A mozgás nem jelent szükségképpen életet is. — A vallási elméletek, a gyülekezetek taglétszáma, a kötelességek szorgalmas teljesítése együttesen bizonyítékai a lelki életnek. Svájcban egy ősi toronyban láttam egy szobrot, amely úgy mozgott, mintha élne. Élő emberhez hasonlított, s amikor a közelébe értem, suttogni kezdtem, mintha meghallhatná szavamat. A szobor élőnek látszott, mégsem élő ember volt. Szerkezet irányította, mozgatta.

A mozgás nem bizonyítéka az életnek. Elvégezhetjük a vallás minden szertartását és formaságát, de ha nem élünk Krisztusban, munkánk értéktelen, élettelen. Az Úr élő, munkálkodó, hívő keresztényeket hív (Review and Herald, 1903. IV. 21.).

Fölösleges szabályokkal ne nehezítsük a munkát. — Emberek az igazság terjesztését tízszeresen megnehezítik, mert kiveszik Isten kezéből, és a saját véges kezükbe veszik. Azt hiszik, állandóan tervez-niük kell valamit, hogy emberek megtegyék azt, amit szerintük tenniük kellene. Az így eltöltött idő a munkát csak bonyolulttá teszi, mert a nagy Munkavezetőt kihagyták a kérdés rendezéséből, abból, hogy saját örökségéről gondot viseljen. Sokan vállalkoznak arra a munkára, hogy fogyatékos jellemeket foltozzanak: kontárkodásuk következtében csak még nagyobb fogyatékosságok mutatkoznak. Jobb volna, ha Istenre bíznák saját munkáját, mert Ő nem tartja őket a jellemformálásban mérvadóknak…

Ahelyett, hogy szabályokat és rendelkezéseket hoztok, jobb volna, ha imádkoznátok, és saját akaratotokat és útjaitokat Krisztusnak rendelnétek alá. Istennek nem tetsző, ha az általa könnyűnek alkotott dolgokat megnehezítitek. Ő mondotta: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29–30). Az Úr Jézus szereti örökségét, s ha nem gondoljuk azt, hogy kiváltságunk munkatársainknak szabályokat előírni, hanem Krisztus szabályait valósítjuk meg az életünkben, és az Ő példáját követjük, akkor mindenki példaképpé, s nem bíróvá válik majd… (Manuscript, 1894, 44.).

Isten nem az emberi elgondolások szerint munkálkodik. — Az Úr az utolsó időben úgy munkálkodik majd, hogy az ellentétben lesz a dolgok általános rendjével és minden emberi elgondolással. Lesznek mindig közöttünk, akik Isten művét irányítani akarják, sőt még a követendő mozdulatokat is, még akkor is, amikor a munka annak az angyalnak vezetése alatt halad előre, aki a harmadik angyalhoz csatlakozik a világraszóló üzenet hirdetése érdekében. Isten olyan utakat és eszközöket alkalmaz majd, melyekből láthatóvá válik, hogy Ő tartja kezében az irányítást. A munkásokat meglepi majd, hogy milyen egyszerű eszközöket használ az Úr, amikor végrehajtja és befejezi művét igazságban (Testimonies to Ministers, 1885, 300. o.).