Krisztus közvetlenül beszélt hallgatóival. — Még az útját akadályozó tömeget sem tartotta Krisztus az emberi lények megkülönböztethetetlen keverékének. Mindenkihez közvetlenül szólt, szívükhöz akart közelebb kerülni. Figyelte hallgatói arcát, s észrevette, ha vonásaik felvidultak, észrevette a gyors megértő pillantást, amely elárulta, hogy az igazság megfogant a szívben – szívén pedig átrezgett az együttérzés akkordja (Education, 1903, 231. o.).

Krisztus figyelte a változó arcvonásokat. — Jézus mély érdeklődéssel figyelte hallgatói változó arcvonását. Az érdeklődést és az örömet kifejező arcok elégtételt nyújtottak számára. Ha az igazság nyilai szívbe találtak, ha áttörték az önzés bástyáit, s töredelmet, végül pedig hálát eredményeztek, akkor az Üdvözítőt öröm járta át. Ha szeme végigsepert hallgatói tömegén, ha felismerte köztük a már többször látott arcokat, arcán öröm lángolt. Bennük országának reményteljes polgárait látta. Ha az igazság, az egyszerű igazság az elevenükbe talált, ha a szívben ápolt bálványt érintett, Krisztus azonnal észrevette az arcvonások elváltozását, a hideg, visszautasító pillantást, amely elárulta, hogy a világosságot elutasították. Ha látta, hogy az emberek visszautasítják a békesség üzenetét, tőrként hatolt szíve mélyéig (The Desire of Ages, 1898, 254–255. o.).

Felhívás döntésre. — Hallgatóságodhoz intézett beszéded komoly és határozott legyen. Erre törekedj. Tárgyköröd lehet kitűnő, éppen az, amire az embereknek szükségük van, de jól tennéd, ha rábeszéléseidhez, kéréseidhez határozottságot is társítanál.

„Így szól az Úr” – ezt tekintéllyel kell a hallgatóság elé tárnod; magasztald Isten bölcsességét, amely az írott Igében megnyilvánul. Késztesd hallgatóidat döntésre, tartsd állandóan szemük előtt a Biblia szavát. Mondjad, hogy azt hangoztatod előttük, amit te magad is tudsz, igazold, hogy ez az igazság, mert Isten mondotta. Legyen prédikációd rövid, és irányuljon a tárgyra, majd a kellő időpontban hívd fel őket döntésre. Az igazságot ne formaságok szerint add elő, hanem elevenedjék meg a szív Isten Lelke által; szavaid olyan biztonsággal hangozzanak, hogy a hallgatók megtudják: az igazság számodra – valóság (Letter, 1895, 8.).

Találj célba. — Ne bátoríts senkit arra, hogy az Írást úgy tárja fel, hogy felkeltse a hiúságot. Most, ebben az időpontban az a feladatunk, hogy tanulókat és munkásokat oda helyezzünk, ahol tárgyaik-kal komoly, ünnepélyes, egyszerű módon kell fellépniük. Ebben a nagy műben nem szabad haszontalanul időt töltenünk. Érd el a célt; az idő rövid ahhoz, hogy mindent feltárhassunk; az örökkévalóság szükséges ahhoz, hogy az Írásokat teljes mélységében megismerhessük. Egyesek számára bizonyos igazságok fontosabbak, mint a többiek. Az Írás ismeretének tanítása ügyességet igényel (Manuscript, 1898, 153.).

Állandó haladás. — Nem szabad azt gondolnunk, hogy „mienk az egész igazság, értjük hitünk főoszlopait, s ez a tudásunk megnyugtató.” Az igazság haladó igazság, s nekünk a növekvő világosságban kell járnunk.

Egyik hittestvérünk azt kérdezte: „White testvérnő, gondolod, hogy értenie kell minden egyes embernek, az igazságot? Miért nem fogadhatjuk el azokat az igazságokat, amelyeket mások gyűjtöttek össze, miért ne hihetnénk azokat, hiszen a tárgyköröket át- és átvizsgálták? Így megszabadulnánk attól, hogy értelmi képességeinket megterheljük e tárgykörök vizsgálatával. Nem gondolod, hogy ezek a férfiak, akik a múltban kiásták ezeket az igazságokat, Istentől ihletettek voltak?”

