Az üzenetnek el kell jutnia a világvárosokba és a külvárosokba. Nem sorolom fel az összes helységeket. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy hatalommal hirdessük a harmadik angyal üzenetét ezekben a városokban (Manuscript, 1909, 53.).

Az ellenség agitációja evangelizálásra ad alkalmat. — Az evangelisták találjanak utat mindenhova, ahol az emberek gondolatait a vasárnap törvénye s a nyilvános iskolákban történő vallásoktatás kérdése foglalkoztatja. Az adventisták hanyagsága, hogy ezeket a gondviselésszerű alkalmakat ki nem használtuk, s az igazságot nem tártuk fel. Ez nyomja szívemet, s éjszakákon át ébren vagyok (Review and Herald, 1905. IV. 20.).

A nemzet fővárosában. — Sokat írtam arra nézve, hogy Washington D. C.-ben határozottabban kell fáradoznunk. Washington az Egyesült Államok fővárosa, éppen az a hely, ahonnan ennek az igazságnak világítania kell mindenfelé (Letter, 1903, 132.).

Hogyan dolgozzunk Washingtonban? — Washingtonban komoly evangelizációs sorozatokat kell tartanunk. Örülök, hogy vállaltad az evangelizálás munkáját ebben a nagyvárosban, s hogy már olyan nagy érdeklődés mutatkozik. Az ottani munkáról készített beszámoló megegyezik azzal, amit Isten feltárt előttem. Bizonyos vagyok benne, mert megmutattatott nekem, hogy mi történik majd.

Ezt a munkát nem szabad gyengítenünk azáltal, hogy az evangélium ottani munkásait máshová szólítják el. Isten azt akarja, hogy művét a főutakon is előbbre vigyük – éspedig egyenesen.

Testvérem, te most ott vagy, ahová az Úr helyezett, ne engedd, hogy másféle feladatokkal túlterheljenek. Washingtont sokáig elhanyagoltuk. Határozott munkát kell most végeznünk, s az Úr erőt és kegyelmet ad ehhez. Isten munkásai ne engedjék, hogy bármi is elterelje őket munkájuktól, amit sürgősen figyelmükbe ajánlanak. Ezért aggódtam, hogy Washingtonban a munkások minden képességét oly módon használják fel, amely Isten művét leginkább előbbre viszi.

(…) Testvér, légy óvatos abban, hogy kit alkalmazol az ottani munkában. Mindent a Biblia által kijelölt színvonalon kell tartanunk.

Munkánkban nem kell a hegytetőre mennünk, hogy ragyogjunk. Isten nem mondotta nekünk, hogy különleges, csodálatos külszínre kell törekednünk. Az igazságot hirdetnünk kell a főutakon és az ösvényeken, tehát a munkát értelmesen, ésszerű módszerekkel kell végeznünk. Minden egyes munkás élete, ha az Úr Jézus Krisztus iskoláját járja, az Ő életének kiválóságát nyilatkoztatja ki. Az a mű, amit Krisztus végzett világunkban, példakép számunkra. A külsőségektől és a feltűnéskeltéstől annyira távol kell magunkat tartani, amint Krisztus tette (Letter, 1904, 53.).

Könyörgünk, hogy akik letelepedtek Takoma Parkban, legyenek Isten munkatársai; nevezetesen hogy az igazság zászlaját a megmunkálatlan területeken is bontsák ki. A nagy adományok egy részét használják fel arra, hogy munkásokat küldenek ki a közeli városokba. Végezzenek házról házra személyes munkát hűségesen. Lelkek vesznek el, akik a biztonság bárkáján kívül élnek. Az igazság zászlaját lobogtassák a gyülekezet tagjai szomszédságukban. Lelkészek üssék fel sátraikat, hirdessék az igazságot erőteljesen a népnek, majd költözzenek más környékre, s prédikálják ott is az igazságot (Letter, 1909, 94/a).

Határozott üzenetet hirdessünk. — Kérem a …-i híveket, hogy az Úr segítségével küzdjenek a sötétség hatalmas erői ellen. Személyes munka szükséges e városban és külvárosaiban. Készítsétek az Úrnak útját. Emeljétek a zászlót mind magasabbra. A tanítást egyesítsétek gyógyítással. Lelkészek és orvos misszionáriusok öltözzék fel Istennek teljes fegyverzetét, s induljanak az evangéliumi üzenet hirdetésére (Letter, 1908, 304.).

Most kell erőfeszítéseket tennünk, hogy Isten ügyét előbbre vigyük. Nemsokára olyan körülmények közé jutunk, amelyek sokkal nehezebbé teszik az igazság hirdetését, mint most. Átfogó, értelmes munkát végezhetünk, ha férfiak és nők megállják helyüket s hűségesen végzik feladatukat. A felhívás szól ifjú férfiak és nők százaihoz, hogy a szolgálatra képesítést szerezzenek (Manuscript, 1908, 21.).

