Fiatal munkások az élvonalban. — Vannak lelkiismeretes fiatok, akik készek az élvonalba lépni, hogy erősítsék a külső őrszemeket. Ha alázatosan járnak Istennel, Ő szól hozzájuk, oktatja őket. Nekik mondom: Dolgozzatok, ahol vagytok, tegyétek, amit tehettek, hogy közvetítsétek az igazságot, amely annyira értékes számotokra. Őrizzétek meg egyszerűségeteket, majd pedig, ha üres helyeket kell betölteni, hallani fogjátok a meghívást: „Barátom, jöjj feljebb!” Talán félsz a haladástól, de Istenben bízva haladj előre. Végezd a munkádat frissen, becsületesen, s olyan hittel telt szívvel, amely a szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Ha az élet vizét szomjazod, kérjed Krisztustól, és Ő ingyen adja azt neked. Ő az örök életre buzgó víznek kútfeje lesz számodra (Letter, 1899, 9.).

Sok minden függ a helyes kezdettől. — Fiatal emberek hasznavehetősége, akik úgy érzik, Isten a prédikátori tisztségre hívta el őket, nagyrészt attól függ, hogy miként kezdik meg munkájukat. Akiket Isten hithirdetőkül választott ki, azok magasztos elhivatásukról bizonyságot is fognak tenni: tőlük telhetőleg igyekezni fognak, hogy tehetséges munkásokká fejlődjenek (The Acts of the Apostles, 1911, 288. o.).

A munkát idősebb lelkészekkel társulva kezdd meg. — Az evangélium szolgálatára készülve, fiatal emberek idősebb lelkészekkel társuljanak. Akik a tényleges szolgálatban tapasztalatokat szereztek, vegyék maguk mellé az aratás mezejére a fiatal, tapasztalatlan munkásokat, tanítsák őket, hogyan tevékenykedjenek eredményesen lelkek megmentése érdekében. Ezek az idősebb munkások segítsenek szívesen és szeretettel a fiatalabbaknak, hogy készüljenek arra a munkára, amelyre az Úr elhívhatja őket. A kiképzésben részesülő fiatalok becsüljék meg oktatóik tanácsait, tiszteljék hithűségüket, gondoljanak arra, hogy szolgálati éveik tették bölccsé őket.

Legyenek az idősebb munkások: nevelők, akik önmagukat is Isten fegyelmezésének rendelik alá. Tartsák a fiatalok kiváltságnak, hogy idősebb munkások felügyelete alatt tanulhatnak; hordozzák azokat a terheket, melyeket ifjúságuk és tapasztalatuk elbír. Így nevelte Illés Izráel fiait a prófétaiskolákban – részesüljenek hasonló kiképzésben napjainkban is a fiatalok. Lehetetlen minden részletkérdésben tanácsot adnunk, hogy mit is végezhet az ifjú, de mindenesetre az idősebb munkások részesítsék őket hűséges tanításban. Tanítsák meg a fiatalokat arra, hogy mindenkor Őrá tekintsenek fel, hitünk szerzőjére és bevégzőjére (Gospel Workers, 1915, 101–102. o.).

Dolgozz együtt tapasztalt munkásokkal, de ne másold őket. — A tapasztalatlanokat sose küldjük ki egyedül. Álljanak az idősebb és tapasztalt munkások oldalán, mert csak így nevelhetők. Az idősebbek azonban nyomatékosan hívják fel a figyelmüket arra, hogy ne másolják őket a fiatalok, hanem álljanak saját fegyverzetükben, saját jellemükben, Isten által megszentelt életben. Ne vegye át a fiatal az idősebb prédikátor mozdulatait, hanghordozását, stílusát vagy kifejezésmódját.

Isten ezt legalább hússzor megmutatta nekem; meg is mondottam a testvéreknek, de ezt a hibát eddig nem javították ki. Ha a munkában tapasztalatlan áll melletted, nem kell mindenben pontosan úgy gondolkoznia, ahogyan te gondolkozol, mindent úgy látni, ahogyan te látod. Mert amennyiben te elvetnéd az igazságot, ő is elvethetné. Engedd, hogy a menny Istene segítségével jellemük kiegyensúlyozódjék, ne a te eszméidet sajátítsák el, hanem a Biblia igazságait mutasd meg nekik, amelyben felismerhetik Példaképüket. Ezeknek a dolgoknak fontosságát Isten annyiszor megmutatta nekem, hogy ez a kérdés teherként nehezedik rám (Manuscript, 1890, 19/b).