Nem merném mondani, hogy nem Isten vezette őket, mert Krisztus az, aki elvezérel minden igazságra; azonban ha a szó teljes értelmében ihletettségről beszélünk, válaszom ez: Nem.

Szívünkben élő hittel kell bírnunk, nagyobb tudásra kell szert tennünk, növekvő világosságra (Review and Herald, 1890. III. 25.).

Emelj vádat az ellenség ellen. — Veszélyes időkben élünk, szükségünk van olyan kegyelemre, amely bátorrá tesz a harcban, amely megfutamítja az ellenség seregeit. Kedves testvérem! Több hitre van szükséged, több bátorságra és határozottságra munkádban. Törj előre, mert erre van szükséged, hagyd el félénkségedet. Igyekezeted gyenge, munkádba több erőt kell vinned, mert különben az eredmény majd elcsüggeszt. Vannak idők, amikor vádat kell emelned az ellenség ellen. Tanulmányozz módszereket, utakat, hogy az emberekhez közel kerülhess. Menj el hozzájuk: beszélj velük. Mondd nekik, hogy üzeneted van számukra, amely életet, örök életet jelent, ha elfogadják. Ha van olyan téma, mely bárkit lelkesíthet, akkor az az utolsó kegyelmi üzenet hirdetése a veszendő világnak. Ha azonban visszautasítják ezt az üzenetet, akkor az a halálukat jelenti. Ezért szükséges, hogy szorgalmasan munkálkodj, mert különben munkád hiábavaló lesz. Ó, vajha tudatára ébrednél, s vajha az igazságot az emberek lelkiismeretébe vésnéd, Istennek erejében. Legyenek szavaid erőteljesek, mutasd ki, hogy milyen lényeges az igazság (Letter, 1895, 8.).

Ismerjük fel Isten gondviselését. — Óvatosnak kell lennünk; noha néhány munkás óvatos, és lassan halad, de ha nincsenek közöttük a műben olyanok is, akik a „hadjárat” szükségességét felismerték, akkor igen nagy veszteségek érhetnek. Alkalmakat mulasztunk el, ha Isten ajtót nyitó gondviselését nem ismerjük fel.

Ha embereket, akik meggyőződésre jutottak, nem állítunk döntés elé, éspedig a lehető legkorábbi időszakban, fennforog a veszély, hogy meggyőződésük fokozatosan csökken.

Gyakran, amikor a gyülekezet már éppen azon a ponton van, hogy szívük már felkészült a szombatkérdés megértésére, félve a következményektől, tárgyalását elhalasztjuk. Ez megtörtént, az eredmény pedig nem volt jó. Isten bennünket szent igazsága letéteményeseivé tett; üzenetünk van, mégpedig megmentő üzenetünk, amelyet Isten parancsára a világhoz el kell juttatnunk, s amely örök következményeket foglal magában. Mint nép mi olyan világosságot kaptunk, amelynek meg kell világítania a világot (Letter, 1892, 31.).

A Lélek ereje kell a győzelemhez. — Beszélj a veszélyben forgó emberekhez, hogy lássák meg, szemléljék a keresztre feszített Jézust, aki meghalt, hogy lehetővé tegye a bűnbocsánatot. Beszélj a bűnössel, szíved pedig teljen meg Krisztusnak gyengéd, szánó szeretetével. Mélységes komolysággal, egyetlen kemény, hangos szó nélkül igyekezz megnyerni embereket, hogy tekintsenek fel, és éljenek. Először azonban saját szívedet szenteljed Istennek. Míg feltekintesz mennyei Közbenjárónkra, szíved töredelemmel telik meg. Majd meglágyult, és alázatos szívvel beszélhetsz a bűnbánó bűnösökhöz, mint aki a Megváltó szeretet hatalmát tapasztalta. Imádkozz ezekkel az emberekkel, helyezd őket hitben a kereszt lábához, gondolataiddal együtt ejtsd foglyul gondolataikat. Szegezd tekintetüket hitben oda, ahová te is feltekintesz, Jézusra, a bűnhordozóra. Tekintsenek el saját bűnös, szegény énük felett, nézzenek fel az Üdvözítőre, és győzelmet aratnak.

