Milyen módszereket alkalmazzunk? — Napjainkban a nagyvárosokban, ahol oly sok minden vonzza az embereket, nehéz felkelteni a figyelmet. Közönséges előadások nem alkalmasak erre. Az Isten által rendelt lelkészek szükségesnek látják majd, hogy rendkívüli erőfeszítéseket tegyenek az emberek figyelmének felkeltésére. S ha sikerül sok hallgatót összehozniuk, olyan üzeneteket kell közvetíteniük számukra, annyira rendkívülit, hogy felébresszék és figyelmeztessék őket. Minden elképzelhető eszközt fel kell használniuk, hogy az igazság világosan és határozottan hangozzék (Testimonies, 9., 1909, 190. o.).

Készíts új és rendkívüli terveket. — A Mester szőlőjében mindenki tanulmányozzon, tervezzen, hogy az emberekhez közel kerülhessen ott, ahol megtalálhatja őket. Fel kell keltenünk a figyelmüket, és nagyon komolyan kell vennünk ezt a munkát. Olyan zavaros és kétségbeejtő idők küszöbén állunk, amilyenekről aligha álmodtunk (Letter, 1893, 20.).

Krisztus különböző módszereket alkalmazott. — Krisztus munkamódszereiből értékes tanulságokat vonhatunk le. Nem csupán egyetlen módszert alkalmazott: különféleképpen látott hozzá, hogy a tömeg figyelmét felkeltse, azután pedig hirdette az evangélium igazságait (Review and Herald, 1907. I. 17.).

A Megváltó őszinte egyszerűsége nagy tömegeket vonzott. — Kegyelmi üzeneteit hallgatósága szerint változtatta. Ő tudta, „hogyan vigasztalja a megfáradottat beszéddel”, mert ajkáról bátorítás hangzott el, hogy a legvonzóbb módon közvetítse az embereknek az igazság kincseit. Megfelelő tapintattal még az előítélettel terhelt lelkeket is megérintette. Olyan szemléltető képekkel lepte meg őket, amelyek megragadták figyelmüket. Így jutott közelebb a szívükhöz. Képeit a mindennapi életből merítette, s noha egyszerűek voltak, mégis csodálatosan mély értelműek. A madarakat, a mező liliomait, a magvakat, a pásztort és juhait használta fel az örök igazságok szemléltetéséhez.

Kik vonzzák a hallgatókat? — Akik tanulmányozzák Krisztus tanítási módszereit, s útjának követésére nevelik magukat, vonzanak, sőt lebilincselnek tömegeket napjainkban is, ahogyan Krisztus is tette akkor… Ha az igazságot gyakorlati vonalán tárjuk fel és követését sürgetjük, mert szeretjük embertársainkat, akkor lelkek térnek meg, mert a Szentlélek befolyásolja szívüket.

Vértezd fel magad alázatossággal; imádkozz, hogy Isten angyalai álljanak melléd, s a gondolataidat befolyásolják, mert nem te készteted a Szentlelket, hanem a Szentlélek munkálkodik általad. A Szentlélek teszi az igazságot hatásossá. Mindig gyakorlati igazságot tárj az emberek elé (Testimonies, 6., 1900, 57. o.).

A meglepetésszerű közeledés előnye egyes helyeken. — Az Úr világossá tette előttem, hogy nem a legjobb módszer, ha kérkedünk azzal, amit tenni akarunk. Ugyanis mihelyt szándékaink ismertté válnak, ellenségeink felriadnak és elállják utunkat. Lelkészeiket állítják az élvonalba, hogy az igazság üzenetének ellenálljanak. Az egyházközösségeket a szószékről előre figyelmeztetik. Elmondják, hogy az adventisták mit szándékoznak tenni.

Az Úrtól kapott világosság alapján figyelmeztetnem kell testvérei-met. Vajon a bölcs hadvezérek nem tartják-e szigorúan titokban terveiket, nehogy az ellenség értesülhessen róluk, és ellene dolgozzon? Ha az ellenség mit sem tud a hadműveletekről, akkor előnyre tettek szert.

A területet gondosan kell tanulmányoznunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy mindenütt ugyanazt a módszert kell alkalmaznunk. Ha bölcsen mozgunk, minden kérkedés és megállás nélkül – nehogy az ellenséget kihívjuk –, ha egymás után tárjuk fel az igazság pont-jait, a legfontosabb, lelket vizsgáló tételeket, akkor az Úr majd gondoskodik az eredményről…

Várakozz: állítsd fel a sátrakat, amikor elérkezik az ideje. — Állítsd fel a sátrakat gyorsan, s azután hirdesd meg az előadásokat. Bármilyen volt is addigi eljárásod, nem szükséges állandóan ismételned ugyanolyan formában. Isten azt akarja, hogy új, még eddig ismeretlen módszereket kövessünk. Lepjük meg az embereket (Manuscript, 1897, 121.)!

