Különleges üzenetünk. — Az Úr követeinek az Ő különleges üzenetét kell hirdetniük. Az embereket figyelmeztetniük, inteniük kell. Fel kell őket szólítani, hogy építsék meg a régi romokat: a pápaság által a törvényen okozott rést kijavítsák. A szombatot nem létezőnek, lényegtelen követelménynek állítják, amelyet emberi tekintély félredobhat. Az Úr szent napját közönséges munkanappá változtatták. Emberek lerombolták Isten emlékművét, helyébe téves nyugalomnapot állítottak (Manuscript, 1900, 35.).

Az utolsó üzenet a világnak. — A világnak szóló utolsó figyelmeztető üzenet arra szolgál, hogy az emberek belássák, Isten milyen fontosságot tulajdonít törvényének. Ezt az igazságot olyan világosan kell feltárnunk, hogy hallatára egyetlen törvényszegő se mentegetőzhessék, ne mondhassa: képtelen volt felismerni az Isten parancsolatai iránti engedelmesség fontosságát.

Tanítást kaptam az Úrtól, hogy mondjam: Szedjétek össze az Írás bizonyítékait arról, hogy Isten megszentelte a hetedik napot, s olvassátok fel ezeket a gyülekezet előtt. Lássák meg azok, akik még nem hallották az igazságot, hogy ha elfordulnak ettől a világos kijelentéstől: „Így szól az Úr”, akkor útjuk következményét viselniük kell. Az Isten iránti hűség próbaköve minden korszakban: a szombat volt. „Mert jel ez énközöttem és tiköztetek, nemzetségről nemzetségre” – mondja az Úr (2Móz 31:13) (Gospel Workers, 1915, 148–149. o.).

Döntő kérdés az egész világ számára. — Isten törvényének kötelező voltát, érvényességét mindenütt fel kell tárnunk. Ez ugyanis a döntő kérdés. Próbára teszi az egész világot (The Signs of the Times, 1874, „A”, 7., 17–18. o.).

Hogyan tárjuk fel az igazságot új területeken? — Írásomat meg kellett szakítanom, hogy egy testvérrel tanácskozzak, aki zavarban van. Tudni akarja, hogyan tárja fel az igazságot új területen: vajon először a szombatról beszéljen-e?

Azt válaszoltam neki, hogy a legjobb és legbölcsebb, ha először olyan tárgyakról beszél, amelyek felébresztik a lelkiismeretet. Beszéljen a gyakorlati kereszténységről; odaadásról, kegyességről; feltárhatja Jézus Krisztus önfeláldozó, önmegtagadó életét, Ő a mi példaképünk. Így látják meg azt az ellentétet, amelyet saját önző életük mutat; így válnak elégedetlenekké keresztényietlen életmódjukkal.

Majd tárd fel a próféciákat, mutasd be Isten Igéjének tisztaságát és ma is érvényes voltát. Ennek a törvénynek egyetlen jótája vagy pontocskája sem vesztheti el érvényét, hanem kötelező minden emberre az idők végéig. Amikor Jehova törvényét érvénytelenítik, amikor a keresztény világ csatlakozik a katolikusokhoz és a világiakhoz Isten törvényének hatálytalanításában, akkor felkel Isten választott népe, hogy Jehova törvényét védelmezze.

Így dolgozott Pál: ez a kígyó okossága és a galamb szelídsége. Ha olyan közösségbe kerültünk, amely hitünket ismeri, akkor nem kell ilyen óvatosan eljárnunk, hanem minden esetben rendkívüli erőfeszítéseket kell tennünk, hogy az emberek szívéhez közelebb kerüljünk. Ne becsméreld az egyházakat, ne engedd, hogy az emberek azt gondolják, munkád a rombolás. Ellenkezőleg, csak építés, s tárd fel az igazságot Jézusban. Sokat foglalkozz a megszentelt élettel, annak szükségességével (Letter, 1885, 2.).

