Az őszinte megtérés élménye. — Isten megmutatta nekem, hogy a megtérésről többen zavart nézeteket vallanak. Gyakran hallották a szószékről e szavakat: „Újjá kell születnetek.” „Új szívet kell kapnotok.” Ezek a kifejezések megtévesztették őket. Képtelenek voltak az üdvterv megértésére.

A téves hittételek, amelyeket egyes lelkészek tanítottak a megtérés alkalmával beálló változásról, sokak romlását idézték elő. Sokan szomorúan éltek éveken keresztül, várva a látható bizonyítékra, hogy Isten elfogadta őket. Nagyrészt elkülönültek a világtól, hogy Isten népével való közösségben találjanak örömet; azonban nem merik megvallani Krisztust, mert félnek, hogy merészséget jelentene, ha magukat Isten gyermekeinek vallanák. Várnak arra a különleges változásra, amelynek a kapott tanítás szerint be kellene következnie.

Idő múlva közülük egyesek bizonyítékát nyerik annak, hogy Isten elfogadta őket, ami után azonosítják magukat Isten népével. Megtérésüket ettől az időtől számítják. Nekem megmutatta Isten, hogy még ez idő előtt Isten családjának tagjaivá váltak. Isten elfogadta őket, amikor megfáradtak a bűntől, amikor megunták a világi élvezeteket, amikor eltökélték, hogy komolyan keresik Istent. Azonban mert nem értették meg az üdvterv egyszerűségét, sok kiváltságot és áldást veszítettek el, amelyet pedig igényelhettek volna, ha hitték volna, hogy amikor először fordultak Istenhez, már akkor elfogadta őket.

Mások sokkal veszélyesebb tévedésbe esnek: indulat uralja őket, rokonszenvük felébred, ők pedig ezt az érzelmi szárnyalást bizonyítéknak tartják, hogy Isten elfogadta őket, s ők megtértek. Azonban életelveik nem változtak meg. A kegyelem munkáját az ember szívén nem az érzelem, hanem az életmód bizonyítja. Krisztus mondotta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

Drága lelkek ők, akik őszintén szeretnének keresztények lenni, de mégis a sötétségben botladoznak, mert várnak érzelmeik hatalmas megnyilvánulásaira. Arra vágynak, hogy érzelmeikben rendkívüli változásokat észleljenek. Várják, hogy valamilyen ellenállhatatlan, leküzdhetetlen erő, amelyet nem irányíthatnak, lenyűgözze őket. Nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a Krisztusban hívő léleknek félelemmel és rettegéssel kell véghezvinnie üdvösségét.

A megtért bűnösnek a bűnbánaton kívül még valamit tennie is kell: el kell végeznie a maga részét, hogy Isten elfogadhassa. Hinnie kell, hogy Isten elfogadja bűnbánatát, ígérete szerint. Mert „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid 11:6).

Isten kegyelmének munkája az ember szívében nem csupán pillanatnyi. Állandó mindennapi éber őrködés és Isten ígéreteibe vetett hit eredménye. A bűnbánó, hívő lelket, aki örvend hitének, és komolyan vágyakozik Krisztus megújító kegyelmére, azt Isten nem bocsátja el üresen. Kegyelmet ad neki. Szolgáló angyalok sietnek segítségére, mialatt kitartóan igyekszik felfelé jutni (Manuscript, 1910, 55.).

A megtérés – nem mindenkinél egyforma. — Nem vagyunk mindannyian egyformák. A megtérések sem egyformák. Jézus Krisztus fogékonnyá teszi a szívet, s a bűnös újjászületik, új életre. Gyakran vonzattak Krisztushoz lelkek, akik nem meggyőződéssel hasogatták meg szívüket, és nem szállta meg őket a bűnbánat félelme. Feltekintettek a felemelt Üdvözítőre, és éltek. Felismerték lelkük ínségét: felismerték, hogy az Üdvözítő mindenképpen üdvözítheti őket, de felismerték követelményeit is; hallották hozzájuk intézett szavait:„Kövessetek engem”, ők pedig felkeltek és követték Őt. Megtérésük őszinte volt, vallásos életük éppen olyan eltökélt volt, mint azoké, akik heves, természetfeletti folyamat tusáját vívták meg (Letter, 1890, 15/a).

