Sátán támadja az új híveket. — Bárhol is létesül egy kicsiny csoport, Sátán állandóan megkísérli, hogy megsemmisítse. Ha valaki elfordul a bűneitől, gondoljátok, hogy Sátán békén hagyja? Nem, valóban nem! Jól értsétek meg reménységetek alapjait. Azt kívánjuk, életetek és cselekedeteitek igazolják, hogy Isten gyermekei vagytok (Manuscript, 1885, 5.).

Nem hiányoznak az „izmusok”, hogy az újonnan megtérőket megtévesszék. — Sátán arra törekszik, hogy minél több embert megtévesszen. Minden széthúzás vezére ő; bőven rendelkezik a megtévesztés eszközeivel. Állandóan keletkeznek új szekták, hogy az igazságtól eltérítsenek; s ahelyett, hogy az élet kenyerét ajánlanák, az embereket mesékkel telt tállal szolgálják ki. Az írásokat elcsűrik-csavarják, kiszakítják helyes összefüggésükből, úgy idézik, hogy a hamisságot igazságként tüntetik fel. Az igazság öltönyét lopják el, hogy az eretnekségeket rejtegessék.

Pál az evangélium tiszta igazságait plántálta el Galáciában. Hirdette a hit általi megszentelődés tantételét. Munkája jutalmaként láthatta, hogy a galáciabeli gyülekezet az evangéliumhoz tért. Majd Sátán kezdte meg a munkáját a hamis tanítók által, hogy néhány hívő gondolatvilágát megzavarja. Ezeknek a tanítóknak a dicsekvése, csodatevő erejük fitogtatása több újonnan megtért hívő lelki látását elhomályosította, s tévedésbe estek.

Egy ideig Pál apostol e megtévesztettek gondolkozását nem irányíthatta, befolyása felettük meggyengült. Azonban az Igére és Isten erejére támaszkodva visszautasította a hitehagyó tanítók magyarázatait, így képessé vált arra, hogy a híveket belátásra bírja, hogy felismerjék, megtévesztések áldozatai. Így semmisítette meg Sátán terveit. Az új hívek visszatértek a hithez, felkészülten arra, hogy értelmes álláspontot foglaljanak el az igazság mellett (Manuscript, 1907, 43.).

Hitvallók téves hittételei. — Mindannyiunknak szigorú próbákat kell kiállnunk. Akik az igazság híveiként tüntetik fel magukat, téves tételeiket ránk erőszakolják, amelyek, ha elfogadjuk őket, megrendítik hitünket az időszerű igazságban. Egyedül az igazi vallásos hit állja meg az ítéletet, a próbát (Review and Herald, 1884. XII. 2.).

Sátán igyekszik Isten népét széthúzásra bírni. — Krisztus megjövendölte, hogy a csalók munkája nagyobb veszélyt jelent tanítványaira, mint az üldöztetés.

Ezt a figyelmeztetést többször megismételte. A csalók ellen, akik tudományos problémáikkal lépnek fel, jobban kell védekeznünk, mint bármilyen más veszéllyel szemben. Mert az ilyen megtévesztőknek a bejövetele az egyházba azoknak az álokoskodásoknak, tévedéseknek a belopódzását is jelentette, amelyeket Sátán találékonysága szőtt, hogy azok lelki felfogóképességét ködösítse el, akiknek még alig voltak tapasztalataik a Szentlélek munkálkodását illetően, s akik elégedettek a csupán korlátozott tudásukkal a lelkiekben. A tévedések terjesztőinek a törekvése arra irányult, hogy az Isten igazságába vetett bizalmat aláássák, s hogy lehetetlenné tegyék az igazság és a tévtanok közötti különbségtételt. Csodálatosan tetszetős, képzelet szőtte tudományos problémákat tárnak fel, amivel a gyanútlanok figyelmét lekötik – s ha a hívők nem ügyelnek eléggé, az ellenség a világosság angyalának fényébe öltözötten hamis ösvényekre vezeti őket.

Sátán ügyesen játszik az emberekkel. Titokban igyekszik megrontani Isten népének hitét, s mindenkit el akar csüggeszteni. Ma éppen az a célja, mint a mennyben volt, hogy megossza Isten népét. A történelem utolsó szakaszában széthúzást, versengést és vitát szít, s el akarja mozdítani az igazság régi útjelzőit, amelyeknek Isten népe a letéteményese. Igyekszik a dolgokat úgy feltüntetni, mintha az Úr ellentmondana önmagának.

Éppen amikor Sátán a világosság angyalaként jelenik meg, akkor fogja meg a lelkeket hálójában, megcsalván őket. Sokan azok közül, akik azt állítják, hogy Isten tanította őket, megtévesztő elméleteket fogadnak el, és ezeket a tévedéseket tanításaikban szépítik, s behozzák azokat a gyülekezetbe. Így mutatják be Sátánt a világosság angyalának, s nyújtanak rá alkalmat, hogy kellemes meséit előadhassa.

