Isten terve az adományok különbözőségében. — Az Úr tervében az a legszebb, hogy férfiak és nők között sokféle ajándékot osztott ki. Az egyház Isten kertje, melyet sokféle fa és virág díszít. Isten nem várja el, hogy az izsóp a cédrushoz hasonlítson, sem azt, hogy az olajfa olyan magas legyen, mint a pálma. Sokan csak csekély vallási és szellemi nevelésben részesültek, és Isten őket is foglalkoztatja, ha alázatosan, Őbenne bízva akarnak munkálkodni (Letter, 1902, 122.).

A jellemek olyan sokfélék, mint a virágok. — A növények és a virágok végtelen változatosságának sok tanulsága van. A virágok különböznek egymástól formában és színben: vannak közöttük gyógynövények, s vannak állandó illatozó fajták. Vannak hitvalló keresztények, akik kötelességüknek tartják, hogy mindenkit a saját hasonlatosságukra formáljanak. Ez az ember terve – nem Istené. Isten gyülekezetében helyt ad olyan sokféle jellemnek, mint a kertben a virágok. Isten lelki kertjében igen sokféle a virág (Letter, 1902, 95.).

Különbözőek gondolkozásban és eszmékben. — Ha különböznek is gondolkozásukban és eszméikben, mégis egy tárgy kösse össze szívüket: lelkek megtérése az igazsághoz, ami tehát mindenkit a kereszthez vezet (Letter, 1892, 31.).

Rendkívüli munkára rendkívüli tehetségek. — Az egyik munkás jó szónok, a másik jó író, a harmadikat lelkülete az őszinte, komoly, buzgó imára készteti. Egyesek jó hangot kaptak, mások Isten Igéjének tanítására nyertek rendkívüli tehetséget. Mindegyik tehetséget Isten szolgálatába kell állítani, mert Ő a munkás munkatársa. Egyiknek bölcsességet ad Isten, a másiknak tudományt, a harmadiknak hitet, de mindannyiuknak egyetlen fő vezetése alatt kell munkálkod-niuk. Az adományok különfélesége különböző tevékenységre késztet, és „ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben”.

Az Úr azt szeretné, hogy választott szolgái megtanuljanak összhangban együtt munkálkodni. Egyesek gondolhatják, hogy a saját és munkatársaik tehetsége között olyan nagy az ellentét, hogy kizárja a harmonikus együttműködést; de ha arra gondolnak, hogy különböző képességű emberekhez kell közel kerülni, s hogy egyesek visszautasítják az igazságot abban a formában, ahogyan az egyik munkás tárja fel előttük, de megnyitják szívüket Isten igazsága előtt, amikor másvalaki másképpen adja elő: akkor majd reményteljesen törekszenek az egységes együtt munkálkodásra. Tehetségeik bármilyen különbözőek legyenek is, de mind ugyanannak a Léleknek az irányítása alatt álljanak. Minden szavukban és cselekedetükben szívesség és szeretet nyilvánuljon meg, s míg minden egyes munkás hűségesen tölti be kijelölt helyét, teljesedik Krisztusnak imája követői egységéért, és a világ felismeri majd, hogy ezek az Ő tanítványai.

A nagyvárosokban dolgozók tegyenek meg minden tőlük telhetőt, és igyekezzenek a legjobb eredményeket elérni. Hittel beszéljenek, és úgy cselekedjenek, hogy jó benyomást gyakoroljanak az emberekre. A munkát ne szorítsuk korlátok közé, hogy megfeleljen sajátságos elgondolásunknak. A múltban ilyen irányban eltúloztuk a dolgot, és ez a mű sikerét hátráltatta. Gondoljunk arra, hogy az Úrnak különböző munkamódszerei vannak, különböző munkásai, akikre különböző ajándékokat bízott (Testimonies, 9., 1909, 144–146. o.).

Sátán zavartkeltő törekvései. — Mikor tevékeny munkát kezdünk a városok tömegei között, az ellenség hatalmas munkába kezd, hogy zavart keltsen, mert reméli, így munkaerőinket szétzilálhatja. Akik nincsenek őszintén megtérve, állandó veszélyben vannak: az ellenség sugalmazását Isten Lelke vezetésének tartják. Minthogy az Úr világosságot adott nekünk, járjunk a világosságban (Manuscript, 1910, 13.).