Megtérések. —

Noha Isten Lelkét nem láthatjuk, de tudjuk, hogy olyan emberek, akik holtak vétkeik és bűneik miatt, meggyőződnek és megtérnek hatására. A gondatlanok és az engedetlenek komolyakká válnak. A megátalkodottak töredelmesekké válnak, a hitetlenek hívőkké. A játékos, az iszákos, a könnyelmű állhatatossá, józanná és tisztává változik. A lázadó és a csökönyös szelíddé és Krisztushoz hasonlóvá lesz. Ha a jellem ilyen átalakulását látjuk, akkor biztosak lehetünk, hogy Istennek átalakító ereje formálta át az egész embert. A Szentlelket nem láttuk, de láttuk munkájának bizonyítékát azok megváltozott jellemében, akik megrögzött és megkeményedett bűnözők voltak. Miként a szél ereje ledönti a magas fákat, úgy munkálkodhat a Szentlélek emberek szívében. Véges ember pedig nem korlátozhatja Isten munkáját.

Isten Lelke mindenkiben különböző módon munkálkodik. E hatalom ereje az egyik embert megreszketteti Isten Igéje előtt, és meggyőződése annyira mélységes lesz, hogy szívében az érzelmek örvényei dúlnak, egész lénye pedig meghajol az igazság meggyőző ereje előtt. Amikor az Úr bocsánatot ad a bűnbánónak, azt buzgalom, hév hatja át, megtelik Isten iránti szeretettel, komollyá és tettre késszé válik: az elnyert életadó lelket lehetetlen lesz elnyomni benne. Krisztus benne örök életre buzgó víznek forrásává válik. Szeretete olyan mély és olyan buzgó lesz, mint a csüggedése és tusája azelőtt. Lelke olyan, mint a nagy mélység forrása, amely feltört, ő pedig zengi háláját és dicséretét, köszönetét és örömét, míg a mennyei hárfák is átveszik örömujjongását. Van mondanivalója, de nem pontos, ismert, módszeres eljárás szerint. Olyan lélek, akit Krisztus érdeme megváltott, egész lényén pedig átrezeg Isten üdvözítésének valósága.

Mások sokkal gyengédebb úton-módon jutnak Jézus Krisztushoz. „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” Nem láthatod a tevékenykedő közeget, de láthatod annak eredményét. Amikor Nikodémus azt kérdezte Jézustól: „Mi módon lehetnek ezek?”, Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” (Jn 3:8–10) Izráel tanítója, bölcs a bölcsek között, férfi, akiről feltételezték, hogy a vallás tudományát elsajátította, de elbukott a megtérés tantételén! Nem volt hajlandó elismerni az igazságot, mert nem tudta mindazt megérteni, ami Isten hatalmának megnyilatkozásával kapcsolatos. A természet törvényeit elismerte, pedig sem megmagyarázni, sem felfogni nem tudta. Mint mások, ő is csak a formaságokat, a szabatos szertartásokat tartotta a vallás lényeges kellékének, s nem Isten Lelkének mélységes indítékait (Review and Herald, 1896. V. 5.).

A megtérés engedelmességre vezet. — Az emberi lélek megtérésének hatalmasak a következményei. Az isteni erő legnagyobb csodája. Krisztusba mint személyes Üdvözítőbe vetett hit által tényleges eredmények érhetők el. Megtisztulva, mert engedelmeskedünk Isten törvényének, megszentelődve szent szombatjának teljes megtartása által, bízva, hittel telve, türelmesen várva, komolyan munkálva üdvösségünket – félelemmel és rettegéssel – megértjük, hogy Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből (Manuscript, 1900, 6.).