Ne nyomd el, ne csüggeszd el az új munkásokat. — Isten soha nem mondta, hogy valakinek a meglátásait és terveit irányadónak, felülmúlhatatlannak tekintsük. Ő azt mondta, hogy Isten munkatársai vagyunk. Senki ne nyomja el a munkatársait! Ne fordítsuk mások ellen a fegyverzetünket! Mindenkit próbára kell tenni a munkaterületén. Ha Isten a nyáj pásztoraivá állított, akkor adott képességeket annak a munkának az elvégzésére (Manuscript, 1898, 104.).

A fiatal emberek frontvonalszolgálatra hívatottak. — Ősz hajú férfiakóvatosan, körültekintően járjanak el, adjanak alkalmat a fejlődésre vágyó fiataloknak, hogy a frontvonalba lépjenek. Az idősebbek ne tartsák szégyennek, ha a fiatalok kerülnek a frontvonalba, akiknek fel kell használniuk képességeiket, be kell tölteni rendelt helyüket, és megbízható emberekké kell válniuk; az idősebbek buzdítsák a fiatalabbakat, hogy fejlesszék képességeiket.

Olyan férfiakra van szükségünk, akik megragadják a munkát. A fiatalabbaknak alkalmat kell adni a fejlődésre.

Elismerés jár nekik. — Krisztus leereszkedett, és tanítványait a tömeg elé állította, hogy tekintéllyel ruházza fel őket. Urunk irgalmas cselekedetei tanítványai számára is ajtót nyitottak (Letter, 1906, 252.).

Fiatal munkások a fegyelmezés iskolájában. — Tisztelettel bánjunk az Úr családjának ifjabb tagjaival. Az éppen szolgálatba lépő fiatalok követhetnek el hibákat, de az idősebb lelkészek sem hibátlanok, munkaéveik ellenére sem. Az Úr ezeket a fiatal embereket a saját kezelésébe veszi, néha hibáikért szenvedéseket enged rájuk, de sohasem tagadja meg őket. Alkalmat ad nekik, hogy a királyi család tagjaivá váljanak, a mennyei király gyermekeivé (Manuscript, 1902, 127.).

Fiatalok az aratás mezején. — Az Úr ifjakat hív el, hogy lépjenek a munka mezejére és szorgalmasan dolgozzanak mint aratómunkások. Kéri őket, hogy érette dolgozzanak, ne a már megalakult gyülekezetekben, hanem társuljanak az aratásnak nagy mezején tapasztalt munkásokhoz, bízzanak az Úr vezetésében.

Ez az a munka, amelyre biztatnunk kell fiataljainkat. Ne olyan hallgatósághoz beszéljenek, amelynek nincs szüksége éretlen munkájukra, s nem érzik a lélek vonzását. Az Úr a fiatal munkásokat nem a gyülekezet közti munkára rendelte. Első kötelességük tanulni a nagy Tanítótól.

Mit mondott Krisztus a tanítványainak? „Aki engem akar szolgálni, kövessen engem.” Ezt a szabályt tartalmazza Isten Igéje. Jézus Krisztus életének tanulmányozása által tanulják meg a munkások, Ő hogyan élt és munkálkodott. Törekedjenek mindennap Krisztus életét élni, kívánkozzanak megismerni az Úr útjait (Manuscript, 1900, 75.).

Egyévi próbaidő után. — Akiket az Úr az evangélium szolgálatára hív el, azokat tapintatossá, ügyessé és értelmessé teszi. Ha valaki tizenkét hónapon át az evangelizálás munkájában tevékenykedett, de fáradozásai eredménytelenek maradtak, ha nem szolgált azok javára, akikért munkálkodott, ha új helyeken az igazság zászlaját nem plántálta, ha munkája eredményeképpen emberek nem tértek meg, az illető alázza meg szívét Isten előtt, vizsgálja meg magát, vajon nem tévedett hivatása megválasztásában? A terület által folyósított fizetést adják azoknak, akik munkájuk gyümölcsét kimutathatják. Aki Istent ismeri el eredménye szerzőjének, akinek helyes fogalmai vannak a lelkek értékéről, akinek szíve telve van Krisztus szeretetével, az gyümölcsöket is terem (Manuscript, 1905, 26.).