A szombat feltárása új területeken. — Az igazság üzenete új és megdöbbentő az ország népének (Ausztrália). A Biblia tantételei új kinyilatkoztatásként hatnak; a valóságban úgy tekintenek az előadottakra, mint hitetlenségre. Amikor a vasárnapkérdést vagy az egyház és az állam egyesülését tárgyalod, légy óvatos; nem tanácsos, hogy azt a határozott álláspontot képviseljük, amely Amerikában szükségszerű volt.

Óvatosan kell kezdenünk a munkát. Ebben az országban még nem gyökereztünk meg. Az igazság ellensége minden lehetőt elkövet, hogy a munkát gátolja, amelyet pedig el kell végeznünk: a népet fel kell világosítanunk és nevelnünk. Sátán erői gyarapszanak. A késedelmek Sátánnak biztosítottak előnyös helyzetet, s ezek a halogatások veszteséget okoztak nekünk. Az Úrnak nem tetszik a munka halogatása. Minden késedelem csak megnehezíti az elvégzendő munkát, mert Sátánnak előnyt adunk, hogy előre lefoglalja a személyt, s elszánt ellenállásra készüljön fel.

Népünk késedelme, hogy a nagyvárosokban zászlót emeljen, nem áll összhangban az Istentől nyert világossággal. A világosságnak egy-egy villanása volt csak látható nagyvárosainkban, amely csak éppen arra volt jó, hogy a hamis pásztorokat felébressze, mert elérkezett számukra a cselekvés ideje, hogy eltereljék meséikkel és tévtanaikkal az embereket az igazság üzenetétől. Csekély erőfeszítések történtek ugyan, de sem munkásokat, sem pénzt nem adtunk, hogy a munkát végezzék. Sátán munkálkodott és munkálkodni is fog hazug csodáival, erős csalásaival, amelyeket el is fogadnak ott, ahol az igazság zászlaját kellett volna kitűznünk. Tény, hogy az igazságot ismerő nép Isten Igéjének világossága szerint elmulasztotta kötelessége teljesítését, s ez szükségessé teszi számunkra a nagyobb óvatosságot, mert megsérthetjük, támadhatjuk azokat, akik még nem ismerik hitünk alaptételeit a szombat és a vasárnap kérdésében…

Szükséges, hogy most türelmesen, szívesen tanítsuk az embereket; az egész élet nevelését nem lehet olyan gyorsan ellensúlyozni. Nagy tapintatra, türelmes fáradozásra készüljenek fel azok, akik az igazságot hirdetik (Manuscript, é. n., 79.).

Halaszd későbbre. — Ne tartsd kötelességednek, hogy amint találkozol az emberekkel, érveidet rögtön felsorakoztasd a szombat kérdésében. Ha egyesek megemlítik, mondhatod, hogy most nem ezt a kérdést tárgyalod. Azonban amikor odaszentelik szívüket, elméjüket és akaratukat Istennek, akkor már felkészültek rá, hogy ez ünnepélyes, próbára tevő igazságok tekintetében felhozott bizonyítékokat mérlegeljék (Letter, 1895, 77.).

Óvás a helytelen halogatás ellen. — Óvatosságra van szükség. Néhány munkás óvatos és lassan halad előre, de ha nem csatlakoznának hozzájuk a munkában azok, akik a támadás szükségességét felismerik, akkor igen nagy veszteségeink lennének. Ugyanis elszalasztjuk az alkalmakat, mert nem ismerjük fel Isten gondviselésének útjait.

Ha az emberek már meggyőződtek az igazságról, és nem állítjuk őket döntés elé a lehető legkorábban, akkor fennforog az a veszély, hogy a meggyőződés kialszik.

Gyakran, amikor a hallgatóság már éppen eljutott odáig, hogy a szombatkérdés feltárható volna, mert szívük kész, mi a következményektől félve halogatjuk. Ez megtörtént, az eredmény pedig nem mutatkozott jónak (Letter, 1892, 31.).

