Jézus tanulmányozta a természetes gondolatmenetet. — A természet áldásos működése sosem hirtelen és megdöbbentő megszakításokkal megy végbe. Isten nem engedte meg az embereknek, hogy a természet munkáját kezükbe vegyék. A mindenható Isten a nyugodt, rendszeres tevékenység által munkálkodik. Ez áll a lelkiekre is. Sátán állandóan nyers és erőszakos támadásokkal akar hatni, azonban Jézus a legismertebb gondolattársítások útján hatott az emberek gondolataira. Megszokott gondolamenetükből lehetőleg nem zökkentette ki őket váratlan dolgokkal vagy előírt szabályokkal. Megtisztelte az embert bizalmával, és így bizalmat keltett benne. Régi igazságokat új és értékes világosságban mutatott be. A templomban már 12 éves korában megdöbbentette kérdéseivel a törvénytudókat.

Jézus emberi alakot öltött, hogy az embereket megközelíthesse. Elfogadja őket úgy, ahogyan vannak, hogy az igazság átformáló ereje hassa át őket. Rokonszenvüket és bizalmukat megnyerve közel került szívükhöz, megérezték, hogy tökéletesen azonosította magát lényükkel és érdekeikkel. Az igazság gyönyörű egyszerűségében áradt ajkairól, de méltósággal és hatalommal. Micsoda tanító volt a mi Urunk, Jézus Krisztus! Mily gyengéden bánt minden egyes érdeklődővel, az igazság kutatóival azért, hogy rokonszenvüket megnyerje, és szívükbe fogadják őt (Manuscript, 1894, 44.).

A közeledés dönti el az eredményt. — Úgy kell állnunk e világban, mintha környezetünkben mindenki Krisztusnak vérén megvásárolt tulajdona volna, és mintha nagyon sok minden múlna szavainkon, magatartásunkon, munkamódszerünkön: az, hogy ezek az emberek üdvözülnek, vagy sem (Manuscript, 1887, 14.).

Józan módszerek az előítélet leküzdésére. — Testvéreim, akik azokért munkálkodnak, akiket az előítélet és a tudatlanság fogva tart, gyakoroljatok ugyanolyan mennyei bölcsességet, mint Pál. Ha olyan helyen dolgoztok, ahol csak most kezd nyiladozni egyesek szeme, ha az embereket még csak „járkáló fáknak látják” (Mk 8:24), legyetek óvatosak, és ne úgy tárjátok fel az igazságot, hogy előítéletet keltsetek, nehogy a szív ajtaja bezáruljon. Ahol az elvekhez hűségesnek maradva megteheted, egyezz meg velük. Engedd látniuk, hogy szereted őket, s hogy összhangban akarsz lenni velük, amennyire csak lehetséges. Ha minden törekvésedben Krisztus szeretete nyilvánul meg, akkor az igazság magvait vetheted a szívekbe, s Isten megöntözi az elvetett magvakat, az igazság pedig kikel, és Isten dicsőségére gyümölcsöt terem.

Lelkészeinknek több, Páléhoz hasonló bölcsességre volna szükségük. Amikor zsidóként munkálkodott, akkor elsősorban nem Krisztus születéséről beszélt, nem elárultatásáról, keresztre feszítéséről és feltámadásáról, annak ellenére, hogy akkor ez volt az időszerű, a különleges igazság. Először is lépésről lépésre vezette őket az Üdvözítőre vonatkozó ígéretekben és a próféciákon, amelyek Őrá mutattak. Amikor már minden részletet megértettek, miután megértették, hogy a megígért Üdvözítőre szükségük van, akkor tárta fel a tényt, hogy ez az Üdvözítő már megjelent. Jézus Krisztusban teljesedtek be az összes próféciák. Ez volt az a háló, amellyel Pál embereket halászott. Úgy tárta eléjük az igazságot, hogy régi előítéletüket fel ne keltse, szemüket el ne vakítsa, az ítéletüket ne befolyásolja (Historical Sketches, 1886, 121–122. o.).

Óvatosan fogj a bevezető témákhoz. — Az emberekkel való bánásmód-hoz a legnagyobb óvatosság szükséges. Állandóan légy éber! Az előadás-sorozatot ne az emberek által leginkább kifogásolt tételekkel kezd, nehogy bezárják fülüket azok, akikre a tárgyak új kinyilatkoztatásként hatnak.

Az igazságnak olyan részleteivel foglalkozz, amit megérthetnek és értékelnek; noha idegenszerűnek és megdöbbentőnek látszik, mégis sokan örömmel ismerik fel az Isten Igéjére áradó új világosságot. Ha az igazságot olyan mértékben tárnánk fel, hogy azt be sem fogadhatnák, sokan elmennének, és többé soha vissza sem jönnének. Sőt még félremagyaráznák az igazságot, és a mondottakat úgy értelmeznék, hogy mások elméjét is összezavarják. A körülményeket most kell javunkra kihasználnunk. Úgy tárd fel az igazságot, ahogyan Jézusban van. Az igazság védelmében nincs szükség harcos vagy vitatkozó lelkületre (Manuscript, 1894, 44.).