Megszentelődést csakis az igazság gyakorlása eredményez. — Az embernek nem elég olvasnia Isten Igéjét, mert Igéjének alkalmi ismerete nem munkálja jellemének reformálását. Ezt csak egyedül Ő végezheti, aki az Út, az Igazság és az Élet. Szilárdan ragaszkodhatunk az igazság egyes tantételéhez, újból és újból elismételhetjük, amíg a hitvallók arra a gondolatra jutnak, hogy e hittételek által nagy áldások birtokosai lesznek. Ámbár a legnagyobb és a leghatalmasabb igazságokat vallhatjuk, de mégis csak a pitvaron kívül, mert csak csekély befolyást gyakorolnak abban, hogy a mindennapi életet egészségessé és jó illatúvá tegyék. A gyakorlati életben meg nem valósított igazság nem szentelheti meg az embereket (Letter, 1892, 16.).

Hittételek: a gyülekezeti tagság nem helyettesítik a megtérést. — Bárki, magas rangú vagy alacsony sorú, ha megtéretlen, egy és ugyanazt az álláspontot foglalja el. Az emberek az egyik hittétel helyett elfogadhatják a másikat. Megtörtént a múltban, megtörténik a jövőben is. Katolikusokból protestánsok válhatnak, mégis mit sem tudnak e szavak jelentőségéről: „És új szívet adok neked.” Elfogadnak új elméleteket, csatlakoznak valamelyik egyházhoz, de az senkiben nem ébreszt új életet, még akkor sem, ha az egyház, amelyhez csatlakozott, az igaz fundamentumra épült. A kapcsolat az egyházzal nem helyettesítheti a megtérést. Egy egyház hitvallásának vállalása senkinek semmiféle értéket sem jelent, ha a szív valójában nem változott meg.

Többre van szükségünk, mint az igazságban való értelmes hitre. A zsidók közül sokan meggyőződtek arról, hogy Jézus az Isten Fia, de túl büszkék és nagyravágyók voltak, nem akartak megalázkodni. Eltökélték, hogy ellenállnak az igazságnak, s kitartottak ellenszegülésük álláspontjában. Nem fogadták szívükbe az igazságot, ahogyan Jézusban van. Ha az igazságot csak lelkiismeretünk tartja igazságnak, ha szívünket nem hatja át és nem teszi fogékonnyá, akkor csak elménkre hat. Ha azonban az igazságot szívünk fogadja el igazságnak, akkor már átjárta lelkiismeretünket, akkor foglyul ejti a lelket, tiszta elveivel. A Szentlélek plántálta be a szívbe, aki szépségeit kinyilatkoztatja értelmünknek, hogy átalakító ereje jellemünkön láthatóvá váljék (Review and Herald, 1899. II. 14.).

A megtérés egyesült fáradozások eredménye. — Az elveszett és eltévedtek megváltozása nem ember munkájának az eredménye. Isten munkálkodik – s az ember is munkálkodik: „Mert Isten munkatársai vagytok.” Különböző utakon-módokon kell munkálkodnunk, különböző módszereket kell terveznünk; de engedjük, hogy bennünk Isten munkálkodjék, jelentse ki az igazságot és Önmagát mint bűnbocsátó Üdvözítőt (Letter, 1893, 20.).

Segítsük át a bűnöst a túloldalra. — Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmatos és alkalmatlan időben, intsd a fiatalokat, a bűnösöket, tárd fel előttük Krisztusnak irántuk érzett szeretetét. Amikor a bűnös ajkáról elhangzik a kiáltás: „Ó, bűneim, bűneim túl nagyok, megbocsáthatatlanok”, akkor buzdítsd hitre. Emeld Jézust mind magasabbra, mondván: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Ha hallod a kiáltást: „Uram, légy irgalmas nekem bűnösnek!”, akkor vezesd a reszkető lelket egyedüli menedékéhez, a bűnbocsátó Üdvözítőhöz (Manuscript, 1897, 138.).

Angyalok örvendeznek. — A lelkek megtérése Istenhez a legnagyobb, legmagasztosabb munka, amelyben emberi lények részt vehetnek. Lelkek megtérése által válik nyilvánvalóvá Isten hosszan tűrése, határtalan szeretete, szentsége, hatalma. Minden őszinte megtérés Őt dicsőíti, s az angyalokat dicsénekekre készteti. „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85:11) (Letter, 1902, 121.).