Hitben haladj előre – az anyagi eszközök rendelkezésedre állnak majd. — Vajon elvárhatjuk-e, hogy a városok lakói hozzánk forduljanak ilyen szavakkal: „Ha eljöttök hozzánk, és prédikáltok nekünk, akkor segítünk rajtatok.” Üzenetünkről mit sem tudnak. Az Úr azt kívánja, hogy úgy fényljék a mi világosságunk az emberek előtt, hogy Szentlelke közvetíthesse az igazságot az őszinte szívű embereknek, akik keresik az igazságot. Amíg ezt a munkát végezzük, tapasztaljuk, hogy anyagiak folynak be pénztárainkba, s lesznek eszközeink, amelyekkel még szélesebb és még kiterjedtebb munkát végezhetünk.

Vajon ne haladjunk-e előre, mintha dollárok ezrei állnának rendelkezésünkre? Tegyük meg a mi részünket, s figyelmeztessük ezeket a városokat. Az intő üzenetnek el kell jutnia az emberekhez, akik figyelmeztetés nélkül, bűneikben vesznek el. Hogyan is késlekedhetünk? Előretörésünkhöz mérten folynak majd be anyagiak. De hittel kell előre törnünk, bízva Izráel Urában, Istenében.

Az éjszakákat álmatlanul töltöm, mert teher nehezedik szívemre a városok miatt, amelyeket nem figyelmeztettünk. Éjszakáról éjszakára imádkozom, s próbálok módszereket kidolgozni, amelyekkel e városokban munkát kezdhetünk, az intő üzenet hirdetését. Igen, egy egész világot kell figyelmeztetnünk, hogy megmeneküljenek; nekünk pedig mennünk kell Keletre és Nyugatra, Északra és Délre, s értelmesen kell munkálkodnunk a körülöttünk élő emberekért. Míg ezt a munkát végezzük, tapasztalni fogjuk Istenünk hatalmát, látjuk majd üdvözítő cselekedeteit. Bátorítást nyerünk Tőle (Manuscript, 1909, 53.).

Kövessük Isten gondviselésének útjait. — Ha követnénk Istennek gondviselésében számunkra megnyitott alkalmait, akkor gyorsan felismernénk minden kínálkozó lehetőséget, s megragadnánk minden kínálkozó alkalmat… Ebben a nagy műben félelmet észlelnek, nem mernek kockázatot vállalni, mert attól félnek, hogy a kiadások nem hozzák meg a várt eredményeket. Mit is jelentene, ha pénzt használnánk fel, s mégsem látnánk az anyagiak által megmentett embereket? Mit is jelentene, ha eszközeink egy része veszteséges vállalkozásokra folyna? Jobb, ha folyamatosan dolgoztok, mintha semmit nem tennétek. Nem tudhatjátok, melyik feladat elvégzése lesz majd valóban eredményes.

Emberek pénzt fektetnek találmányokba, s nagy veszteségeket szenvednek, amit természetes dolognak tartanak. Azonban Isten művével és ügyével kapcsolatban általában félnek a kockázattól. Ha a lélekmentés munkájába befektetett pénz nem kamatozik azonnal, ezt veszteségnek tartják. Azok az eszközök, amelyeket ma olyan fukaron fektetünk be Isten művébe, s amelyeket önzően visszatartunk, kis idő múlva összes bálványainkkal együtt a tűz martalékává válnak. A pénz nagyon gyorsan veszít értékéből akkor, amikor az örökkévalóság jeleneteinek valósága tárul az ember érzékei elé.

Isten olyan embereket akar, akik valamit, sőt mindent kockáztatnak, hogy lelkeket mentsenek. Akik mindaddig nem mozdulnak, amíg minden lépésüket előre ki nem számíthatják, nem használhatnak Isten igazsága haladásának. Olyan munkások kellenek, akik előretörnek akár a sötétben, akár a fényben, s akik derekasan kitartanak csüggesztő körülmények s reménytelenségek közepette is, munkálkodva hitben, könnyekkel és tűrő reménységgel, vetve minden vizek mellett, bizakodva Istenben, aki a növekedést adja. Isten olyan férfiakat hív, akik jó idegzettel bírnak; reménységük, hitük, kitartásuk van, s mindig szemük előtt tartják a célt (The True Missionary, 1874. január).

Légy leleményes! — Ezekben a veszélyes napokban mindent meg kell tennünk, hogy figyelmeztessük az embereket. Érdekeljen bennünket az emberek sorsa, s ragadjunk meg minden lehetőséget, ami a gonoszság folyamatának gátat vethet. Dolgozzatok! Legyen hitetek Istenben (Letter, 1902, 49.)!