Ezekkel a hamis prófétákkal szembe kell szállnunk. Mert törekedni fognak sokakat megtéveszteni, téves elméleteket fogadtatva el velük. Több szöveget megtévesztően Isten szaván alapulónak hirdetnek. A drága igazságot arra használják fel, hogy támogassák és megalapozzák a tévelygést. Ezek a hamis próféták, akik állítják, hogy Isten tanította őket, kiragadnak gyönyörű szövegeket, amelyeket Isten az igazság ékesítésére adott, s mint az életszentség öltönyét használják fel, hogy leplezzék a hamis és veszélyes elméleteket. Többen még azok közül is, akiket az Úr a múltban megtisztelt, annyira eltávolodnak az igazságtól, hogy félrevezető elméleteket védelmeznek. Támadják az igazság több pontját, köztük a szentélyre vonatkozó tanítást is (Manuscript, 1906, 11.).

A gyülekezet megrostálása. — Mindig nehéz volt a bizodalmat szilárdan, kezdettől fogva végig megőrizni, s ez a nehézség csak növekszik, ha a rejtett befolyások állandóan érvényesülnek, egy másik lelkületet hozva be, egy ellentétet kiváltó elemet.

Minthogy üldözés nem folyik ellenünk, sorainkba sodródtak olyanok, akik látszólag keresztényi életmódot folytatnak, de akik, ha üldözés indulna meg ellenünk, azonnal távoznának. A válság idején behódolnak a tetszetős érveknek, amelyek gondolataikat befolyásolták. Sátán különféle hálókat készített a különféle gondolkozású emberek számára.

Amikor Isten törvényét érvénytelenítik, a gyülekezetet izzó próbák rostálják meg, és sokkal nagyobb arányban adnak helyet a csalárd lelkeknek s az ördögi tanításoknak. Ahelyett, hogy a szorosabb út megerősítené őket, sokan azt igazolják, hogy nem élő vesszői az igaz Szőlőtőkének, nem gyümölcsöznek, s a szőlő Gazdája félrevezeti őket (Letter, 1890, 3.).

Szilárdan kell ragaszkodnod a bibliai igazsághoz. — A kereszténynek meg kell gyökerezni s meg kell alapozódni az igazságban, hogy szilárdan megállhasson az ellenség kísértésével szemben. Szükséges, hogy ereje állandóan megújuljon, a bibliai igazsághoz pedig szilárdan kell ragaszkodnia. A mesék minden fajtáját hozzák be, hogy elcsábítsák a hívőt Isten iránti alattvalói hűségétől, de csak tekintsen fel, higgyen Istenben, álljon meg szilárdan megalapozva, meggyökerezve az igazságban.

Szilárdan kapaszkodj az Úr Jézusba és soha ne ereszd el. Legyen szilárd a meggyőződésed abban, amit hiszel. Isten Igéjének igazsága vezessen, hogy odaszenteljed szívedet, elmédet, lelkedet és erődet akaratának teljesítésére. Ragadd meg, tarts ki a világos Ige mellett: „ezt mondja az Úr”. Legyen egyetlen érvelésed, hogy: „Meg van írva.” Így kell harcolnunk a hitért, amely egykor a szenteknek adatott. Ez a hit mit sem veszített szent, elkülönített jellegéből, ha ellenzői bármilyen kifogásolhatónak gondolják is.

Akik saját elgondolásukat követik és saját útjaikon járnak, csak rossz jellemet alakíthatnak ki magukban. Hiú tantételeket, szövevényes érzelgősséget tárnak fel tetszetőn, megnyerően, hogy megcsalják, ha lehet, még a választottakat is. Vajon a gyülekezeti tagok a Sziklára építenek-e? A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban, mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg hitedet Isten Igéjével. Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét. Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben. Ő volt és Ő lesz mindenkor az örökkévaló Kőszikla. Isten Lelkének bizonyságtétele igaz. Ne változtasd hitedet egyetlen más tantételért sem, bármilyen tetszetősnek látszik is.

Sátán csalásai egyre szaporodnak. Azok, akik letérnek az igazság útjáról, elveszítik tartásukat. Miután nincs mibe kapaszkodniuk, egyik csalástól a másikig sodródnak a különféle tanítások bármilyen szele által. Sátán csodái sokakat megtévesztenek.

Könyörgöm, hogy mindenki lásson tisztán, s legyen szilárd bizonyos igazságok tekintetében, amelyeket hallottunk, elfogadtunk és hirdettünk. Isten Igéjének kijelentései világosak. Állj szilárdan az örökkévaló igazság talapzatán. Vess vissza mindenféle tévtant, még akkor is, ha a valódiság látszatával bírna (Review and Herald, 1905. VIII. 31.).

