A nőknek éppúgy fizetés jár, mint férjüknek. — Ha lehetséges, az evangélium szolgája és felesége dolgozzanak együtt. A feleség gyakran munkálkodhat férje oldalán, és nemes munkát végezhet. Meglátogatja a családokat, úgy segíthet a családok nőtagjainak, ahogyan a férje nem tehetné.

Válasszatok nőket, akik komoly részt vállalnak. Az Úr felhasználja a tanításban az intelligens nőket. Senki se gondolja, hogy ezeknek a nőknek, akik a tanításra képesek, munkájukért nem jár fizetség. Ugyanúgy jár nekik is fizetés, mint férjüknek. Az időszerű igazság művében nagy munka vár a nőkre. Női tapintattal, bibliaismerettel, bölcsen olyan nehézségeket háríthatnak el, amelyekre a férfiak nem vállalkozhatnak. Szükségünk van női munkaerőkre, hogy férjükkel együtt munkálkodjanak, s biztosítsuk azokat, akik a missziónak ezen a vonalán akarnak dolgozni (Letter, 1909, 142.).

Az áldozathozatal. — Világunkban még sok munka vár ránk, s a helyes elvek szerint kell felhasználnunk minden tehetséget. Ha Isten nőt bízott meg bizonyos munka elvégzésével, munkáját értéke szerint kell becsülnünk. Minden munkásnak jár az őt megillető rész.

Gondolhatnánk, hogy jó dolog, ha egyeseknek megengedjük, hogy Isten művére áldozzák tehetségüket és komoly munkájukat anélkül, hogy a pénztárt terhelnék. Azonban itt az a probléma, hogy az ilyen munkásoktól önzően visszatartjuk az őket megillető részt. Isten nem szentesíthet ilyen tervet. Akik ezt a módszert kitalálták, talán arra gondoltak, hogy Istennek tesznek szolgálatot, ha nem fizetik ki az istenfélő, lelkeket szerető munkások fáradozásait. Azonban lassanként eljön a számadás órája, s akkor azok, akik ezt a részrehajlást helyes módszernek tartották, önzésük miatt megszégyenülnek. Isten ezeket a dolgokat egészen más fényben látja, mint az emberek.

Akik komolyan és önzetlenül munkálkodnak, akár férfiak, akár nők, kévéket hoznak Mesterük elé, a munkájuk által megtért emberek pedig behozzák Isten tárházába a tizedet. Ma önfeláldozásra van szükség, mert hiányoznak anyagiak, nem szabad, hogy csupán néhány keményen dolgozó nő hozza az összes áldozatot. Az áldozathozatalban mindenki vegye ki a részét. Isten gyűlöli a rablottat, amelyet égőáldozatként mutatnak be (Manuscript, 1898, 47.).

A tizedből fizetendő. — A tized azokat illeti, akik az Ige szolgálatában vagy hittételek tanításában munkálkodnak, akár férfiak, akár nők (Manuscript, 1899, 149.).

A női munkásokat korlátozó eljárás. — Igazságtalanság történt asszonyokkal szemben, akik éppen olyan hívek a munkában, mint férjük, s akiket Isten elismert, hogy szükségesek a szolgálat munkájára. Az a rendszer, amelyik megfizeti a férfimunkát, de nem fizeti a feleségét, aki pedig együtt munkálkodik férjével, nem Isten rendje szerint való. Területeinken ez a gyakorlat kedvét szegné testvérnőinknek, hogy megszerezzék a képesítést arra a munkára, melyen tevékenykedniük kellene. Isten igazságos: ha a lelkészek fizetést kapnak munkájukért, akkor a feleségeknek, akik éppen olyan önzetlenül odaszentelik magukat a munkára, szintén jár fizetés férjük fizetésén felül, még akkor is, ha nem kérik.

Az adventistáknak nem szabad a női munkát lekicsinyelni. — Ha egy asszony háztartását és gyermekeit megfelelő segítőnek a kezére bízza, amíg maga a műben tevékenykedik, a területnek bölcsen meg kell értenie, hogy igazságos a számára fizetést kiutalni (Gospel Workers, 1915, 452–453. o.).

Isten döntött ebben a kérdésben. — Ha az asszonyok végzik azt a munkát, amely nem a legkellemesebb azok számára, akik az Ige szolgálatát végzik, s ha munkásságuk igazolja, hogy határozottan elhanyagolt területeket dolgoztak, vajon ne tekintsük-e ezt ugyanolyan eredményes munkának, mint a felszentelt prédikátorét? Vajon nem jogos-e, hogy a munkás megkapja bérét?

Ezt a kérdést nem emberek döntik el. Az Úr döntötte el. Neked teljesítened kell kötelességedet azokkal a nőkkel szemben, akik az evangélium szolgálatában állnak, akiknek a munkája eredménye igazolja, hogy az szükséges, mert eljuttatja az igazságot a családokhoz. Munkájuk éppen az a munka, amit végeznünk kell, sőt buzdításra szorul. Sok tekintetben a nő olyan tudást, ismeretet terjeszthet testvérnői körében, amire férfi nem alkalmas. A mű nagy veszteséget szenvedne, ha nők ezt a munkaágat nem ápolnák. Ismét és ismét megmutatta nekem az Úr, hogy tanító nőkre éppoly szükség van, hogy végezzék kiszabott munkájukat, mint férfiakra (Manuscript, 1903, 142.).