A saját erőnkben nem bízhatunk. — Hozzátok fordulok, hittestvéreim a lelkészi szolgálatban. Kapcsolódjatok szorosabban össze Isten művével. Sok lélek volna megmenthető, de elvész, ha ti nem törekedtek jobban arra, hogy a lehető legtökéletesebb munkát végezzétek. Nagy munkát kellene végezni …-ben. Látszatra lassan és nehezen indul a munka, de Isten hatalmasan fog munkálkodni általatok, ha osztatlanul, teljesen átadjátok magatokat Neki. Néktek általában hitben kell járnotok – ne érzelmeitek irányítsanak.

Bárhol vagytok is, bármilyen próbára tevő körülmények között, sose ejtsetek ki egyetlen csüggesztő szót sem. A Biblia tele van gazdag ígéretekkel. Nem hisztek ezekben? Ha elindulunk emberekért munkálkodni, Isten nem kívánja, hogy saját felelősségünkre viseljünk hadat. Mit is jelentsen ez? Ez azt jelenti, hogy nekünk nem saját erőnkben kell indulnunk, mert hiszen Isten megígérte Igéjében, hogy velünk lesz (Historical Sketches, 1886, 128–129. o.).

A kezdet napjaiban. — Isten parancsára, hogy „indulj előre”, mi elindultunk, pedig a leküzdendő nehézségeket látva szinte lehetetlennek tűnt az előrehaladás. Tudjuk, mibe került a múltban, hogy Isten tervét kivitelezzük, ami bennünket mint népet azzá tett, amivé váltunk. Ezért mindenki legyen a legóvatosabb, ne ingasson meg senkit olyan dolgokban, melyeket Isten rendelt el ügyének fejlődése és sikere érdekében (Letter, 1892, 32.).

Hagyd Istenre az eredményt. — A jó mag egy ideig fekhet a hideg, önző szívben, jelét sem mutatva annak, hogy ott gyökeret vert; azonban a Szentlélek gyakran munkálkodik a szívben, s megöntözi azt a menny harmatával: a rég elrejtett mag pedig kikel. Végül gyümölcsöt hoz Isten dicsőségére. Életünkben nem tudjuk, hogy melyik cselekvésünk lesz szerencsés. Ezeket a kérdéseket nem nekünk, halandóknak kell megoldanunk. Mi végezzük el munkánkat – az eredményt pedig bízzuk Istenre (Testimonies, 3., 1872, 248. o.).

Segítsd a dolgozó gyülekezeteket! — Minden terület, akár nagy, akár kicsi, felelős azért, hogy komoly és ünnepélyes munkával egy népet készítsen elő Krisztus ismételt jövetelére. A területnek támogatnia kell azokat a gyülekezeteit, amelyek szívesen munkálkodnak és segítségre szorulnak, abban hogy végezzenek hatásos munkát. A területek minden munkása járjon nyitott szemekkel, éberen, hogy területét cselekvő szervvé alakítsa, Isten művének felépítésére. Minden egyes gyülekezeti tagból váljék munkálkodó tag. Szent szeretetben, alázatos imák és komoly munka által végezzék a prédikátorok a rájuk eső munkarészt (Manuscript, 1908, 7.).

Isten keze a kormánykeréken. — Félelmetes veszedelmek várnak azokra, akik Isten művében felelősségeket hordoznak, veszedelmek, amelyek gondolata megrémít. Azonban így szól az Úr: „Kezem ott van a kormánykeréken, nem engedem meg, hogy emberek irányítsák művemet ezekben az utolsó napokban. Kezem irányítja a munkát, gondviselésem mindaddig tart, amíg az isteni tervek megvalósulnak, tekintet nélkül az emberi elgondolásokra…”

Jóakarat a mű befejezéséig. — Az egész világot figyelmeztetnünk kell. Őrködj, várakozz, imádkozz, dolgozz; de semmit se tégy viszálykodva vagy hiú dicsekvésből. Semmit se tégy, hogy az előítéletet növeld, inkább tégy meg mindent a csökkentésére, fényt árasztva az erkölcsi sötétségbe, az Igazság Napjának fényes sugarait. Még nagy munkát kell végeznünk, minden igyekezetünket meg kell feszítenünk, hogy kinyilatkoztassuk Krisztust, a bűnbocsátó Üdvözítőt, a bűnhordozót; Krisztust, a fényes hajnalcsillagot! Az Úr pedig kedvessé tesz bennünket a világ előtt, amíg a mű befejeződik (Letter, 1895, 35.).