Elsodródva a bibliai útjelzőktől. — Többen oly kevéssé ismerik Bibliá-jukat, hogy hitükben meginganak. Eltávolítják a régi útjelzőket, s a tetszetős elméletek, tantételek szelei ide-oda hajtják őket. Amit helytelenül tudománynak neveznek, elkoptatja a keresztény életelv talapzatát; s azok, akik egykor hitben éltek, elhajlanak a bibliai útjelzőktől, elszakadnak Istentől, noha állítják, hogy még mindig az Ő gyermekei (Review and Herald, 1896. XII. 29.).

Hitvallók új csoportjai. — A gyülekezetnek tudatára kell ébrednie, hogy szembe kell szállnia a sátáni eszközök finoman rejtett hatalmával. Ha a teljes fegyverzetet magukra öltik, akkor képesek lesznek minden ellenségüket legyőzni.

Egyre többféle szövetség alakul, ahogyan közeledünk a véghez. Ezek a szövetkezések az igazság ellen hatnak. A hitvallók új csoportokat alakítanak, akik saját megtévesztő elméleteiket munkálják. A hitehagyás csak növekszik. „Sokan eltávoznak az igazságtól, hitető lelkekre s ördögi tanításokra figyelmezve.” Férfiak és nők egyesülnek, hogy a menny Urával, Istenével ellenkezzenek, az egyház pedig csak félálomban szemléli a helyzetet. Mint Krisztus hitvalló követői-nek, sokkal többet kellene imádkoznunk, sokkal komolyabban fáradoznunk.

Veszélyes, ha nem ismerjük a történelmünket. A vallás hittételei-nek őszinte gyakorlását Jehova elismerése kíséri. Mindenkinek fel kell ismernie, hogy egyénileg, saját maga számára kell értenie az igazságot. Értenünk kell azokat a hittételeket, amelyeket gondosan és imák közben tanulmányoztunk. Isten megmutatta nekem, hogy népünk között gyakran nagyon hézagos a tudás a harmadik angyal üzenetének keletkezése és haladása tekintetében. Igen szükséges, hogy Dániel könyvét és a Jelenések könyvét kutassuk, s tanuljuk ezeket a szövegeket alaposan azért, hogy tudjuk, amit Isten megíratott.

A világosság, amelyet kaptam, erőteljes volt: sokan eltávoznak közülünk, „csalárd lelkekre és ördögi tanításokra figyelmezvén”. Az Úr azt kívánja, hogy minden lélek, aki azt állítja, hogy hiszi az igazságot, tudja is, értse is, hogy mi az igazság. Hamis próféták támadnak, és sokakat elhitetnek. Ami megrostálható, azt Isten meg is rostálja. Tehát nem kellene-e mindenkinek érteni hitünk alapjait, tételeit? A sok prédikáció helyett inkább kutassuk Isten Igéjét, tárjuk fel az Írásokat szövegről szövegre. Kutassuk azokat az erős bizonyítékokat, amelyek alapvető tantételeink támasztékai, s amelyek odasegítettek bennünket, ahol ma vagyunk: az örök igazság talapzatára.

Lelkem elszomorodik, ha látom, hogy néhányan milyen gyorsan elfogadják Sátán csalásait. Akik világosságban és igazságban részesültek, beérik a szentség látszatával. Ha az emberek elfordulnak az Úr által létesített útjelzőktől, nem tudják hová mennek, hová jutnak. Az Úr ezeket az útjelzőket azért adta, hogy felismerjük álláspontunkat, helyzetünket, ahogyan a próféciában kijelölte (Manuscript, é. n., 148.).

Vonzó csalások. — Hamisított tantételek, látszatkegyesség, látomáshit, sok olyan környékez bennünket, ami tisztességesnek látszik. Tanítók lépnek fel, akik a világosság angyalának öltönyét hordják, és ha lehetséges, megtévesztik még a választottakat is. Szükséges, hogy az ifjúság mindent, amit csak elsajátíthat, megtanuljon az igazságból, hogy Sátán meg ne csalhassa hamis szövetével, amelyet részükre készít. Élniük kell Krisztus életszentségének napfényében. Szükséges, hogy meggyökerezzenek és megalapozódjanak az igazságban, hogy a nyert világosságot másoknak is eljuttathassák (The Youth’s Instructor, 1897. IV. 22.).

A feltűnést keltő vallás veszélyei. — Nem biztonságos és nem hasznos, ha népünk ezeket a népszerű megszentelő összejöveteleket látogatja. Inkább kutassuk az Írásokat gondosan, komoly imák közepette, hogy megérthessük hitünk alapjait. Akkor majd nem ér kísértés, hogy elvegyüljünk azok közé, akiknek a hitvallása szárnyaló ugyan, de ellenkeznek Isten törvényével.

