Ebben a válságos időben. — Az Úr munkát ad férfiaknak, nőknek egyaránt. Ebben a válságban elfoglalhatják helyüket művében, s Ő munkálkodni fog általuk. Ha áthatja őket kötelességük tudata, s ha a Szentlélek befolyása alatt munkálkodnak, akkor olyan önuralomra tesznek szert, amelyre most épp szükség van. Az Üdvözítő világosságot ad ezeknek az önfeláldozó nőknek, s olyan erőt ad nekik, amely a férfia-két is meghaladja. A családok körében olyan munkát végezhetnek, amire a férfiak nem alkalmasak, munkát, amely a belső életet érinti. Közel kerülhetnek azok szívéhez, akiket férfiak nem közelíthetnek meg. Munkájukra mindig szükség van (Review and Herald, 1902. VIII. 26.).

Nők, akik szívükön viselik a munkát. — Azok a nők, akik Isten ügyét szívükön viselik, jó munkát végezhetnek környezetükben. Krisztus említ asszonyokat, akik segédkeztek neki, hogy az igazságot másoknak feltárhassa. Pál is beszél olyan asszonyokról, akik az evangélium ügyében vele munkálkodtak. Azonban milyen kevés munkát végeznek azok, akik tehetnének többet is (Letter, 1894, 31.).

Ha hívő asszonyok felelősséget éreznek lelkekért. — Úgy gondoltam, hogy tapasztalataid alapján Isten felügyelete alatt befolyásodat érvényesíthetnéd, éspedig hogy olyan munkásságokat indítanál meg, amelyen nők egyesülhetnének az Úrért végezett munkában, mely enyhíti az emberiség szenvedéseit, mely felemel, ránevel arra, hogy higgyenek Jézus Krisztusban, a mi Üdvözítőnkben. S amint a lelkek átadják magukat az Úr Jézusnak, teljesen engedelmeskedve, megértik a hittételt.

Gyötrődöm, mert testvérnőink Amerikában önmaguktól nem tesznek többet, nem végzik azt a munkát, melyet az Úrért tehetnének. Krisztusban maradva bátorságot, erőt és hitet nyernének a munkára. Sok nő szeret beszélni. Miért nem beszélnek Krisztusról a veszendő lelkeknek? Minél közelebbi kapcsolatban állunk Krisztussal, szívünk annál jobban megérti annak a léleknek nyomorult voltát, aki nem ismeri Istent, aki nem érzi, hogy milyen szégyent hoz Krisztusra, aki őt áron vásárolta meg.

Ha a hívő asszonyok felelősséget éreznek majd az emberekért, ha érzik a bűnnek – nemcsak saját bűneiknek – terhét, akkor majd munkálkodnak, ahogyan Krisztus munkálkodott. Akkor a legnagyobb áldozatot sem tartják nagynak, hogy meghozzák lelkek megnyerése érdekében. Mindenki, akiben él az emberek iránti szeretet, Istentől született; kész nyomdokait követni, szava és hangja a Mester szolgálatába állított talentum. A szőlőtőkéből lelkükre áramló táplálék tovább árad belőlük a szeretet vezetékein át olyan emberekhez, akik hervadnak és száradnak.

Ebben a munkában rejlik az állandó nevelés. Az a kívánság, hogy áldás legyen, felfedi a munkás gyengeségét és elégtelenségét. Ez a lelket imában Istenhez űzi, hajtja. Az Úr Jézus pedig világosságát és Szentlelkét adja. Ekkor megértik, hogy Krisztus végzi a kemény szívek megolvasztását, Ő teszi töredelmessé (Letter, 1898, 133.).

Nők a mű különböző területein. — Isten művének különböző ágaiban széles terület tárul testvéreink elé, ahol a Mesterért jó szolgálatot teljesíthetnek. A missziómunka sok vonala elhanyagolt. Egyes gyülekezetekben sokszor sok munkát hanyagolnak el vagy végeznek fogyatékosan, melyet jól végezhetnének testvérnőink segítségével, ha kellően kioktatnák őket erre. A belmisszió különböző ágazatai által ahhoz a népréteghez is eljuthatunk, melyhez lelkészeink sosem juthatnának el. Azok között a nemes asszonyok között, akiknek volt erkölcsi bátorságuk, hogy az időszerű igazság mellett foglaljanak állást, többen vannak, akik tapintatosak, jó felfogásúak, jó képességekkel rendelkeznek, akikből eredményes munkások válhatnak. Ilyen keresztény nők tevékenységére van szükség (Review and Herald, 1914. XII. 10.).