Nashville, a központ. — Nashville-t úgy mutatta be nekem Isten, mint a legkedvezőbb központot, ahonnan általános munkát végezhetünk Délen, éspedig minden népréteg érdekében. Nashville-ben és közelében létesültek tanintézeteink, amelyeket népünknek méltányolnia kell. Befolyásuk tette lehetővé részünkre, hogy ebből a központból eredményesen vihettük előbbre a mű különböző ágait (Letter, 1903, 262.).

Az Úr utasított, hogy elmondjam népünknek: Mindent az Úr vezetése alatt tegyetek. Munkánk a befejezéséhez közeledik. Közelebb vagyunk a véghez, mint amikor hívőkké lettünk (Letter, 1909, 6.).

Legyen hitetek Istenben! Legyen látható az életetekben, hogy az igazságot élitek. Hitetek tantételeinek tanítása közben Isten Igéjének meggyőző érveit használjátok. Ismerjék fel a hallgatók, hogy a ti kívánságotok nem a vitatkozás velük hitük felől, hanem hogy eléjük tárjátok: „Így szól az Úr.” „Meg van írva…” Így szólt Krisztus erőteljes felhívása minden alkalommal.

Életetek által tanítsátok hitetek gyakorlati megszentelő erejét. Ismerjék fel, hogy az igazság soha nem alacsonyítja le azt, aki befogadja, s nem teszi nyerssé, durvává, ingerültté, türelmetlenné. Legyen látható mindenki előtt a ti türelmetek, jóságotok, hosszútűrésetek, nagylelkűségetek, tisztaságotok, részvétetek és őszinte jóakaratotok, mert ezek az erények Isten jellemének kifejezői, akit ti szolgáltok (Manuscript, 1907, 49.).

(…) A misszionáriusok dolgozzanak bátran Délen is – a fehérekért s a színesekért egyaránt. A legrászorulóbbakon segítsenek, akiket a rossz befolyások környékeznek. Sokan közülük éppen azok irányítása alatt állnak, akik az emberi szív legrosszabb szenvedélyeit keltik fel. Krisztus napjaiban a papok és a főemberek a legsikeresebben azért dolgoztak, hogy a tömeg szenvedélyét felkeltsék, mert tudatlanok voltak, és mert bizalmukat emberbe vetették. Így vehették rá őket Krisztus megtagadására és visszautasítására, hogy helyette a rablógyilkost válasszák. A misszionáriusok, akik valóban megtértek, akik érzik felelősségük terhét, kérjenek Istentől bölcsességet, s minden tapintatukat latba vetve lássanak munkához ezen a területen. Orvos misszionáriusok is találhatnak munkaterületet, enyhíthetik azok bajait, akiket testi szenvedések törnek le. Álljon rendelkezésükre anyagi eszköz, hogy ruházhassák a mezíteleneket, táplálhassák az éhezőket. A keresztény szeretetmunka többet ér, mint a szentbeszédek tartása. Legyenek a munkások Krisztushoz hasonlók, hogy példájuk és tanításuk által felemelő befolyást árasszanak. Vértezzék fel magukat a Krisztus életéből merített legalkalmasabb, legegyszerűbb tanításokkal, hogy a nép elé tárhassák. Ne annyira a hittételekkel foglalkozzanak, vagy hitünk sajátosságaival, melyek idegenek és újnak tűnnek fel. Tárjátok fel Krisztus szenvedéseit és áldozatát; magasztaljátok szentséges életét, nyilvánítsátok ki kegyelmét. Saját éle-tetekben mutassátok be Krisztus tisztaságát, jellemének szentségét (Review and Herald, 1895. XII. 24.).

Dél városainak munkásait buzdítsuk és bátorítsuk. Az Úr Isten munkálkodott. Testvéreim, ahelyett, hogy bírálgatnátok munkánkat, munkálkodjatok a nagyvárosokban, melyekben még nem munkálkodtunk. Menjetek ezekre a területekre, dolgozzatok az emberekért, de egyetlen bírálatot se mondjatok azokról, akik olyan keményen próbálkoztak, hogy tőlük telhetőleg mindent megtegyenek a mű előbbre vitele érdekében. Néha ezek a munkások már majdnem elcsüggedtek, de mi állandóan imádkoztunk érettük. Bárhol voltam is, mindenütt kértem, hogy népünk imádkozzék érettük (Review and Herald, 1905. V. 25.).

Philadelphia, New Orleans és St. Louis. — Beszélsz a munkáról, amit Amerikában kellene végeznünk, de amit nem végeztünk el. Beszélni szeretnék azokról az elhanyagolt területekről, ahogyan Isten feltárta előttem. Nem csupán a Dél érdekében akarok beszélni, hanem az elhanyagolt, megintetlen állapotú nagyvárosok érdekében is, melyek kárhoztatják népünket, amely állítja, hogy a Mester missziónépe.

Isten megró bennünket, mert nem dolgozunk a körülöttünk lévő nagyvárosokban, nem figyelmeztetjük lakosaikat. A hanyagság rettenetes vádja szól azok ellen, akik már régen a műben dolgoznak itt Amerikában, de még nem kezdték meg a munkát a nagyvárosokban. A külmisszióért sem tettünk valami sokat, de aránylag semmit sem tettünk a nagyvárosokért (Letter, 1905, 187.).