Az új hívek gondozása. — Miután emberek elfogadják az igazságot, nem szabad továbbmennünk, magukra hagyva őket és nem törődve velük: gondoznunk kell őket. Felelősséggel kell lennünk irántuk, őriznünk kell őket, mint akiknek számadásra kötelezett gondnokaik vagyunk. Ezért ha beszélsz velük, akkor mindegyiknek kellő időben add meg eledelét, de szükséges, hogy magad abban a helyzetben légy, amelyben adhatsz eledelt nekik (Manuscript, 1888, 13.).

„Legeltesd az én bárányaimat!” — Az Úr Jézus ezt mondta Péternek: „Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsd” (Lk 22:32). Majd feltámadása után közvetlenül, mennybemenetele előtt így szólt tanítványaihoz: „Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Mondta néki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat!” (Jn 21:15).

Péternek ebben a munkában csak kevés gyakorlata volt: keresztényi élete nem lehetett mindaddig tökéletes, míg a bárányok legeltetését meg nem tanulta, s azok táplálását, akik fiatalok a hitéletben. Nagy gondviselést, nagy türelmet és kitartást igényel, hogy a tudatlanoknak alkalmas tanítást adjunk, feltárjuk az Írásokat és hasznos életre, kötelességteljesítésre neveljük őket. Ez az a feladat, amely a gyülekezetre hárul napjainkban, mert különben az igazság szószólói úgy öregszenek meg, hogy közben kísértések és csalások áldozataivá válhatnak. A Péternek adott megbízatást majdnem minden lelkésznek meg kell szívlelnie. Újból és újból hallható Krisztus szava, amikor megismétli helyettes pásztoraihoz szóló megbízatását: „Legeltesd az én bárányaimat, legeltesd az én juhaimat!”

A Péterhez intézett szavakban az evangélium szolgája elé tárul felelősségeinek összessége, annak a lelkésznek a feladata, akit Isten nyájának őrzésével megbízott (Letter, 1892, 3.).

A nyáj legeltetése. — Testvéreim, az evangélium szolgálatában legeltessük Isten nyáját. Vidítsunk fel s bátorítsunk minden lelket. Testvéreink és testvérnőink szemeit tereljük el saját csúnya jellemvonásaikról, s tanítsuk meg őket feltekinteni. Szemléljük Krisztust, aki mindenestől fogva kívánatos, s aki tízezer közül is kitetszik.

Isten halandókra bízta az igazság drága kincseit, a drága igazságokat. Ezeket a kincseket hasonlíthatnánk gyönyörű gyümölcsökhöz, amelyeket az emberek elé kell tárnunk tiszta, megtisztított, szent edényekben, hogy elfogadják ezeket a gyümölcsöket, és élvezzék Isten dicsőségére (Manuscript, 1902, 127.).

Látogass meg minden családot. — Mint a nyáj pásztorának a lelkésznek gondoznia kell a juhokat és a bárányokat, meg kell keresnie az elveszetteket és az eltévedteket, s vissza kell hoznia őket a nyájhoz. Látogasson meg minden családot, nemcsak vendégként, hogy vendéglátásukat élvezze, hanem hogy a család minden egyes tagjának lelkiállapota felől érdeklődjön. Krisztus szeretete hassa át saját lelkét, hogy szíves és udvarias viselkedése által utat találjon minden szívhez. Így eredményesen munkálkodhat a szülőkért és a gyermekekért is, kérve, figyelmeztetve, buzdítva, a szükség szerint (The Signs of the Times, 1886. VI. 28.).

Kerülj közel a szívükhöz. — Barátkozz meg hittestvéreiddel; keresd őket, segíts nekik; kerülj közel szívükhöz, mint aki szánakozik gyengeségeiken. Így olyan győzelmeket arathatunk, amilyenekről gyenge hitünknek fogalma sincsen. E családok tagjainak adjunk valami munkát, amit lelkek javáért végezhetnek. A kölcsönös szeretet és bizalom erkölcsi erőt ad majd nekik, hogy Isten munkatársaivá váljanak (Manuscript, 1898, 42.).

A tüskéket ki kell irtani és ki kell vetni. — Sokan, akik keresztényeknek vallják magukat, annyira foglalatosak földi gondjaikkal, hogy a kegyesség ápolására nincs idejük. Az igaz vallást nem tartják a legfontosabbnak. Egy ember látszatra elfogadhatja az igazságot, de ha nem győzi le keresztényietlen jellemvonásait, akkor ezek a tüskék burjánoznak és erősödnek, megölik a Lélek drága ajándékait. A szívben élő tüskéket gyökerestől ki kell szaggatni, mert egyidejűleg a rossz és a jó nem növekedhetnek egy szívben. A megszenteletlen emberi hajlamokat és kívánságokat ki kell vágnunk az életből mint a keresztényi növekedés akadályait (Letter, 1902, 13.).

Feddj és ints. — Pásztorkodó munkát kell végeznünk. Ez azt jelenti, hogy feddenünk és intenünk kell türelemmel, tehát az evangélistának fel kell tárnia Isten Igéjét, rá kell mutatnia, hol a hiba, a fogyatékosság. Ha van valami Krisztus követőinek jellemében, ennek súlyát az evangélium szolgájának éreznie kell, de mégse uralkodjék Isten öröksége felett. Az emberi szívet-elmét gondozni a legszebb munka, amelyet Isten valaha is halandóra bízhatott (Manuscript, 1888, 13.).

