Nyilvános előadások és személyes munka. — A családok körében végzett munka ugyanolyan fontos, mint a nyilvános előadások tartása. A nagy összejöveteleken előadott igazságok eredményeképpen érdeklődés támad, és rendkívül fontos, hogy ezt az érdeklődést személyes munka kövesse. Akik az igazságot személyesen akarják kutatni, azokat meg kell tanítanunk Isten Igéjének szorgalmas tanulmányozására. Segítségükre kell lenni, hogy biztos alapzatra építsenek. Hitéletüknek ebben a kritikus idejében ennyire fontos, hogy bölcsen irányított bibliamunkások álljanak rendelkezésünkre, s értelmük előtt megnyissák Isten Igéjének kincstárát (Gospel Workers, 1915, 364. o.).

Műveld a talajt. — Ha előadást tartunk, drága magot hintünk. Azonban, ha személyesen nem fáradozunk, hogy a talajt műveljük, a mag nem ereszt gyökeret. Csak ha Isten Lelke lágyítja meg és teszi engedelmessé a szívet, akkor lesz hatásos az előadás. Figyeld meg azokat, akik az összejöveteleken érdeklődést mutatnak, s az előadás után beszélgess velük. Közvetlenül, személy szerint hozzájuk intézett néhány szó több jót művel, mint gyakran az egész előadás. Kérdezd meg, hogy az előadáson elhangzottakról hogyan gondolkodnak a hallgatók. Vajon világos-e minden előttük? Szívélyes, udvarias érdeklődéssel mutasd meg, hogy sorsuk valóban érdekel (Testimonies, 6., 1900, 63. o.).

Személyes kapcsolat. — Az evangélium szolgája krisztusi rokonszenvvel alakítson ki személyes kapcsolatot az emberekkel, keltse fel érdeklődésüket az örök élet dolgai iránt. Ha szívük esetleg olyan kemény, mint az országút, s ha látszólag hiábavaló, ha az Üdvözítőt eléjük tárjuk, s ha minden érv hatástalan marad is – meglágyulhat a kőszív, s az igazság magva gyökeret ver (Gospel Workers, 1915, 185. o.).

Ne csak prédikáljunk! — Házról házra kell a munkát végeznünk. Miután a figyelmeztetés elhangzott, miután az Írásokból az igazságot feltártuk, lelkek térnek meg (Review and Herald, 1902. X. 14.).

Kevesebb prédikációt, több személyes munkát. — Ha csak félannyit prédikálnánk, de kétannyi személyes munkát végeznénk, otthonaikban és a gyülekezetben meglepő eredményeket láthatnánk (Manuscript, 1897, 139.).

Elmulasztott alkalmak. — Ha a személyes munkát elhanyagoljuk, drága alkalmakat veszítünk el, amelyeket ha felhasználnánk, a művet határozottan előbbre vinnénk (Gospel Workers, 1915, 364. o.).

A személyes munka hiánya. — Akikkel találkozunk, azokat bátoríthatjuk. „Az idejében mondott szavak igen jók!” Lelkek vesznek el a személyes munka hiánya miatt (Letter, 1903, 151.).

Alkalmas és alkalmatlan időben. — Az evangélium szolgájának készen kell állnia alkalmas és alkalmatlan időben; készen kell állnia, hogy megragadjon minden alkalmat Isten ügyének előbbre vitelére. „Alkalmas időben” szolgál, aki éberen szolgál Isten házában az istentisztelet idején, s azokban az időpontokban, amikor emberek vallásos dolgokról beszélnek. Aki „alkalmatlan időben”, az készen áll akár a családi körben, a mezőn vagy az útfélen és a vásártereken, hogy az emberek gondolatait alkalmas módon a Bibliára irányítsa; gyengéd, buzgó lélekkel figyelmeztetve őket Isten követelményeire. Sajnos engedjük, hogy sok-sok drága alkalom illanjon el azért, mert azt hisszük, hogy „alkalmatlan az idő”. Azonban ki tudja felmérni, hogy a lelkiismeret bölcs ébresztése milyen eredménnyel járna (Gospel Workers, 1915, 186–187. o.)?