Hívjuk fel a figyelmet a próféciákra. — Krisztus követeinek előadás-sorozatokon kell felhívniuk a világ figyelmét Isten Igéjének gyorsan beteljesedő próféciáira (Manuscript, 1905, 38.).

Gondolkodó emberek kérdéseire csak a prófécia ad választ. — A próféciákat a nagy „Vagyok” Igéjében világosan, az események sorrendjében, az örökkévalóságig tárta fel előttünk. Innen tudjuk, hogy a korszakok folyamában hol is vagyunk napjainkban, s hogy a közeljövőben mit várhatunk. Amit a prófécia előre kijelentett egészen napjainkig, mindazt nyomon követhetjük a történelem lapjain; és biztosak lehetünk abban, hogy aminek még be kell következnie, a maga sorrendjében be is következik.

Napjainkban az idők jelei harsogják, hogy nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Világunkban minden feszült iramban halad. Üdvözítőnk jövendölései szemeink előtt teljesednek be; éppen azok az események, amelyek az Ő eljövetelét megelőzik. „Hallanotok kell háborúkról és háborúk híreiről… Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé” (Mt 24:6–7).

Jelenünk olyan korszak, amely minden élőt hatalmas feszültségben tart. Uralkodók és államférfiak, bizalmi állásokat betöltő és tekintéllyel bíró gondolkodó férfiak és nők minden figyelmüket a körülöttünk zajló eseményekre irányítják. Éberen figyelik a nemzetek egymás közötti viszonyát. Észlelik azt a feszültséget, amely minden földi elemet áthat, és felismerik, hogy valami nagy és döntő dolog van készülőben – hogy a világ egy rettenetes válság küszöbén áll.

A Biblia, és egyedül csak a Biblia adhat ezekről az eseményekről tökéletes képet. A Biblia tárja elénk földünk történelmének végső jeleneteit; az eseményeket, amelyek előrevetítik árnyékukat, s melyek közeledésének dübörgése megreszketteti a Földet. „Az emberek szíve elhal a félelem miatt” (Lk 21:26) (Prophets and Kings, 1916, 536–537. o.).

Kürtöd határozott hangon szóljon. — Sokan vannak, akik a napjainkra vonatkozó próféciákat nem értik. Ezeket az embereket fel kell világosítanunk. Mind az őrállóknak, mind a nép evangélistáinak kötelességük, hogy határozott hangon kürtöljenek. Legyetek komolyak. „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld (…) hirdesd népemnek bűneit, és Jákob házának vétkeit” (Ésa 58:1) (Letter, 1875, 1.).

Előadásaidban beszélj a világos, profetikus igazságokról. — Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk, és feladatunk hogy az embereket e veszélyekre figyelmeztessük. Azokat az ünnepélyes jeleneteket, amelyeket a prófécia kinyilatkoztatott, fel kell tárnunk. Ha népünk csak félig volna éber, ha tudatában volna a Jelenések könyvében jelzett események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformáció menne végbe, és még sokan hinnének az üzenetben.

Nincs veszteni való időnk. Isten felszólít bennünket, hogy úgy őrködjünk az emberek felett, mint akiknek számot kell adnunk róluk. Tárd fel az új elveket, mutasd be a világos igazságokat. Úgy hatnak majd, mint a kétélű éles kard. Azonban vigyázz, ne helyezkedj a vitatkozás álláspontjára. Lesznek napok, amikor csendben várnunk kell arra, hogy meglássuk Istenünk szabadítását. Beszéljen Dániel, beszéljenek a Jelenések, mondják meg: mi az igazság. Azonban ha az igazság bármely szempontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját; „Dávidnak gyökerét és ágát, a fényes hajnalcsillagot” (Testimonies to Ministers, 1895, 118. o.).

Elevenen, hatásosan. — A tanítás sose legyen száraz, elvont, mint igen sok esetben tették, hanem tárd fel Isten Igéjének igazságait élénken és hatásosan…

A Jelenések könyvét fel kell tárnunk az emberek előtt. Sokan azt tanulták, hogy bepecsételt könyv, de csak azok számára bepecsételt, akik visszautasítják a világosságot és az igazságot. A Jelenések könyvének igazságait hirdetnünk kell; alkalmat kell adnunk az embereknek, hogy előkészüljenek a hamarosan bekövetkező eseményekre. A harmadik angyal üzenetét mint az elvesző világ üdvösségét kell hirdetnünk (Letter, 1896, 87.).

Három fontos üzenet. — A legfontosabb téma a harmadik angyal üzenete, amely felöleli az első és a második angyal üzeneteit is. Mindannyiunknak értenünk kell e három üzenetben foglalt igazságokat, s mindennapi életünkben be kell mutatnunk, mert lényeges az üdvösséghez. Komolyan, imában fohászkodva kell tanulnunk, hogy ezeket a nagy, magasztos igazságokat megérthessük; felfogóképességünket és értelmünket bizony meg kell feszítenünk (Letter, 1902, 97.).

Hitünk talapzata: a prófécia. — Az evangélium szolgái a biztos próféciai beszédet mint az adventisták hitének alapját mutassák be. A Dániel és a Jelenések könyve próféciáit gondosan kell tanulmányozniuk, ezzel kapcsolatban e szavakat: Íme, Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit.