Tapintatosan közeledjünk az emberekhez. — Ne gondold azt, hogy minden alkalommal fel kell tárnod a teljes igazságot a hitetlenek előtt. Tervezz gondosan, hogy mit mondj és mit ne. Ez nem jelent csalást; ez az a munkamódszer, amelyet Pál is követett. Isten azt üzeni, hogy változtatnod kell a módszereiden, ne csak egyetlen utat-módot kövess mindenkor és mindenütt. Lehet, hogy szerinted utad eredményes, de ha több tapintattal dolgoznál, ha a kígyó bölcsességéből többet alkalmaznál, munkádnak sokkal jobb eredményét tapasztalnád (Letter, 1887, 12.).

A rossz, szegényes terem vereséget hirdet. — Meggyőződésem, hogy jól fogadtak volna, ha testvéreink megfelelő termet bérelnek a hallgatóság elhelyezésére. Azonban nem vártak sokat, ezért nem is kaptak sokat. Nem várhatjuk el, hogy az emberek eljöjjenek meghallgatni a népszerűtlen igazságot, amikor a meghirdetett előadásokat alagsori helyiségben tartjuk, vagy egy kicsiny teremben, ahol alig fér el száz ember. Testvéreink gyakran megnehezítik saját munkájukat – éppen a hitetlenségük miatt (Historical Sketches, 1886, 200. o.).

Isten útmutatása szerint. — Nem a külső pompa, nem a kérkedés taníthat meg embereket arra, hogy mit értsenek időszerű igazság alatt. Munkásaink szigorúan takarékoskodjanak. Isten mentsen meg minden költekezéstől. A rendelkezésünkre álló dinárokat a leggondosabban kell beosztanunk. Ne adjunk sokat a külsőségekre, Isten pénzét úgy használjuk fel, hogy az Ő módján vigyük előbbre művét, amelyről kijelentette, hogy el kell végeznünk e világon (Letter, 1905, 107.).

Fitogtatás, rossz hírverés. — A nagyvárosokat figyelmeztetnünk kell, azonban, testvérem, az általad követett módszerek nem mind helyesek. Azt gondolod, hogy szabadságodban áll tetszésed szerint költekezni, hogy az emberek figyelmét megnyerjed; de gondold meg, hogy Isten szőlőskertjében sokan vannak, sokhelyütt kell munkálkodnunk, s minden fillérre szükség van.

Istennek nem tetszik, ha nagy összegeket költesz az előadások meghirdetésére, s hogy munkád más területein külsőséggel kívánsz hatni. A pompa nem egyeztethető össze Isten Igéjének elveivel. Szégyent hozol Istenre a költséges előkészületekkel. Ez az embert magasztalja fel. Az igazságot nem viszi előbbre – hanem hátráltatja. Az értelmes emberek felismerik, hogy a színpadias előadások nem állnak összhangban az előadott ünnepélyes üzenettel (Letter, 1902, 190.).

A költséges módszerek csalódást hozó eredményei. — Csökkentsd az előadások hirdetésére kiadott összegeket. És ha nagyobb adakozások gyűlnek össze az előadásokon, használd fel arra, hogy újabb helyeken tarthass előadás-sorozatokat.

Ne hívj világi zenészeket, ha ez elkerülhető. Keress olyan énekeseket, akik lelkesen és értelmesen énekelnek. A gyakran alkalmazott pompa felesleges kiadásokat jelent, amelyeket a testvérek nem viselhetnek. Későbben arra is rájössz, hogy idővel a hitetlenek nem akarják ezeket a kiadásokat fedezni…

Kérlek, ne folytass, ne kövess költséges munkamódszereket. Meg kell mondanom, hogy az Úr nem hagyja jóvá az ilyen módszereket. Nem éred el ezekkel azt, amit kellene (Letter, 1902, 51.).

Csak Istentől függjünk. — A mennyei világ sokkal több munkát végez, mint ahogyan mi elképzelhetjük: készíti az utat lelkek megtérésére. Összhangban kell együtt munkálkodnunk a menny küldöttei-vel. Istenre van a legnagyobb szükségünk. Ne uraljon olyan érzés, hogy a mi beszédünk, a mi prédikálásunk végzi a munkát. Inkább azt kell tudnunk, hogy az Úr nélkül nem jutunk közelebb az emberekhez (Manuscript, 1890, 19/b).

Tanulmányozd a megközelítés módjait. — A lélekmentés munkája gondos előkészületet igényel. Ember nem léphet az Úr szolgálatába kellő kiképzés nélkül, s nem is várhatja el a legjobb eredményt. Az építész elbeszélheti neked, hogy mennyi időbe telt, amíg megértette, hogyan kell ízléses, kényelmes lakóházat építeni. Áll ez minden foglalkozásra, amit emberek űznek. Vajon Krisztus szolgái a végtelenül fontosabb munkára kevesebb szorgalommal készüljenek? Vajon tudatlanok maradjanak-e az alkalmazandó módszerek felől, amelyek szerint lelkeket menthetnek? Ismerniük kell az emberi természetet, alaposan fel kell készülniük, komolyan imádkozniuk, míg elsajátíthatják, hogy örök sorsukat eldöntő kérdésekben hogyan közeledjenek az emberekhez (Gospel Workers, 1915, 92. o.).