A szombati istentisztelet inkább bibliaóra legyen. — Isten gyakran megmutatta nekem, hogy az evangélium szolgái kevesebbet prédikáljanak, s ne csupán a helyi gyülekezet lelkészei legyenek, hanem több és nagyobb személyes munkát végezzenek. Népünkben ne ébresszük fel azt a gondolatot, hogy minden szombaton egy-egy prédikációt kell meghallgatniuk. Sokan, akik gyakran hallgatják a prédikációkat, még ha a feltárt igazságokat világosan értik is, csak keveset tanulnak. Gyakran sokkal hasznosabb volna, ha a szombati gyülekezés bibliatanulmány jellegű volna. Bibliai igazságot olyan egyszerű, érdekes módon tárjunk fel, hogy mindenki könnyen megérthesse és felfoghassa az üdvösség elveit (Letter, 1906, 192.).

A prédikációnál többre van szükség. — Az evangélium szolgája: szolgál. Ha munkádat csak igehirdetésre korlátozod, Isten nyája megszenvedi, mert személyes munkára szorul. Legyenek előadásaid rövidek. A hosszú prédikációk kifárasztanak téged is, és a népet is. Ha a lelkészek prédikációikat felére szabnák, sokkal több jót tennének. Maradna idejük a személyes munkára is. Látogasd meg a családokat, imádkozz  és beszélgess velük. Kutasd velük együtt az Írásokat, s akkor jót teszel nekik. Bizonyítsd be, jólétükért munkálkodsz, azért, hogy egészséges keresztényekké váljanak (Manuscript, 1888, 82.).

Hordozd a szeretet jó illatának tömjénezőjét. — Szükséges, hogy az Úr munkásainak szívében Jézus meglágyító szeretete éljen. Úgy éljen az evangélium szolgája, mint ember az emberek között. Jól szabályozott módszerek szerint járjon házról házra, vigye mindenkor magával a szeretet mennyei légkörének jó illatú tömjénezőjét. Legyetek felkészülve, hogy hordozzátok bánatát, nehézségét, bajait. Oszd meg örömüket, bánatukat mind a magas rangúaknak, mind az alacsony sorsúaknak, gazdagoknak, szegényeknek (Letter, 1897, 50.).

Igehirdetés a gyermekeknek. — Minden kínálkozó alkalommal ismételd el a gyermekeknek Jézus szeretetének történetét. Egy-egy kis rész minden prédikációból nekik szóljon. Krisztus szolgája e kicsinyek örök barátságát nyerheti meg. Ezért egyetlen alkalmat se mulasszon el, hogy segítse őket az Írások jobb ismeretére, megértésére; ez sokkal inkább elzárja az utat Sátán tervei elől, mint elgondolhatnánk. Ha a gyermekek már korán megismerkednek Isten Igéjének igazságával, a hitetlenség, az istentelenség ellen emelünk gátat, s akkor képesek lesznek az ellenséggel szembeszállni e szavakkal: „Meg van írva” (Gospel Workers, 1915, 208. o.).

A gyermekek felajánlása. — A lelkész sohase feledkezzék meg a nyáj drága bárányait biztatni, bátorítani. Krisztus, a menny Felsége mondta: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa” (Mk 10:14). Jézus nem küldi a gyermekeket a rabbikhoz, nem küldi őket a farizeusokhoz, mert Ő tudja, hogy ezek az emberek arra tanítanák őket, hogy tagadják meg legjobb barátaikat. Helyesen cselekedtek azok az anyák, akik Jézushoz vitték gyermekeiket. Emlékezz erre a szövegre – vezessék az anyák gyermekeiket Jézushoz most. Az evangélium szolgái vegyék karjukra a gyermekeket, és Jézus nevében áldják meg őket. Szóljátok a leggyengédebb szeretet szavait a kicsinyekhez, mert Jézus a nyáj bárányait karjaiba vette és megáldotta (Review and Herald, 1896. III. 24.).

Szombati prédikációk látogatók számára. — Ha tanult emberek, államférfiak, ún. köztiszteletben álló férfiak vannak jelen az istentiszteleten, a lelkész azt gondolja, hogy magasabb rendű értelmi, lelki eledelben kell őket részesítenie. Azonban amikor ezt megkísérli, elszalasztja a drága alkalmat, hogy éppen azokat a tanításokat közvetítse, amelyeket a világ legnagyobb Tanítója tárt fel. Országunk minden gyülekezetének többet kellene tanulnia Krisztustól, a Megfeszítet-től. Az a vallásos élmény, amely nem egyedül Krisztuson alapszik, értéktelen. Ezeknek a kiváló értelmi képességekkel megáldott embereknek arra van szükségük, hogy a megváltás tervét világosan feltárják előttük, az Írások szerint. Ha ez nem köti le figyelmüket, ha ez nem kelti fel érdeklődésüket, akkor a mennyei, az isteni dolgok nem is érdekelhetik őket soha. Minden összejövetelen vannak elégedetlen emberek, akik minden szombaton valami határozottat kívánnak hallani arról, hogyan üdvözülhetnek, hogyan válhatnak valóban keresztényekké. A fontos dolog részükre megismerni: „Hogyan jelenhet meg a bűnös Isten színe előtt?” Tárjátok fel előttük az üdvösség útját egyszerűen, olyan világosan, mint egy kisgyermeknek. Magasztald Jézust, a bűnös egyedüli reménységét (Manuscript, 1893, 4.).

Az olvasás és a tanulmányozás miatt elhanyagolják a munkát. — A lelkészek a lelki pásztorkodást gyakran szégyenletesen elhanyagolják, mert nincs elég erejük egyéni olvasási, tanulmányozási hajlamaikat leküzdeni. A lelkipásztornak látogatnia kell nyáját házról házra, tanítani, beszélgetni, imádkozni minden családdal, munkálkodni lelkük megtartása érdekében. Akik vágyakoznak hitelveinket megismerni, azokat sohasem szabad elhanyagolni, hanem alaposan kell őket tanítani az igazságban (Gospel Workers, 1915, 337. o.).