Előadások nagy hallgatóságnak. — Törekedjünk arra, hogy sok hallgatót toborozzunk az előadások hallgatására. Akik pedig az Igét hirdetik, az igazságot hirdessék. Vezessék hallgatóikat szinte a Sínai-hegy lábához, hogy figyeljék Isten szavait, amelyek félelmetes fenségben hangzottak el (Letter, 1903, 187.).

A kürt határozott hangot adjon. — Akik az igazságot feltárják, ne elegyedjenek vitába. Hirdessék az evangéliumot olyan hittel és olyan komolyan, hogy érdeklődést keltsenek. Kimondott szavaik, imáik, befolyásuk által magvakat hintenek, amelyek Isten dicsőségére gyümölcsöket teremnek majd. Az ingadozásnak helye nincs. A kürtnek határozott hangot kell adnia. A nép figyelmét a hármas angyali üzenetre kell irányítani. Isten szolgái ne úgy járjanak, mint az alvajárók, hanem mint akik Krisztus eljövetelére készülnek (Review and Herald, 1905. III. 2.).

Munkánk: az igazság hirdetése. — Bizonyos értelemben Isten az adventistákat őrállókként és világosság hordozóiként helyezte a világba. Rájuk bízta az elveszendő világnak szóló utolsó figyelmeztetést. Isten Igéjéből csodálatos világosság fénylik rájuk. A legünnepélyesebb, legfontosabb munkát kapták, az első, a második és a harmadik angyali üzenet hirdetését. Ehhez hasonló fontosságú üzenet nincsen. Nem szabad megengedniük, hogy figyelmüket bármi más elterelje.

A halandókra bízott igazságok közül a legünnepélyesebbet bízta ránk Isten, hogy a világnak hirdessük. Ezeknek az igazságoknak a hirdetése legyen a mi munkánk. Egy világot kell megintenünk: Isten népének pedig híven kell teljesítenie a rábízott feladatot…

Vajon várjunk-e addig, amíg Isten ítéletei a törvényszegőre zúdulnak, még mielőtt megmondanánk neki, hogyan kerülheti el azokat? Hol a mi hitünk Isten Igéjében? Avagy látnunk kell a megjövendölt dolgok teljesedését, mielőtt elhinnénk azt, amit Isten mondott? Világos, határozott fénysugarakat kaptunk, amelyek rávilágítottak arra, hogy az Úr nagy napja közel van, „az ajtó előtt áll” (Testimonies, 9., 1909, 19–20. o.).

Érd el a célt. — Ebben a nagy műben ne töltsük időnket haszontalanul. Nem szabad célunktól eltérnünk. Az idő rövidsége miatt nem vállalkozhatunk arra, hogy mindazt kinyilatkoztassuk, ami szemünk elé tárul. Egy egész örökkévalóságra lesz szükségünk, hogy az Írások hosszúságát és szélességét, magasságát és mélységét megérthessük…

Isten Pátmosz szigetén János apostolnak kinyilatkoztatta mindazt, amit azután tovább kellett adnia a hívőknek. Tanulmányozd ezeket a jelenéseket. Mindezekről valóban érdemes gondolkodnunk, mélységes, átfogó tanulságaikról. Szemléld Krisztus életét és jellemét, tanulmányozd közvetítői tisztségét. Végtelen bölcsesség, végtelen szeretet, végtelen igazságszolgáltatás, végtelen kegyelem rejlik benne. Itt láthatunk mélységeket és magasságokat, hosszúságokat és szélességeket, hogy mérlegeljük azokat. Igen sokan kísérleteznek azzal, hogy a világ elé tárják Krisztus életét, jellemét és közbenjárói tevékenységét, és mindenki, akit a Szentlélek ihletett, ezeket eleven és új világításban tárta fel, szívük-lelkük szerint…

Az igazságot úgy akarjuk megismerni, ahogyan Jézus Krisztusban van; mert azt kívánjuk, hogy az emberek megértsék, mit jelent számukra Krisztus, s milyen felelősségeket kell hordozniuk, ha Őt elfogadják. Mint képviselői és tanúi, a megmentő igazság teljes megértésére kell eljutnunk, éspedig tapasztalati tudás útján (Review and Herald, 1899. IV. 4.).

Hangsúlyozd a különleges igazságokat. — Kötelességünk, hogy Isten teljes tanácsát hűségesen hirdessük. Nem szabad azokat a különleges igazságokat kevésbé hangsúlyoznunk, amelyek a világtól elkülönítenek, s azzá tettek, amik vagyunk, mert hiszen örök érdekek fonódtak köréjük. Isten világosságot nyújtott nekünk azokban a dolgokban, amelyek az utolsó időben teljesednek be, s nekünk írásban és szóval hirdetnünk kell az igazságot a világnak, de nem félénk, lélektelen módon, hanem a Léleknek erejében és Isten hatalmában (Testimonies to Ministers, 1890, 470. o.).

Isten népe ne kövesse a világot. — Most, amikor annyira közel a vég, vajon hasonlóvá váljunk-e gyakorlatunkban a világhoz annyira, hogy az emberek hiába keressék Isten választott népét? Vajon elhagyja-e valaki Isten népének sajátos jellegzetességeit bármilyen előnyért, melyet a világ adhat? Nagyra értékeljük-e azok kegyét, akik semmibe veszik Isten törvényét? Vajon azok, akiket Isten a követőinek nevezett, azt feltételezik, hogy létezik nagyobb hatalom, mint az „ÉN VAGYOK”? Törekedjünk-e arra, hogy hitünk megkülönböztetett pontjait eltöröljük, azokat, melyek bennünket Krisztus-váróvá tettek?

Egyetlen biztonságunk: ha mindig az Isten színétől eredő világosságban járunk (Manuscript, 1905, 84.).

A meggyőző bizonyítékok súlya. — Isten az emberek elé tárja a drága igazságot, amely napjainknak szól. Isten mentette ki ezeket az igazságokat a tévedés hálójából. Ha ezeknek az igazságoknak Isten nagy tervében megillető helyet adunk, ha Isten szolgái értelmesen és komolyan tárják az emberek elé, tiszteletteljes félelemmel, sokan meggyőződnek, hisznek majd a bizonyítékoknak, s nem várnak arra, hogy a gondolataikban esetleg felvetődő nehézségeket eltávolítsák útjukból (Manuscript, 1888, 8.).