Rövid előadás-sorozat. — Ha olyan gyülekezet előtt állsz, amelynek csak két hétig tartasz előadást, ne halogasd a szombatkérdés előhozását addig, amíg minden mást már feltártál abban a hitben, hogy így utat készíthetsz számára. Emeld magasra a zászlót: Isten parancsolatait és Jézus hitét. Legyen ez fontos tárgyad. Majd erős érveiddel tedd ezt még hatásosabbá. Foglalkozz többet Jelenések könyvével. Olvasd, magyarázd és érvényesítsd tanításait.

Rettenetes próbák előtt állunk. Sőt, már el is kezdődtek. Imádkozzunk, hogy a négy angyal mindaddig tartsa vissza a szeleket, amíg a világ az utolsó figyelmeztetést meghallja. Azután pedig dolgozzunk imáinkkal összhangban. Semmi se csökkentse az időszerű igazság erejét. Az időszerű igazság életünk súlypontja. A harmadik angyal üzenetének el kell végeznie az elkülönítés munkáját: az egyházakból egy népet gyűjt össze, amely az örök igazság álláspontjára helyezkedik (Testimonies, 6., 1900, 61. o.).

Életet vagy halált jelentő üzenet. — Mint nép abban a veszélyben forgunk, hogy a harmadik angyal üzenetét olyan határozatlan módon tárjuk fel, hogy az hatástalan marad. Üzenetünk élet-halál üzenet, s ezt az üzenetet annak kell feltüntetnünk, ami a valóságban: Istennek nagy hatalma. Az Úr pedig hatásossá teszi. Teljes erejében kell tehát feltárnunk (Letter, 1899, 209.).

Az igazságot nem szabad tompítanunk. — Sátán úgy tervezte, hogy a harmadik angyal üzenetének hirdetését korlátok közé szorítsuk. Őrizkedjünk terveitől és módszereitől! Az igazságot nem szabad tompítanunk, halkítanunk, az időszerű üzenetet nem szabad burkolnunk. A harmadik angyal üzenetét erősítenünk és megerősítenünk kell. Jelenések könyve 18. fejezete feltárja előttünk az igazság hirdetésének fontosságát, éspedig nem mérsékelt kifejezésekkel, hanem bátran és hatalommal. A harmadik angyal üzenetének hirdetése körül úgyis eleget fontolgattuk, kerülgettük a tárgyat. Az üzenetet nem hirdettük olyan világosan és határozottan, ahogyan kellett volna.

Ahogyan Krisztus a törvényt feltárta. — Krisztus közvetlen, erőteljes módon tárta fel Isten törvényének elveit. Rámutatott, hogy hallgatói elhanyagolták ezeknek az elveknek a megvalósítását. Szavai olyan határozottak és céltudatosak voltak, hogy hallgatóinak nem volt alkalmuk kibúvókat keresni vagy kifogásokhoz folyamodni (Review and Herald, 1906. IX. 13.).

Pál Krisztus módszereit alkalmazta. — Pál a pogányoknak Krisztust prédikálta mint üdvösségük egyedüli reménységét, de először nem a törvényről beszélt. Azonban amikor már megnyerte hallgatóit, Krisztust mint Isten adományát tárta eléjük. Azt, amit a Megváltó műve magában foglalt, a drága áldozatot, a legékesszólóbb egyszerűséggel tanította, mondván, hogy az az egész emberiség, mind a zsidók, mind a pogányok iránt érzett szeretet bizonyítéka, és az ő üdvözítésüket, megváltásukat szolgálja, ha átadják szívüket Krisztusnak. Így, amikor már szívük meglágyult, megalázkodott, és átadták magukat az Úrnak, akkor tárta eléjük Isten törvényét mint engedelmességük próbakövét, bizonyítékát. Így dolgozott Pál, így alkalmazta Krisztus módszereit, hogy lelkeket nyerjen (The Signs of the Times, 1895, „A”, 6., 55. o.).