Máté evangéliuma 24. fejezetét úgy tárta elém Isten, mint amelyre mindenkit figyelmeztetnünk kell. Abban a korszakban élünk, amikor e fejezet jövendölései beteljesednek. Lelkészeink és tanítóink magyarázzák meg ezeket a próféciákat azoknak, akiket tanítanak. Előadásaikból hagyják ki a csekélyebb fontosságú dolgokat; tárják fel azokat az igazságokat, amelyek eldöntik a lelkek sorsát (Gospel Workers, 1915, 148. o.).

Azok az igazságok, amelyek napjainkban mindenkit érintenek. — E világnak hirdetnünk kell a Jelenések könyvének nagy és ünnepélyes igazságait. Isten gyülekezetének terveihez és elveihez ezek az igazságok hozzátartoznak. Áldást ígért Isten azoknak, akik e közleményeket kellőképpen értékelik. Isten áldást ígért, hogy e könyv tanulmányozására buzdítson. Sose lankadjon buzgalmunk e könyv tanulmányozásában, látszólag homályos jelképei ellenére sem. Krisztus segíthet a megértésben…

A Jelenéseket komolyabban és szorgalmasabban kell tanulmányoznunk; az igazságait, amelyek mindenkit érintenek, aki ezekben az utolsó napokban él, még komolyabban kell feltárnunk (Manuscript, 1902, 105.).

Üzenet az egész világ számára. —

— X. testvér …-i előadásait nagyon sokan látogatták, a hallgatóság érdeklődéssel figyelt szavaira, s az érdeklődés kezdettől mindvégig tartott. Bibliájával kezében minden érvelését Isten Igéjére alapozva feltárta előttük Dániel és a Jelenések könyve próféciáit. Csak keveset magyarázott a saját szavaival; az Írás magyarázta az igazságot a népnek. Miután előadta az igazságot, a testvér hallgatóságának véleményét kéri. „Nos – szokta mondani – akik felismerik az előadottak igazságát, kezük felemelésével jelezzék.” Válaszként igen sokan emelték fel kezüket. Alig tudom leírni, hogy milyen nagy érdeklődést keltett (Letter, 1906, 400.).

Modern felfogás a profetikus igazságról. — Isten Igéjének világos bizonyságtételével szemben, mint hajdan, ma is felteszik a kérdést: „Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e Benne valaki?” Majd amikor rájöttek, hogy milyen nagy feladat a profetikus korszakból levont érveket, tanulmányokat megcáfolni, sokan lebeszélték az érdeklődőket a próféciák tanulmányozásáról, mert szerintük a profetikus könyvek: bepecsételt könyvek, tehát nem érthetők. A tömegek, minthogy feltétlenül bíztak lelkészeikben, nem hallgattak a figyelmeztetésre, mások pedig, bár meggyőződtek az igazságról, nem merték megvallani, mert féltek, hogy „kizárják őket a zsinagógákból”. Az üzenet, amelyet Isten azért küldött, hogy az egyházat megpróbálja és megtisztítsa, világosan kinyilatkoztatta, hogy milyen nagy azok száma, akik inkább a világot, mint Krisztust szeretik. A földhöz vonzó kötelékek erősebbek voltak, mint amelyek a menny felé vonzottak. Inkább a világi bölcsességet választották – elfordultak az igazság szívet vizsgáló üzenetétől (The Great Controversy, 1888, 380. o.).

A profetikus történelem minden részletének kellő ismerete. — A fiatalok, akik a prédikátori hivatást választották vagy választják, ismerkedjenek meg jól a profetikus történelem minden részletével (Gospel Workers, 1915, 98. o.).

Növekvő fény árad a próféciákra. — Mind több világosság árad a próféciákra és azoknak nagy igazságaira, amelyek frissességükben és csillogó fényükben tündökölnek, mert az Igazság Napjának fényes sugarai világítják majd be az egészet.

Vajon hisszük-e, hogy a válság közeleg, hogy a Föld történelmének utolsó jeleneteit éljük? Vajon felébredtünk-e, és megtesszük-e az idő követelte munkát, vagy várakozunk, míg ránk törnek a dolgok, amelyeket feltártam (Manuscript, 1888, 18.)?

A már világossá vált próféciák. — Az Úr akarja, hogy megértsük gondviselését most, éppen ebben a korban, amelyben élünk. Ne legyenek hosszú vitatkozások, ne adjunk elő új elméleteket Isten próféciáit illetőleg, amelyeket már megvilágított előttünk. A nagy feladat, amelyről figyelmünk el ne terelődjék az, hogy mérlegeljük személyes biztonságunkat Isten színe előtt. Vajon a korok Szikláján állunk-e? Vajon elrejtőzhetünk-e egyedüli menedékünkben? A vihar közeledik, a dühödt, tomboló vihar. Vajon felkészültünk-e rá? Egyek vagyunk-e Krisztussal, amiképpen Ő egy az Atyával? Örökösei vagyunk-e Istennek, és örököstársai Krisztusnak? Vajon munkatársai vagyunk-eKrisztusnak (Manuscript, 1896, 32.)?

Képviseld Krisztus tanításait. — Az apostol ünnepélyes kötelességet ró az evangélium minden egyes szolgájára. Isten és Jézus Krisztus elé sorakoztatja fel őket, aki ítélni fog eleveneket és holtakat – felszólít, hogy hirdesd az Igét! Tehát, ne csupán a próféciákat, mert kedvenc tárgyad, s ne csupán az Írás meggyőző érveit, hanem tanítsd a legnagyobb és legfontosabb tanulságokat, amelyeket Jézus Krisztus személyesen adott nekünk (Manuscript, 1888, 13.).