A Szentléleknek bensőnket munkáló szolgálata: ez a mi szükségletünk. A Lélek mindenestől mennyei, tevékenységében és megnyilvánulásában. Isten akarja, hogy tied legyen kegyelmes lelki ajándéka; s akkor olyan hatalommal munkálkodhatsz, amiről eddig fogalmad sem volt. Szeretet, hit és reménység állandó jelenlétét élvezed. Indulhatsz hitben, hiheted, hogy a Szentlélek a kísérőd (Letter, 1895, 77.).

A Szentlélek hatásossá teszi az igazságot. — A Szentlélek teszi hathatóssá az igazságot. A gyakorlati igazságot tárjad állandóan az emberek elé (Testimonies, 6., 1900, 57. o.).

Szavaink és magatartásunk befolyásolják a döntést. — Amikor ezt a gyülekezetet láttam tegnapelőtt, arra gondoltam, hogy a hallgatóknak az előadás után vagy alatt kell dönteniük. Lesznek néhányan, akik mindörökre a sötétség hatalmainak fekete zászlaja alá sorakoznak; néhányan pedig Immánuel véráztatta zászlaját választják. Szavaink, magatartásunk, ahogyan az igazságot előadjuk, a döntést befolyásolhatják az igazság ellen vagy mellett. Mi pedig azt akarjuk, hogy minden előadásunkban, akár hittételeket tárgyal, akár nem, Jézus Krisztus táruljon az emberek elé világosan, érthetően, ahogyan János is kifejezte: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.”

El kell hagynotok minden olyan kifejezést, amelyet eddig szokásszerűen használtatok – mind a nép, mind a lelkészkar –, mindent, ami éles vagy bántó; kerülnötök kell minden olyan eljárást, amely a legerősebb tételeket kényszeríti az emberekre, melyeket befogadni éppúgy képtelenek, mint a csecsemő a kemény eledelt. Mindenbe, ami érvelésen alapszik, Krisztust kell beleszőnünk, éspedig ahogyan a szövet felvetőszálába a vetélőszálat. Krisztust, Krisztust, Krisztust áhítja szívem, annyira, mint eddig még sosem éreztem.

Előttünk egy tudatlan nép; mit sem tudnak az igazságról, eddig lelkészek félve nevelték őket. Amikor Isten Igéjét az emberek előtt feltárjuk, amikor tisztaságában előadjuk azt, s felismerik, mit is mond Isten Igéje, akkor csak igen kevesen határozzák el, hogy az Ige szerint akarnak élni. Azonban azt mondom, légy nagyon óvatos, ahogyan az Igét alkalmazod, mert a döntés az Ige alapján történik. Legyen az Ige az éles kard, és ne a te szavad (Manuscript, 1894, 42.).

Késői aratás. — A papok meggyőződtek az Üdvözítő mennyei hatalmáról… Sok szívet érintett, azonban bizonyos ideig ebből mi sem látszott. Az Üdvözítő életében küldetése látszólag a papok és a tanítók részéről kedvezőtlen fogadtatásban részesült. Azonban mennybemenetele után „a papok közül is nagyon sokan követték a hitet”.

Hallgatóidat kedvezően befolyásold. — Miért ment ki Krisztus a tengerpartra s a hegyek közé? Azért, hogy az embereknek az élet Igéitadja. Pedig akkor a hallgatók meg sem értették. Sokan az emberek közül ma sem értik, hogy állást kell foglalniuk, mégis a tanítások befolyásolják életmódjukat; s ha majd az üzenet hangos szóval terjed, akkor már készen állnak befogadására. Nem sokáig fognak késlekedni. Kiállnak és helytállnak az igazságért (Manuscript, 1890, 19/b).