Óvakodj Sátán terveitől. — A műben tevékenykedőknek nincs teljesen egyforma vérmérsékletük. Sőt nevelésük, képzettségük sem egyforma. Amennyire különböznek jellemben, olyan bizonyos, hogy terveinkkel ellentétben munkálkodnak, ha csak alaposan meg nem térnek.

Sátánnak minden napra határozott elgondolásai, tervei vannak, hogy gátolja Jézus Krisztus bizonyságtevőinek útját. Ha Jézusnak emberi szóvivői nem alázatosak, szelídek, nem tanultak Tőle: a kísértések következtében egész bizonyosan elesnek. Mert Sátán éber, fortélyos cselszövő; a munkást, ha nem él imaéletet – elbuktatja. Belopakodik, mint a tolvaj az éjszakában, és foglyul ejti őket. Az emberek gondolatait is befolyásolja, hogy egyéni eszméiket elfordítsa, és terveiket formálja; de ha a testvérek felismerik a veszélyt, és beszélnek arról, ők személyes sértésnek veszik, mondván, hogy valaki befolyásukat akarja kisebbíteni. Így jön létre a széthúzás.

A munkát gátolták, helytelen irányba terelték, Sátán pedig ujjongott. Ha hasonlóan a szőlőtőke különböző ágaihoz, mindannyian a tőkében gyökereznének: valamennyien értékes, dús fürtöket hoznának. Különbözőségükben tökéletes összhangba olvadnának, mert a szőlőtőke gazdag táptalajának részesei.

Az Urat szomorította az összhang hiánya a munkások között. Minthogy saját elgondolásaikat akarják megvalósítani, nem ajándékozhatja meg őket Szentlelkével, de feltárja előttük saját módszerét. Sátán belopakodik, elcsüggeszt gonosz szövetségeseivel egyetemben, de „ti egymás között testvérek vagytok”; Istent pedig sérti, ha megengeditek, hogy egyéni, megszenteletlen jellemvonásaitok által egymást elcsüggesszétek (Letter, 1892, 31.).

Tartsatok össze! — Önszeretet, büszkeség, önelégültség a forrása a legnagyobb megpróbáltatásoknak, viszályoknak, amelyek a vallásos világban valaha is előfordultak. Az angyal ismételten és ismételten ezt mondta nekem: „Tartsatok össze, szorosan tartsatok össze. Legyetek egy szív, egy lélek.” Jézus Krisztus a vezető, ti pedig testvérek. Kövessétek Őt (Letter, 1890, 4.)!

Harc a felsőbbségért. — Egybeforrva a bizalomban és a szent szeretet kötelékében, atyafiak egymástól mindabban a segítségben részesülhetnek, mely így elérhető…

A felsőbbségért folytatott harc olyan lelkületre vall, amelyet ha ápolunk, kizár bennünket Isten országából. Krisztus békéje nem lakozhat olyan munkás szívében és elméjében, aki bírál és hibákat talál munkatársában, csupán azért, mert a másik nem a szerinte elgondolt módszerek alapján munkálkodik, vagy ha úgy érzi, hogy őt nem értékelik. Az Úr sohasem áldja meg azt, aki bírálja és vádolja testvéreit, mert ez Sátán műve (Manuscript, 1894, 21.).

Mások tehetségeinek értékelése. — Atyámfiai, vegyétek magatokra Krisztus igáját, szálljatok alá lelki fellegváraitokból, és gyakoroljátok az alázatosságot és annak erényeit. Mellőzzetek minden gonosz rágalmazást, és legyetek készek, hogy értékeljétek és felismerjétek azokat az adományokat, amelyeket Isten hittestvéreiteknek adott (Letter, 1903, 125.).

Különböző vérmérséklet, de azonos lelkület. — Otthonunkban nincs széthúzás, nem hangzik el türelmetlen szó. Munkásaink különböző vérmérsékletűek, eljárásuk és modoruk különböző, de munkánkban egybeolvadunk, lélekben egyek vagyunk, arra törekszünk, hogy egymást segítsük és erősítsük. Tudjuk, hogy nem engedhetjük meg a viszálykodást azért, mert vérmérsékletünk különböző. Istennek kicsiny gyermekei vagyunk, kérjük Őt, segítsen bennünket úgy élni, hogy ne önmagunk tetszését keressük, ne saját útjainkat járjuk, hanem az Ő tetszésére éljünk, és Őt dicsőítsük (Letter, 1903, 252.).