A bibliaórák és látogatások előkészítik az előadás-sorozatokat. — A munkát csendben kell kezdenünk lárma, trombitaszó nélkül. Kezdődjék bibliaórák tartásával: így neveljük az embereket. Ez a terv sokkal hatásosabb, mint egyből prédikációval kezdeni a munkát (Letter, 1895, 89/a).
A személyes munka által elkerülhető az ellenállás. — Isten szolgálatában akadályokkal és nehézségekkel kell megküzdenünk. Az események Isten kezében vannak; szolgáinak nehézségekkel és ellenállással kell szembeszállniuk, mert ezek Istennek választott figyelmeztető eszközei. Általa megszabott feltételei a biztos haladásnak, előretörésnek, sikernek. Azonban könyörgöm az Úr Jézus szolgáinak, emlékezzenek arra is, hogy van olyan munka, amelyet csendesen, nyugodtan végezhetnek, anélkül, hogy az erős ellenállást felkeltsék, mely az igazság elől bezárja a szívek ajtaját (Letter, 1896, 95.).
A látogatások döntik el a nyilvános munka helyességét. — Az Úr nevében mondom neked, hogy jelenlegi munkásaiddal nem vagy felkészülve a mű folytatására olyan helyen, ahol az előítélet annyira erős. Ha a munkára szánt idő felét, amelyet általában a nyilvános munkára fordítunk, házankénti tanításra szentelnénk, hogy az emberek megismerkedhessenek a munkások őszinte vallásosságával s hitünk alapelveivel, sokkal jobb volna. Miután ezt a munkát elvégeztük, dönthetnénk, hogy egy költségesebb munka ajánlatos-e?
Tartottunk nyilvános előadásokat, amelyek jó eredménnyel jártak. Sokak szívében visszhangra talált, de akik elfogadták az igazságot, milyen kevesen voltak! Az Úr azt szeretné, hogy az igazság közel kerüljön az emberek szívéhez – s ezt a feladatot csakis személyes munkával teljesíthetjük (Letter, 1896, 95.).
Az előítélet megdöntéséhez tapintat kell. — Nátánael imádkozott, hogy megtudja, valóban Ő-e a Krisztus, akiről Mózes és a próféták szóltak. Mialatt imádkozott, az egyik, akit Krisztushoz vezettek, név szerint Fülöp, hívta Nátánaelt, mondván: „Aki felől írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát” (Jn 1:46). Figyeld csak, hogy milyen gyorsan keletkezik az előítélet. Nátánael: „Názáretből támadhat-e valami jó?” Fülöp jól tudta, hogy Názárettel szemben milyen erős az előítélet egyesek szívében, tehát nem is kezdett érvelésbe, mert félt a vitától, a harciasságától, egyszerűen így felelt: „Jer és lásd meg!” (Jn 1:47).
Tanulság ez minden lelkészünk, könyvevangélistánk és missziómunkásunk számára. Ha szemben állsz azokkal, akik, mint Nátánael, előítélettel viseltetnek az igazság iránt, ne erőltesd rájuk saját szempontjaidat. Olyan tárgyról beszélj, amely közel áll hozzád. Borulj le velük imára, s alázatos hittel tárd kívánságaidat a kegyelem trónja elé. Te is és ők is közelebbi kapcsolatba kerültök a mennyel, az előítélet csökken, s könnyebben jutsz közelebb a szívükhöz (Historical Sketches, 1886, 149. o.).