Nincs szükségünk feltűnést keltő vallásra, amely nem az igazságban gyökerezik. Jó, alapos tanításban kell a népet részesítenünk hitünk tételeiről. Nevelnünk kell őket a Biblia tantételeiben, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint eddig, de különösképpen azokban a gyakorlati tanításokban, amelyeket Jézus adott tanítványainak. A hívőknek rá kell ébredniük, hogy milyen nagy szükségük van a bibliaismeretre. Azon kell fáradoznunk megfeszített igyekezettel, hogy az igazság biztos érveit minden testvérünk szívébe-lelkébe véssük. Hiszen mindenkinek próbát kell kiállnia. Akik meggyökereztek és megalapozódtak Isten művében, azokat nem rendíthetik meg a mindenfelől környékező eretnekségek. De akik elhanyagolják a szükséges előkészületeket, azokat elsöprik a tévtanok, amelyek az igazság látszatát keltik (Gospel Workers, 1892, 228–229. o.).

Babilon és az Antikrisztus körüli fogalmi zavarok. — Egyéni kötelességünk, hogy alázatosan járjunk Istennel. Ne keressünk újszerű, különös üzeneteket. Ne gondoljuk, hogy Istennek választottai alkotják Babilont, akik a világosságban akarnak járni. Az elbukott felekezeteket, egyházakat Babilonnak állítja az Ige. Babilon ápolta, melengette a mérges hittételeket, a tévelygés borát. A tévedésnek ez a kora a hamis tantételek összessége, mint például a lélek halhatatlansága, a gonoszok örök gyötrelme, Krisztus örökkévaló, tehát Betlehem előtti létezésének tagadása, a hét első napjának hirdetése és magasztalása Istennek szent, megszentelt napja helyett. Ilyen és hasonló tévtanokat tárnak a világ elé a különböző egyházak.

Az elbukott angyalok gonosz emberekkel szövetségeket alkotnak. Korunkban az Antikrisztus mint az igaz Krisztus jelenik meg, amikor Isten törvényét teljesen hatálytalanítják világunk nemzetei. Az Isten szent törvénye elleni lázítás teljesen beérik. Azonban minden lázadás valóságos vezetője Sátán, aki a világosság angyalának öltönyébe burkolódzik. Az embereket megtéveszti, s ők őt magasztalják Isten helyett, sőt istenítik is (Review and Herald, 1893. IX. 12.).

A hívők kutassák az Írásokat. — Nem elegendő csupán olvasni, Isten Igéjének szívünkbe és elménkbe kell vésődnie azért, hogy megalapozódjunk az áldott igazságban. Ha elhanyagoljuk az Ige tanulmányozását, ha tévutakra csábítanak, magunknak kell érte felelnünk. Gondosan kell tanulmányoznunk az Írásokat, hogy tudjunk minden feltételt, amelyet az Úr szabott, s ha értelmi képességeink csak korlátoltak, Isten Igéjének szorgos tanulmányozása által olyan jártasokká válhatunk benne, hogy másokat is taníthatunk (Review and Herald, 1888. IV. 3.).

Kiadványaink jó segédeszközök lehetnek az új hívek tanításában. — Sokan eltávolodnak a hittől, és hitető lelkekre hallgatnak. A Pátriárkák és próféták, A nagy küzdelem címû könyveink különösen alkalmasak az újonnan felvettek számára, hogy alapvető ismereteket szerezzenek az igazságról. Kimutatják azokat a veszélyeket, amelyeket a gyülekezeteknek kerülniük kell. Akik alaposan elsajátítják e könyvekben foglalt tanításokat, felismerik a fenyegető veszélyeket, s képesek lesznek a kijelölt világos, egyenes ösvényen haladni. Ez megőrzi őket az idegen ösvényektől, és csak az egyenes utat választják, amelyen még a bénák sem tévedhetnek el.

Dániel és a Jelenések könyve, továbbá a Jézus élete és a fentebb említett könyvek értékes tanításokat tartalmaznak. Ezeket a könyveket különösen fontosnak kell tartanunk: mindent meg kell tennünk, hogy a hívők kezébe kerüljenek (Letter, 1903, 229.).

Jó ítélőképességre van szükségünk ahhoz, hogy helyesen bánjunk az új hívőkkel. — Az elhamarkodott és meggondolatlan szavak és tettek az ítélőképesség hiányát mutatják. Azonban a legsajnálatosabb, hogy az ilyen befolyás káros az új hívekre, s bizalmuk megrendül Isten művében. Imádkozzunk, hogy amikor cselekednünk kell, felkészültek legyünk (Letter, 1907, 16.).