Sokan könyörögve, töprengve tekintenek az égre. — Sokan sóvárogva tekintenek az égre. Imák, könnyek és kérdések szállnak fel világosságért, kegyelemért, Szentlélekért. Sokan Isten országának küszöbén állnak, csak arra várnak, hogy begyűjtessenek (The Acts of the Apostles, 1911, 109. o.).

Keresd az elveszetteket. — Ha a munkában teljes szívvel részt veszünk, akkor szoros összeköttetésben állunk az angyalokkal. Az angyaloknak és Krisztusnak munkatársai vagyunk, a menny és mi közöttünk nagy a rokonszenv, éspedig szent, emelkedett szimpátia. Közelebb kerülünk a mennyhez, kissé közelebb az angyali karhoz, kissé közelebb Jézushoz. Tehát vegyünk részt ebben a munkában teljes tetterőnkkel.

Ne fáradj ki ebben a munkában. Isten segítségünkre siet. Az angyalok is segítenek, mert ez az ő ügyük, az az ügy, amelyre lelkesíteni akarnak bennünket.

Olyan munka ez, amelyhez komolyan hozzá kell látnod. Ha elveszett juhra találsz, hívd vissza a nyájhoz; addig ne nyugodj, amíg biztonságba nem helyezted. Vajha adná a menny, hogy az a lelkület uralna bennünket, mint amely volt Jézus Krisztusban! Ez az, amire szükségünk van. Ő mondja: „Úgy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket!” Indulj, keresd meg Izráel nyájának elveszett juhait (Manuscript, é. n., 141.).

Kapaszkodj Krisztusba, és vonjad az embereket. — A munkások egyik kezükkel kapaszkodjanak Krisztusba, a másikkal pedig ragadják meg a bűnösöket és vonzzák őket az Üdvözítőhöz (Review and Herald, 1903. IX. 10.).

Talán többé nem hat rájuk. — Ugyanolyan kötelességünk az előadás-sorozat után az érdeklődőket felkeresnünk, mint amilyen kötelességünk általában az érdeklődőkkel beszélnünk. Ha azután keresed fel őket, miután hatott rájuk az Úr igéje, és meggyőződtek annak igazságáról, de nem engedelmeskedtek meggyőződésüknek, akkor nehezebb lelkükre befolyást gyakorolni, mint előtte, és újra nem kerülhetsz közel a szívükhöz (Manuscript, 1890, 19/b).

Nehéz most döntésre késztetni. — Korunkban nehéz azoknak, akik vallják és hiszik az igazságot, hogy annak elevenítő, megszentelő erejétől tapasztalati tudást is szerezzenek. Ezt az elmúlt években tapasztalhattuk, azonban a formaság lépett az erő helyére, egyszerűségét pedig a szertartások körforgása őrölte fel (Manuscript, 1898, 104.).

Példázat – az érett gyümölcsök begyűjtése. — 1886. szeptember 29-én álmot kaptam. Nagy csoporttal együtt bogyós gyümölcsök szedésére indultam. A nap már lemenőben volt, de igen keveset szedtünk. Végül is mondottam: „Testvéreim, ti ezt sikertelen útnak nevezitek. Ha ez a ti munkamódszeretek, nem csodálkozom sikertelenségetek felett. Sikeretek vagy eredménytelenségetek attól függ, hogy a munkát hogyan végzitek. Vannak itt bogyók, mert hiszen találtam. Sokan közületek csak az alacsony bokrokat kutattátok, de hiába; mások találtak néhány bogyót; a magas cserjék mellett csupán elhaladtatok, egyszerűen azért, mert nem is reméltétek, hogy gyümölcsöt találtok rajtuk. Látjátok, amit én gyűjtöttem, az érett gyümölcs. Nemsokára újabb bogyók is megérnek, és a bokrokat ismét átkutathatjuk. Ezt a módját tanultam meg én a gyümölcsszedésnek. Ha a kocsi közelében kerestetek volna ugyanúgy, mint én, ti is találhattatok volna gyümölcsöt.

Az Úr ezeket a gyümölcstermő bokrokat éppen a sűrűn lakott helyek közepébe helyezte, és elvárja, hogy ti rájuk is találjatok. Azonban titeket túlságosan lefoglalt az étkezés és a szórakozás. Nem azzal az eltökélt szándékkal jöttetek ki a szántóföldre, hogy gyümölcsöt találjatok…

Helyes munkálkodással megtaníthatod a fiatalabb munkásokat, hogy az olyan dolgok, mint az evés és az üdülés, csekélyebb fontosságúak. Nehéz munka volt az ellátmányos kocsit a helyszínre hozni, de ti többet gondoltatok az ellátmánnyal, mint a gyümölcsökkel, amelyeket haza kellett volna hoznotok mint munkátok eredményét. Arra igyekezz, hogy először a közeledben levő bogyókat szedjed, majd kutathatsz távolabbiak után is; ezután ismét visszatérhetsz, dolgozhatsz ismét a közelben, így érhetsz el eredményeket” (Gospel Workers, 1886, 136–139. o.).

Küzdj Istennel az emberekért. — Ha olyannyira érdekel majd bennünket az emberek sorsa, mint érdekelte Knox Jánost, amikor Isten előtt Skóciáért küzdött, akkor sikerünk lesz. Így kiáltott: „Add nekem Skóciát, Uram, vagy meghalok!” Ha munkához látunk, ha Istennel küzdünk, mondván: „lelkeket kell mentenem, és sosem adom fel a küzdelmet érettük”, akkor majd látni fogjuk, hogy Isten tetszéssel tekint igyekezetünkre (Manuscript, 1887, 14.).

Ne hajszold az eredményeket. — Amikor az érdeklődés alábbhagy, légy óvatos, ne akarj túl gyorsan aratni, hanem őrizd meg a magad számára az emberek bizalmát, ha lehetséges, hogy azok, akik a döntés völgyét járják, megtalálják a helyes ösvényt, az utat, az életet (Letter, 1885, 7.).