Ismertessük meg az álláspontunkat. — A következőt kell tennünk: hitünk leginkább támadott oldalát, amely a legélesebben belevág az emberek szokásaiba és általános gyakorlatába, ne helyezd előtérbe, amíg az Úr jó alkalmat nem nyújt nekik felismerni, hogy Krisztusban hiszünk, hisszük Krisztus istenségét és örökkévaló létét (Testimonies to Ministers, 1895, 253. o.).

Szembe kell néznünk téves tanításokkal. — Újból és ismételten szembe kell szállnunk olyanok befolyásával, akik sátáni eredetű tudományokat tanulmányoznak, amelyekkel Sátán Istent és Krisztust nem létezőnek állítja. Az Atya és a Fiú külön-külön személyiség. Krisztus kijelentette: „Én és az Atya egyek vagyunk.” Mégis Istennek Fia jött le e földre – emberi formában. Levetette királyi palástját és koronáját, istenségére öltötte emberi mivoltunkat, azért, hogy az emberiség az Ő végtelen áldozata árán isteni természet részesévé lehessen, és elkerülhesse a romlottságot, amely a kívánságban van e világon (Testimonies, 9., 1909, 68. o.).

Az igazság és a spiritiszta elképzelések, ábrázolások. — Utasítást kaptam, hogy kijelentsem: ne bízzunk azok állításaiban, akik halandó elméleteket képviselnek és kutatnak. Például a következő kijelentéseket teszik: „Az Atya, hasonlóan a világossághoz, halhatatlan; a Fiú testté vált világosság; a Lélek: a szórt fény. Az Atya olyan, mint a harmat, a Lélek olyan, mint a mennyei harmat. Az Atya hasonlít a láthatatlan párához; a Fiú hasonló az ólmos felhőhöz; a Lélek a leesett eső üdítő erejéhez.”

Mindezek a spiritiszta ábrázolások: egyszerűen értéktelen semmiségek. Tökéletlenek, hamisak. Gyengítik, eltüntetik azt a fenséget, amelyhez földi dolgot nem hasonlíthatunk. Istent nem hasonlíthatjuk össze olyasmikkel, amiket Ő teremtett. Mindezek csupán földiek.Isten átka alatt szenvednek, az ember bűne miatt. Az Atyát nem ábrázolhatjuk e föld jelenségei által. Az Atya az Istenség teljessége: testileg, halandók számára láthatatlan.

A Fiú az Istenség megnyilatkozott teljessége. Isten Igéje kijelenti róla, hogy „képe a láthatatlan Istennek”: „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Itt látjuk az Atya személyiségét.

Krisztus megígérte, hogy mennybemenetele után elküldi a Vigasztalót. A Lélek, az Istenség teljességében, kinyilatkoztatja az isteni kegyelem hatalmát mindazoknak, akik elfogadják és hisznek Krisztusban mint személyes Üdvözítőben. A mennyei istenségnek három élő személye van; e három nagy hatalom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében azok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, alámeríttetnek; e hatalmak a menny engedelmes alattvalóival együtt munkálkodnak, hogy a megtértek Krisztusban új életet éljenek (Special Testimonies, B/7., 1905, 62–63. o.)

Isten örök Fia, akinek élete van önmagában. — Krisztus örökké létező Fiúisten, önmagában élő. Örök létezéséről beszélve Krisztus elvonultatja előttünk a végtelen korszakokat. Biztosít arról, hogy az örökkévalóságban soha nem volt olyan időszak, amikor nem élt volna szoros egységben az örök Istennel, akinek szavára akkor az izrae-liták felfigyeltek, Ő Istennel volt, mint aki vele együtt nevelkedett (The Signs of the Times, 1900. VII. 29.).

Ő egyenlő volt Istennel, végtelen és mindenható, Ő örök, önmagában élettel bíró Fiú (Manuscript, 1897, 101.).

Öröktől fogva. — Isten Igéje beszél Krisztus emberi mivoltáról, amikor itt járt e földön, de határozottan beszél örök létezéséről is. Az Ige, mint mennyei Lény létezett, mint Istennek örökkévaló Fia, Atyjával egyesülten és egységben. Öröktől fogva Ő volt a szövetség közbenjárója, az egyetlen, akiben a Föld minden népe, mind a zsidó, mind a pogány, ha elfogadja Őt, áldás részese lesz. „…és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1:1). Mielőtt Isten az angyalokat vagy az embereket megteremtette volna, „az Ige Istennel volt, és Isten volt az Ige” (Review and Herald, 1906. IV. 5.).

Krisztus megmutatta, hogy bár ötvenévesnél fiatalabb volt, isteni életét emberi számítással fel sem mérhetik. Krisztus testté válása előtti létezése számokkal nem fejezhető ki (The Signs of the Times, 1899. V. 3.).

Az eredeti, nem kölcsönkapott, nem mástól származó élet. — Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönkapott, nem mástól származó élet. „Akié a Fiú, azé az élet.” Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára (The Desire of Ages, 1898, 530. o.).

Az Atyával a Sínai-hegyen. — Mikor az izráeliták a Sínaihoz értek, Isten megragadta az alkalmat, hogy követelményeit felújítsa emlékezetükben. Krisztus és az Atya, egymás mellett álltak a hegyen, és ünnepélyes fenséggel nyilatkoztatták ki a Tízparancsolatot (Historical Sketches, 1866, 231. o.).

A szentháromság örökkévaló méltóságai. — Az örökkévaló mennyei méltóságok – Isten, Krisztus és a Szentlélek – felövezték a tanítványokat emberfeletti hatalommal, amely növekedni fog bennük, és meggyőzi a világot a bűnről (Manuscript, 1901, 145.).

A Szentlélek személyisége. — Tudatában kell lennünk annak, hogy a Szentlélek éppúgy személy, mint Isten: így jár közöttünk (Manuscript, 1899, 66. – az Avondale Intézet diákjainak tartott beszédből).

A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk.

A Szentlélek személyiség, mert különben nem tehetne lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek Isten gondolataiban rejlenek. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke” (1Kor 2:11) (Manuscript, 1906, 20.).

Isten hatalma a harmadik személyben. — A gonoszság hatalmának fejedelmét csak Isten hatalma tarthatja féken, az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által (Special Testimonies, A/10., 1897, 37. o.).

A három legfőbb hatalommal együttműködve. — Nekünk együtt kell munkálkodnunk a három legfőbb mennyei hatalommal, s ezek a hatalmak általunk munkálkodnak, mert Isten munkatársaivá avatnak (Special Testimonies, 7., 1905, 52. o.).