Kegyelemből elhalasztja. — A bánat hosszú éjszakája nagyon fájdalmas lesz, de Isten a hajnalt kegyelemből halogatja, mert ha a Mester eljönne, olyan sokan készületlenül fogadnák. Isten nem akarja, hogy népe el-vesszen – ez az oka a nagy késedelemnek (Testimonies, 2., 1868, 194. o.).

A munkát elvégezhettük volna. — Ha Isten tervét népe megvalósította volna, ha eljuttatta volna a világnak a kegyelem üzenetét, Krisztus már régen eljött volna erre a Földre, és a szenteket Isten városa már örömmel üdvözölte volna (Testimonies, 6., 1900, 450. o.).

Tudom, hogy ha Isten népe élő összeköttetésben lett volna Vele, ha engedelmeskedtek volna Igéjének,…

...akkor már meghallotta volna a figyelmeztető üzenetet. A munkával éveket késtünk. Míg az emberek aludtak, Sátán észrevétlenül megelőzött (Testimonies, 9., 1909, 29. o.).

Isten ígéretei beteljesednek. — Isten angyalai az embereknek közvetített üzeneteikben az időt igen rövidnek mondják. Így mutatták be nekem is mindenkor. Igaz, hogy az idő hosszabbra nyúlt, mint ahogy ennek az üzenetnek kezdeti szakában vártuk volna, Üdvözítőnk nem jelent meg olyan hamar, ahogyan reméltük. De vajon nem teljesedett-e be Isten Igéje? Mindig gondoljunk arra, hogy Isten ígéretei és fenyegetései egyaránt feltételhez kötöttek.

Isten munkát bízott népére, hogy itt e Földön teljesítse. A harmadik angyali üzenetet kellett hirdetnünk, a hívők gondolatait a mennyei szentélyre kellett irányítanunk, ahová Krisztus belépett, hogy népéért engesztelést szerezzen. A szombatreformot is előbbre kellett vinnünk. Isten törvényén ejtett rést helyre kell hoznunk. Az üzenetet hangos szóval kell hirdetnünk, hogy e Föld minden lakójához eljuthasson. Isten népének meg kell tisztítania lelkét – az igazság iránti engedelmesség által. Fel kell készülnie, hogy eljövetelekor feddhetetlenül állhasson meg előtte.

Ha az adventisták az 1844-es nagy csalódás után ragaszkodtak volna hitükhöz, és együttesen megragadták volna az Isten által gondviselésszerűen nyújtott alkalmakat, ha elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét, és a Szentlélek erejében hirdették volna a világnak, akkor meglátták volna Isten üdvözítését, az Úr hatalmasan együtt munkálkodott volna igyekezetükkel, a mű befejeződött volna, Krisztus pedig már eljött volna, hogy népét magához vegye és megjutalmazza. Azonban a csalódást követő kétkedés és bizonytalanság időszakában, az adventhívők közül sokan feladták hitüket. Ez akadályozta a művet, a világ pedig sötétségben maradt. Ha az adventisták egyesülten elfogadták volna Isten parancsolatait és Jézus hitét, mennyire másként alakult volna történelmünk!

Nem Isten akarata, hogy Krisztus újbóli eljövetele ennyire késsen. Isten nem rendelte el, hogy népe, az Izráel negyven évig vándoroljon a pusztában. Azt ígérte, hogy egyenesen Kánaán földjére vezeti a népet, ahol letelepíti, hogy ott szent, egészséges, boldog népe legyen. Azonban azok, akiknek először hirdettetett az igéret, nem mehettek be „hitetlenségük miatt”. Szívük zúgolódással, lázadással, gyűlölettel telt meg, az Úr pedig nem teljesíthette velük kötött szövetségét.

A hajdani Izráelt a hitetlenség, zúgolódás és lázadás negyven évre kizárta Kánaán földjéről. Ugyanezek a bűnök késleltették a mai Izráel bemenetelét is a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéretein múlt. A hitetlenség, a világiasság, a szentségtelen élet, a viszály az Úr hitvalló népe között: ez tartott bennünket itt ilyen hosszú ideiga bűnnek és a bánatnak világában (Manuscript, 1883, 4.).

Ne Istent vádoljátok. — Lehet, hogy azért kell még hosszabb ideig itt e Földön maradnunk, mert fegyelmezetlenek vagyunk, mint Izráel fiai; de Krisztusért kérlek, ne tetézzétek bűneiteket azzal, hogy Istent vádoljátok saját helytelen életetek következményeiért (Letter, 1901, 184.).

Siettethetjük azt a napot. — Azáltal, hogy az evangéliumot hirdetjük e világnak, hatalmunkban áll az Úr visszajövetelét siettetnünk (The Desire of Ages, 1898, 633. o.).

Minden kereszténynek nemcsak kiváltsága, hogy várja a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét, hanem hogy siettetheti is. Ha mindazok, akik nevét vallják, gyümölcsöket is teremnének dicsőségére, milyen hamar bevethetnék az egész világot az evangélium magvával. Gyorsan beérne az utolsó termés is, és Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát (Testimonies, 8., 1904, 22–23. o.).

Mikor az üzenet befejeződik. — Az Úr eljövetele nem haladja túl azt az időt, amíg az üzenetet eljuttatjuk minden nemzethez, nyelvhez és néphez. Vajon mi, akik állítjuk, hogy a próféciákat tanulmányozzuk, elfeledkezzünk-e arról, hogy Istennek hosszan tűrése a gonoszokkal szemben az Ő hatalmas és kegyelmes tervének egyik része, amely által lelkek üdvösségét munkálja (Review and Herald, 1901. VI. 18.).