Témaválasztás előtt tanulmányozd az emberek szükségleteit. — Ismerkedj meg az emberekkel otthonukban. Tapints a lelki érverésre! Kelts érdeklődést. Imádkozz, higgy, és értékes tapasztalatot szerzel. Ne kezdj olyan témákba, amelyek mély értelmük miatt nehezen foghatók fel. Imádkozz és higgy, mialatt dolgozol. Ébreszd fel az embereket, hogy tegyenek valamit. Az Úr nevében dolgozz, feszült kitartással (Letter, 1899, 189.).

A talaj előkészítése a jó mag számára. — Emlékezz arra, hogy az igazságot igen óvatosan kell feltárnod. Óvatosan haladj előre. Beszélj arról, hogy mit jelent a gyakorlati kereszténység, a hittételeket pedig foglald bele a beszédedbe. Krisztus tanítása és szeretete meglágyítja és fogékonnyá teszi a szív talaját az igazság jó magva iránt (Letter, 1887, 14.).

Ne ébressz ellenkezést és ellenállást. — Tanuld meg, hogy úgy fogadd el az embereket, amilyenek. Ne beszélj olyan dolgokról, amelyek ellenkezést keltenek. Tanításod ne okozzon zavart az emberek elméjében (Testimonies, 6., 1900, 58. o.).

Ne ébressz ellenkezést mindaddig, amíg az embereknek nem nyílt alkalmuk az igazság megismerésére – amíg nem tudják, hogy mit elleneznek (Testimonies, 6., 1900, 36. o.).

Ne űzd el az embereket az igazságtól. — Ránk hárul az az ünnepélyes felelősség, hogy az igazságot a hitetlenek elé tárjuk, mégpedig a leghatásosabb módon. Milyen óvatosaknak kell lennünk! Soha ne úgy tárjuk fel az igazságot az emberek előtt, hogy elűzzük őket. A vallástanítók tisztségükből adódóan sok jót, de sok rosszat is tehetnek.

Az Úr kér bennünket, hogy jöjjünk el az igazság vacsorájára, és menjünk ki az utakra és az ösvényekre, s tárjuk az emberek elé azt a nagy és csodálatos áldozatot, melyet Krisztus hozott a világért – hívjuk az emereket, hogy jöjjenek be. Úgy kell feltárnunk az igazságot, ahogyan Krisztus parancsolta tanítványainak: egyszerűen és szeretettel (Letter, 1903, 177.).

Magatartás más felekezetek lelkészei iránt. — Kíméljük más felekezetek lelkészeit. Mindenkor váljék láthatóvá, hogy reformátorok vagyunk, de nem vakbuzgók. Amikor munkásaink új területeken kezdenek munkát, keressék fel a helység különböző felekezeteinek lelkészeit,és ismerkedjenek meg velük. Ennek elhanyagolása következtében nagy veszteségek érnek. Ha lelkészeink barátságosak és megértők, ha nem úgy tesznek, mintha szégyenlenék az általuk képviselt üzenetet, ennek kitűnő hatása lesz, sőt kedvező benyomást gyakorol más egyházak lelkészeire és gyülekezeteire. Jó, ha alkalmat teremtünk arra, hogy szívélyessé lehessenek irányunkban.

Munkásaink legyenek nagyon óvatosak, nehogy azt a benyomást keltsék, hogy juhok közé belopakodó farkasok, hanem értessék meg a lelkészekkel az álláspontjukat és küldetésük célját, azt, hogy az emberek figyelmét Isten Igéjének igazságaira akarják felhívni. Sok olyan igazság létezik, amely minden keresztény számára érték. Beszéljünk ezekről a dolgokról a többi felekezet tagjaival, amelyek nem vezetnek közvetlenül és kifejezetten vitás pontokhoz (Review and Herald, 1912. VI. 13.).

Kerüld a szükségtelen akadályokat. — Ha új területre lépünk, ne építsünk magunk és az egyéb felekezetek – különösen a katolikusok – közé szükségtelen akadályokat, ne higgyék azt, hogy mi esküdt ellenségeik vagyunk. Feleslegesen ne keltsük fel gondolataikban az előítéletet – támadást indítva ellenük. Vannak sokan a katolikusok között, akik sokkal inkább a megismert igazság szerint élnek, mint azok, akik állítják, hogy az időszerű igazságban hisznek. Isten pedig pontosan úgy vizsgáztatja majd őket, ahogyan bennünket is megpróbált (Manuscript, 1887, 14.).

Lelki látás szükséges. — Időt, drága időt vesztettünk. Arany alkalmakat, soha vissza nem térő alkalmakat mulasztottunk el a tiszta lelki látás és bölcs vezetés hiányában, ahelyett, hogy terveket készítettünk volna s utakat, eszközöket találtunk volna az ellenség megfutamítására.

„Vigyázók, meddig még az éjszaka?” (Ésa 21:11). Nem tudjátok az éjszaka idejét? Nem érzel felelősséget, hogy meghúzd a vészjelet, és hirdesd a napjainknak szóló figyelmeztetést? Ha nem, akkor jöjj le Sion falairól, mert Isten bízza rád ezt a világosságot, amelyet adni akar. Világosságot csak azoknak ad, akik azt másokra sugározzák (Manuscript, 1898, 107.).