz hasonló lesz. Jellemük józan, szilárd. Míg az engedelmesség alázatos útját járják, Isten akaratát cselekedve olyan befolyást árasztanak, amely Isten ügyének előbbre vitelét szolgálja, művének egészséges tisztaságát. Ezek az alaposan megtért lelkek tanúbizonyságai a világnak, az igazságnak az ember jellemére gyakorolt megszentelő erejétől (Testimonies, 6., 1900, 96–97. o.).

Hitünk szerint. — Az önmegtagadás ruházkodásunkban keresztényi kötelességünkhöz tartozik. Egyszerű öltözködés, tartózkodás mindenféle ékszer és díszítés viselésétől: összhangban áll hitünkkel. Vajon azok közé tartozunk-e, akik belátják a világiak balgaságát, nevezetesen, hogy drága ruhákkal kérkednek s a gyönyörnek szeretői? Ha igen, akkor tartozzunk azokhoz, akik kerülnek mindent, ami ezt a lelkületet táplálja, amely mindazok szívét-lelkét áthatja, akik csak e világnak élnek, s akik nem gondolnak, nem törődnek az eljövendő világgal (Testimonies, 3., 1875, 366. o.).

Vagy Krisztushoz, vagy a világhoz hasonlítunk. — Testvérnőnk, aki néhány hetet töltött egyik intézményünkben, mondotta, hogy nagyon csalódott abban, amit ott látott és hallott. Mielőtt elfogadta az igazságot, a világ divatját követte ruházkodásában, értékes ékszereket és egyéb díszeket hordott; azonban minthogy elhatározta: engedelmeskedik Isten Igéjének, érezte, hogy tanításai megkövetelik minden drága és felesleges ékszerének a félretevését. Arra tanították, hogy az adventisták nem viselnek ékszert, aranyat, ezüstöt vagy drágaköveket, s hogy öltözködésükben nem alkalmazkodnak világi divatokhoz. Mikor látta hitvallóink között a nagy eltérést a bibliai egyszerűségtől, érzelmei összekuszálódtak. Vajon Bibliájuk nem ugyanaz-e, mint amelyet ő tanulmányozott s amelyhez életét is szabni igyekezett? Vajon tapasztalatai csupán fanatizmus szülöttei? Vajon rosszul értelmezte-e az apostol szavait: „A világ barátsága ellenségeskedés Istennel. Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz” (Jak 4:4).

D. testvérnő, az intézet egyik munkatársa, látogatást tett X. testvérnő szobájában, aki kivett kofferjéből egy arany nyakláncot és egy gyűrűt, mondván, hogy eladja, az értékét pedig az Úr tárházába helyezi. Látogatója így felelt: „Miért adod el? Én, ha enyém volna, hordanám.” „Hogyan? – kérdezte a testvérnő –, amikor elfogadtam az igazságot, azt tanultam, hogy mindezt félre kell tennünk. Hiszen tudjuk, hogy Isten Igéje tanításaival ellentétben állnak.” Majd idézte hallgatójának Pál és Péter apostol szavait e kérdésben: „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. (…) Akinek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából, vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt” (1Tim 2:9–10; 1Pt 3:3–4).

Feleletképpen a munkatársnő megmutatta az ujján lévő aranygyűrűjét, amelyet kívülállótól kapott, s azt mondta, hogy szerinte mit sem árthat az ilyen ékszer viselése. „Nem vagyunk már olyan aprólékosak, különlegesek, mint régen – mondotta. Népünk túl szigorúan ítélkezett az öltözködés kérdésében. Ennek az intézménynek munkatársnői hordanak aranyórát és aranyláncot, s másokhoz hasonlóan öltözködnek. Nem helyes magatartás, ha öltözködésünkben elkülönülünk; mert így nagyobb a befolyásunk.”