Először az alapvető elveket. — Az üzenetnek azokat a sajátosságait,amelyek az emberek szokásait és életmódját elítélik, mindaddig ne állítsd homloktérbe, amíg alkalmuk nyílik megismerni, hogy mi hiszünk Krisztusban, hiszünk istenségében és örökkévalóságában. Foglalkozz a világ Megváltójának bizonyságtételével (Testimonies, 6., 1900, 58. o.).

Az evangéliumot prédikáljuk. — Ha látják az emberek, hogy az evangéliumot és a törvényt prédikáljuk, meghallgatnak, és sokan elfogadják az igazságot (Letter, 1899, 1.).

Meggyőz a bűnről. — A törvényt és az evangéliumot úgy kell hirdetnünk az embereknek, ahogyan az Ige kinyilatkoztatja, mert a törvény és az evangélium együttesen győz meg a bűnről. Isten törvénye minthogy kárhoztatja a bűnt, az evangéliumra utal. Kinyilatkoztatja Jézus Krisztust, akiben „lakozik az Istennek teljessége testileg”. Az evangélium fénye világosságot áraszt a zsidó korszakra, jelentőséget ad az egész zsidó vallásrendszernek, a jelképeknek és az előrevetített képeknek. Így kapcsolódik össze a törvény és az evangélium. Egyetlen előadásban sem szabad ezeket kettéválasztani (Manuscript, 1891, 21.).

A vallásoskodók általában elválasztották egymástól a törvényt és az evangéliumot, mi pedig majdnem ugyanezt tettük más szempontból. Nem tártuk az emberek elé Krisztust és az Ő szentségét, és nagy megváltási tervének teljes jelentőségét. Kihagytuk Krisztust és végtelen szeretetét – elméleteket és érveléseket adtunk elő (Manuscript, 1890, 24.).

Kézen fogva haladnak együtt. — Ha a harmadik angyal üzenetének lelkiségét és erejét akarjuk, akkor a törvényt és az evangéliumot együttesen kell feltárnunk (Gospel Workers, 1915, 161. o.).

Erősítsd az üzenetet kiadványainkkal. — Állandó éberséget követelő időkben élünk, amikor Isten népének ébren kell lennie, hogy a szombat igazságára fényt derítsen. Ez az utolsó figyelmeztetés a Föld lakosaihoz, amely arra szolgál, hogy az emberek felismerjék, hogy Isten milyen fontosságot tulajdonít szent törvényének. Ezt az igazságot olyan világosan kell feltárnunk, hogy hallatára minden törvényszegő felismerje a szombat parancsolata iránti engedelmesség fontosságát.

Mindannyiunknak bőven akad munkánk, ha Isten Igéjének egyszerű igazságait ismertetni akarjuk. Az Írás szavait pontosan úgy nyomtassuk és adjuk ki, ahogyan megírattak. Helyes volna, ha Mózes II. könyve 19. és 20. fejezetének nagyobb részét, a 31. fejezet 12–18. verseit kinyomtatnánk. Ezeket az igazságokat szerkesszétek kis füzetekbe és könyvekbe, hogy Isten Igéje szólhasson az emberekhez. Ha a törvényről tartasz előadást, amely pontosan a tárgyhoz szól, amennyire csak lehetséges, add ki nyomtatott röplapként is. És majd ha azután azok, akik a vasárnap érdekében szembeszállnak veled, add kezükbe a röplapokat. Mondd el nekik, hogy nem vitatkozol a vasárnap kérdésében, mert rendelkezésedre áll a világos Ige, az „Így szól az Úr”, aki a hetedik nap ünneplését elrendelte (Review and Herald, 1908. III. 26.).

Legyen szembetűnő a megkülönböztető jel. — Ki kell nyilatkoztatnunk a világ előtt a tiszta, nemes, szent elveket, amelyek Isten népét a világtól megkülönböztetik. Ahelyett, hogy Isten népét mind kevésbé és mind határozatlanabbul lehessen megkülönböztetni azoktól, akik nem tartják meg a hetedik napot, a szombatot, inkább tegyék a szombat ünneplését feltűnővé, hogy a világ feltétlenül felismerje őket mint a hetedik napot ünneplő adventistákat (Manuscript, 1903, 162.).

