A munka a nagyvárosban nagyon nehéz. — Mélységes az érdeklődésünk a városainkban végzendő munkát illetőleg. Csak kevesen állnak készen, hogy az elvégzendő munkát teljesítsék ott, ahol szembekerülnek az emberek minden osztályával. A munka nehéz. Azonban biztatunk mindenkit, akiknek a helyzet felismeréséhez tapintatuk és képességük van, hogy szánják oda magukat arra a munkára, amely az üzenet utolsó akkordjait juttatja e világnak (Letter, 1910, 82.).

Tanulmányok és anyagiak szükségesek. — Néhány hű munkás próbálkozott azzal, hogy ebben a nagy, bűnös városban, New Yorkban valamit tegyen. Munkájuk igen nehéz volt, mert sok mindenben hiányt szenvedtek… Egyik testvérünk és felesége hűségesen munkálkodtak. Azonban kik hordozták azt a terhet, hogy munkájukban támogassák őket? Vezetőink közül kik látogatták őket, a mű szükségleteiről tudomást szerezve (General Conference Bulletin, 1903. IV. 7.)?

Elhanyagoltuk a munkát a nehézségek és a félelem miatt. — Az idő gyorsan pereg, közeledünk a földi történelem vége felé, és sok várost még alig érintettünk. Pedig van hatalom és erő, amellyel Isten Lelke felruházza az igazságot. Amikor az elmében világosság gyullad, ellenállhatatlan meggyőződés hatja át a szívet…

Kötelességem elmondani, hogy Isten komolyan felszólít a városokban végzendő munkára. Új területeket kell megnyitnunk. Férfiak, akik ismerik az üzenetet, s akiknek a mű felelősségének terhét kellene hordozniuk, olyan kevés hitet tanúsítottak a nehézségek vagy félelmük miatt, amelynek következménye a feladatok hosszas elhanyagolása (Letter, 1909, 150.).

Megbízatás különleges szükségletek tanulmányozására. — Hét embert kellett volna választani, akik elnökükkel az élen a munkához láthattak volna nagyvárosokban, azokért, akik az igazság hiányában elvesznek. Sajnos hiányzott az eltökélt igyekezet, hogy megmentsük őket. Ez a hét férfiú legyen tökéletesen éber, szelíd, alázatos és mentes a büszkeségtől. A városokat nem lett volna szabad úgy elhanyagolni, mert a leghatározottabb munkára serkentő üzenetek, felszólítások követték egymást.

Legalább hét embert kell választanunk, akik Isten művében nagy felelősséggel dolgoznának a nagyvárosokban. Ezek a férfiak naponként alázzák meg magukat, és a legkomolyabban könyörögjenek az Úrhoz megszentelt bölcsességért. Úgy álljanak Isten előtt, mint akik tanítására vágyakoznak. Legyenek az ima emberei, akik saját lelkük veszélyének tudatában vannak. Mi legyen a hét ember munkaköre? Vizsgálják meg a városok szükségletét, és komoly, eltökélt törekvések és fáradozások által vigyék előbbre a művet.

Fel kell ismerni a szükségletet, ahogyan Isten látja. — Az Úr azt kívánja, hogy erőteljesen hirdessük a harmadik angyal üzenetét ezekben a városokban… Ha munkálkodunk, mindazzal az erővel, amelyet Isten adományoz nekünk, legyünk alázatosak, bízzunk benne, és akkor munkánk nem lesz gyümölcstelen. Eltökélt igyekezetünket, ha lelkeket a jelenvaló igazság ismeretére vezetünk, szent angyalok támogatják, és így lelkek menekülnek meg. Az Úr sohasem feledkezik meg hűséges hírnökeiről. Segítségükre mennyei erőket küld, munkájukat pedig Szentlelkének ereje kíséri, hogy meggyőzzön és megtérésre bírjon. Felhívásaitokat az egész menny jóváhagyja.

Ó, bárcsak felismernénk e nagyvárosok ínségét, úgy, ahogyan Isten látja. Terveznünk kell, hogy e városokba tehetséges embereket küldjünk, akik a hármas angyali üzenetet olyan átütő erővel képviselik, hogy meggyőzi az embereket. Olyan férfiakat, akik erre képesek, nem összpontosíthatunk egy helyen, olyan munkát bízva rájuk, amit mások is elvégezhetnek (Manuscript, 1909, 53.).