Kérdezzük: megegyezik-e ez Krisztus tanításaival? Vajon Isten Igéjét kövessük-e, vagy a világ szokásait? Testvérünk úgy döntött, hogy legjobb, ha a bibliai színvonalhoz ragaszkodik. Vajon munkatársnőnk és mások, akik hozzá hasonlóan járnak el, örömmel látják-emajd befolyásuk következményeit azon a napon, amelyen mindenki jutalmát veszi cselekedetei szerint?

Isten Igéje világos. Tanításai félreérthetetlenek. Vajon engedelmeskedjünk-e annak, ahogyan adta nekünk, vagy kutassuk, hogy milyen messzire hajolhatunk tőle – de azért mégis üdvözüljünk? Vajha mindazok, akik intézményeinkkel kapcsolatban állnak, elnyernék és követnék a mennyei világosságot, hogy képesek legyenek világosságot közvetíteni a sötétségben élőknek.

A világhoz alkalmazkodás olyan bűn, amely népünk lelkiségét aláássa, s komolyan veszélyezteti hasznavehetőségét. Hiábavaló hirdetnünk az utolsó intő üzenetet a világnak, ha mindennapi életünk cselekedeteivel megtagadjuk (Review and Herald, 1882. III. 28.).

Szívügy. — Sokan vannak, akik mások életét akarják megváltoztatni. Elmennek azokhoz, akik szerintük tévedések áldozatai, s rámutatnak fogyatékosságaikra, például: „Nem úgy öltözködsz, ahogyan kellene”, megkísérlik, hogy leszedjék a díszítéseket róluk, vagy ami sértőnek látszik, de nem igyekszenek arra, hogy a lélekbe az igazságot bevéssék. Akik másokat akarnak javítani, Jézust tegyék vonzóvá előttük. Beszéljenek szeretetéről és részvétéről, tárják fel példás életét és áldozatát; lelkületét nyilvánítsák tetteikkel, s akkor az öltözködést még említeniük sem kell. Nem szükséges, hogy vallásod fő kérdésévé az öltözködést tegyed. Van sokkal értékesebb, amiről beszélhetünk. Beszélj Krisztusról, s ha a szív megújult, mindazt, ami nem áll összhangban Isten Igéjével, azt magától elveti. Hiábavaló munka, ha az élő fának leveleit akarjuk tépegetni. Újból kizöldell és levelet hajt. A fejszét a fa gyökerére kell vetnünk, akkor lehullnak a levelek, hogy soha többé ki ne hajtsanak.

Annak érdekében, hogy meggyőzzünk embereket e földi dolgok értéktelenségéről, az élő Forráshoz kell vezetnünk őket, hogy igyanak a kútfőből, Krisztusból, míg szívük megtelik Isten szeretetével, Jézus pedig élni fog bennük mint élő víznek forrása, az örök életre (The Signs of the Times, 1889. VII. 1.).

Tisztítsd meg a forrást, s a folyóvíz is tiszta lesz. — Ha a szív állapota jó, akkor szavaid, ruházatod, cselekedeteid helyesek lesznek (Testimonies, 1., 1857, 158. o.).

Egyszerű ruházat. — E föld történelmének végéhez közeledünk. Világos, közvetlen bizonyságtétel szükséges, ahogyan Isten adta Igéjében az öltözködést illetően. Ezt tartsuk fontosnak. Most már azonban késő az idő, hogy ezt az ügyet nagy lelkesen próbakővé tegyük. Népünk ruházkodása legyen a legegyszerűbb… Nem kaptam semmilyen határozott stílust, élesen körvonalazott szabályt, amely öltözködésünket irányíthatná.

Testvérnőink szerényen öltözködjenek. Egyszerűen. Kalapunkon és ruháinkon feleslegesek a külön díszek. Öltözködjenek „szemérmetességgel és mértékletességgel”. Szemléltessétek a világ előtt éle-tetekkel Isten kegyelmének első díszeit. Testvérnőink egyszerűen öltözködjenek, ruhájuk anyaga legyen jó, tartós; szerény, a kornak megfelelő. Elméjüket ne a ruházkodás kérdése kösse le és foglalkoztassa (Manuscript, 1908, 97.).