Hivatásunk a bűn emberét leleplezni. — Éppen napjainkban hívta el az Úr népét, akiknek hordozniuk kell üzenetét. Elhívta őket, hogy leleplezzék a bűn emberének gonoszságát, aki a vasárnaptörvényt megkülönböztető hatalommá tette, aki úgy vélte, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt, s elnyomhatja Isten népét, amely szilárdan áll, hogy tisztelje Őt, az egyedül igaz szombat megtartása által, a teremtés szombatja által, amely szentség az Úrnak (Testimonies to Ministers, 188. o.).

A megkülönböztetett nép és próbára tevő üzenete. — Tetszett az Úrnak népének adni a harmadik angyal üzenetét mint próbára tevő üzenetet, hogy eljuttassák e világnak. János látott egy világtól különböző, elkülönült népet, amely megtagadja a fenevad nagy képének imádatát, amely Isten jelét hordozza, azaz megtartja szent szombatját, a hetedik napot, az élő Isten, a menny és Föld Teremtőjének emlékművét. Róluk írja az apostol: „Itt vannak, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12) (Letter, 1900, 98.).

A fenevad bélyege. — Amikor a vasárnap megünneplését törvény fogja kényszeríteni, s a világ már világosságot nyert az igaz szombattal szemben fennálló kötelezettségéről, akkor aki áthágja Isten parancsát, aki emberi tekintélyen alapuló rendeletnek engedelmeskedik, mintegy Isten fölé helyezi a pápaságot. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, mely rákényszeríti a Róma által elrendelt intézményt. Tehát a fenevadat és annak képét imádja. Amennyiben azt az intézményt vetik el, melyről Isten mondotta, hogy tekintélyének jele, és helyette azt tisztelik, melyről Róma mondotta, hogy felsőbbségének jele, ezzel a Róma iránti hódolat jelét veszik magukra: a fenevad bélyegét. Csak akkor, ha az embereket ilyen módon már döntésre szólították fel és a következményekre figyelmeztették, s a népet Isten törvénye és az emberi parancsolatok közötti választásra felszólították, akkor veszik magukra azok, akik a törvényszegéseikben kitartanak, a „fenevad bélyegét” (The Great Controversy, 1888, 449. o.).

A fenevad bélyegének felvétele: még a jövőben teljesedik. — A szombat megváltoztatása a római egyház tekintélyének jele, vagyis bélyege. Akik tehát megértik a negyedik parancsolatot és annak kötelező voltát, s az igaz szombat helyett az álszombatot választják, ezzel annak a hatalomnak hódolnak, amely elrendelte. A fenevad bélyege a pápai szombat, amelyet a világ elfogadott az Isten által elrendelt nyugalomnap helyett.

Még senki sem vette fel a fenevad bélyegét. A próbaidő még nem jött el. Minden egyházban vannak igaz keresztények. Senki sem kárhoztatható addig, amíg nincs világossága, és nem látja a negyedik parancsolat kötelező érvényét. De amikor kiadják a rendeletet, amely kierőlteti a vasárnap megünneplését, és a harmadik angyal hangos kiál-tása figyelmezteti az embereket, felszólítva őket, hogy ne imádják a fenevadat és képét, világos vonal húzódik majd a hamis és az igaz között. Akik akkor is, továbbra is megszegik a törvényt, felveszik a fenevad bélyegét.

Gyors léptekkel közeledünk ehhez az időszakhoz. Mikor a protestáns egyházak egyesülnek a világi hatalmakkal, hogy a téves vallást támogassák, ellenezvén azt, amiért őseik a leghevesebb üldöztetést is elszenvedték, akkor a pápai szombatot az egyház és az állam egyesített tekintélye kényszeríti. Akkor következik be az általános hitehagyás, amelynek következménye: a nemzet megsemmisülése.