A nők része az evangelizálásban. — A belmisszió különböző területein a szerény, intelligens nő legmesszebbmenően felhasználhatja képességeit. Vajon kik szerethetnék jobban embertársaikat, akikért Krisztus meghalt, mint azok, akik kegyelmének részesei? Kik képviselhetik jobban az igazságot és Krisztus példáját, mint a keresztény nők, akik maguk is élik az igazságot (Review and Herald, 1914. XII. 10.).

Tanácsadó, társ és munkatárs. — Az az asszony, aki bölcsen használja fel idejét és képességeit, mindig Istenhez fordul bölcsességért és erőért, valódi társa lehet férjének, vele egyenrangú lehet mint tanácsadó, társ és munkatárs anélkül, hogy nőiességéből vagy szerénységéből veszítene. Saját jelleme is nemesül, nemesbíti családtagjainak jellemét, mert hatalmas – noha öntudatlan – befolyást áraszt környezetére. Miért ne műveljék az asszonyok is szellemüket és értelmüket? Vajon miért ne teljesítsék Isten tervét életük által? Miért ne legyenek tudatában saját képességeiknek, tudván azt is, hogy ezeket a képességeket Isten adja? Miért ne törekedjenek azokat a legjobban kihasználni azáltal, hogy másokkal jót tesznek, amennyiben előmozdítják a reform, az igazság és valóságos jóság művét e világon? Sátán tudja, hogy az asszonyoknak milyen nagy a befolyásuk, a hatalmuk a jóra vagy a rosszra. Ezért saját zászlaja alá sorakoztatja őket (Good Health, 1880. június).

Az állhatatos élet hatalma. — A feleségek, anyák és az ifjabb női munkások missziója: csodálatos. Ha akarják, akkor az egész környezetükre jó befolyást gyakorolhatnak. Szerény öltözködéssel, körültekintő viselkedéssel bizonyságot tehetnek az igazságról egyszerűségében. Világosságuk mindenki előtt úgy fényljék, hogy mások is lássák jó cselekedeteiket, és dicsőítsék mennyei Atyjukat. A valóban megtért nő hatalmas átalakító befolyást gyakorol a jó irányban. Férje munkájába bekapcsolódva segíthet neki, bátoríthatja és áldássá lehet számára. Ha az akaratot és életet alárendeljük Isten Lelkének, korlátlanul sok jót tehetünk (Manuscript, 1908, 91.).

Jézusért terhet hordoznak. — Testvérnőink, az ifjúság, a középkorúaks az idősebbek mind kivehetik részüket az időszerű igazság művének befejező munkájában. Míg ezt teszik alkalmaik szerint, olyan tapasztalatokra tesznek szert, melyek éppen önmaguk számára a legértékesebbek. Ha énükről megfeledkeznek, növekedni fognak a kegyelemben. Ha gondolataik ebben az irányban tevékenykednek, akkor megtanulják hogyan hordozhatnak terheket az Úrért (Review and Herald, 1879. I. 2.).

Akik otthon dolgoznak. — Akik nőket vagy férfiakat a házi segítő munkára alkalmaznak, adjanak nekik igazságos bért, de értékeljék is munkájukat. Ne engedjétek, hogy az a gondolat ébredjen fel bennük, hogy hűséges munkájukat nem értékelitek. Munkájuk éppen olyan lényeges, mint azoké, akik bibliaórákat tartanak, tehát ők is részesüljenek elismerésben. Gyakran vágyódnak részvétre és megértésre, amit ne tartsunk vissza tőlük, mert megérdemlik.

Akik otthon a főzést és az egyéb házimunkát végzik, ugyanúgy Isten szolgálatában tevékenykednek, mint akik az üzenetet hirdetik. Rokonszenvre még jobban rászorulnak, mert a lelki munka vonalán van valami, ami az elmét, a kedélyeket üdíti, felemeli és vigasztalja. Arra is gondoljunk, hogy mindannyian szolgák vagyunk. Aki a házimunkát végzi, azt az Úr ugyanúgy jutalmazza, mint azt, aki bibliaórákat tart (Manuscript, 1905, 128.).