Mikor utasítjuk vissza Isten pecsétjét? Ha az igazság világossága feltárult előtted, nyilvánvalóvá téve a negyedik parancsolat szombatját, és megmutatta, hogy Isten Igéjében semmi alapja nincs a vasárnap megünneplésének, s te még mindig a hamis nyugalomnaphoz ragaszkodsz, visszautasítva a szombat megszentelését, amelyet Isten az »én szent napomnak« nevez – felveszed a fenevad bélyegét. Mikor történik ez? Amikor behódolsz annak a rendeletnek, amely megparancsolja, hogy ne dolgozzunk vasárnap és ezen a napon imádjuk Istent – miközben tudod, hogy egyetlen szó sincs a Bibliában, amely arra utalna, hogy a vasárnap különb a többi munkanapnál. Ekkor felveszed a fenevad bélyegét, és elveted Isten pecsétjét (Review and Herald, 1897. VII. 13.).

A világosság mellőzésének következménye. — Isten az embereknek a szombatot jelül adta közte és közöttük hűségük próbaköveként. Azok tehát, akik miután Isten törvényének világossága eljutott hozzájuk, mégis engedetlenek maradnak, és az emberi törvényeket Isten törvénye fölé emelik, az előttünk álló nagy válságban a fenevad bélyegét veszik magukra (Letter, 1900, 98.).

A vasárnapkérdés. — Nem szabad kihívnunk magunk ellen azok neheztelését, akik a hamis szombatot, a pápaság intézményét elfogadták – Isten szent szombatja helyett. Minthogy nélkülözik a bibliai érveket, annál eltökéltebbek, hogy az Igéből hiányzó érveket hatalmi szavukkal helyettesítsék. A sárkány módszere az üldöztetés. Ezért legyünk óvatosak, ne történjék részünkről kihívás (Letter, 1886, 55.).

Vágjon az igazság. — Az igazság szószólói ellen Sátán dühe mindinkább növekszik s mind határozottabbá válik, az idők végezetéig. Krisztus idejében a főpapok és a fejedelmek fellázították a népet Őellene: napjainkban is a vallások vezetői szítanak elkeseredést és előítéletet az időszerű igazság ellen. Az embereket erőszakos cselekedetekre és ellenkezésre tüzelik, amelyekre sohasem gondoltak volna, ha át nem itatják őket az úgynevezett keresztények igazsággal szemben érzett ellenszenvével.

Azonban milyen utat járjanak az igazság szószólói? Kezükben van az Istennek változhatatlan, örök Igéje; nekik ki kell nyilatkoztatniukazt a tényt, hogy náluk van Jézus igazsága. Szavaik ne legyenek durvák, nyersek vagy élesek. Amikor az igazságot feltárják, Krisztus szeretete, szelídsége és nemes magatartása nyilvánuljon meg. Vágjon az igazság. Isten Igéje olyan, mint a kétélű éles kard, amely utat vág a szívhez. Akik ismerik az igazságot, ne adjanak a Sátánnak egyetlen lehetőséget sem azzal, hogy nyers vagy kemény kifejezéseiket félremagyarázhassa (Review and Herald, 1902. I. 14.).

Felhívás tömegek felvilágosítására. — Isten megmutatta nekem, hogy Sátán észrevétlenül megelőz bennünket, s érvényteleníti Isten törvényét. Amerikában, a szabadság országában, amelyre büszkék voltunk, megszűnik a vallásszabadság. A harc a szombat kérdésén dől el, amely az egész világot felrázza.

Munkaidőnk korlátozott. Isten felszólít bennünket arra, hogy a pillanat emberei legyünk. Azok a tanítók, akik szelídek, mint a galambok, de bölcsek, mint a kígyó, jöjjenek az Úr segítségére, a hatalmas ellen. Sokan nem értik a napjainkra vonatkozó próféciákat: őket fel kell világosítanunk (Letter, 1875, 1.).