Felületes szántás – gyenge eredmény. — Az a veszély fenyeget, hogy nagyobb területre terjeszkedünk, s több vállalkozásba kezdünk, mint aminek kellőképpen eleget tehetnénk. Ezek anyagiakat emésztenek fel, s fárasztó teherként nehezednek majd ránk. Küzdenünk kell annak a veszélye ellen, hogy a mű egyes területeire nagyobb hangsúlyt helyezünk, míg az Úr szőlőjének a többi fontos részét elhanyagoljuk. Vállalkozni és nagy mennyiségű munkába fogni, de semmit sem végezni el tökéletesen – csak helytelen tervnek nevezhető. Menjünk előre, de csak Isten tanácsa szerint! Ne emelkedjünk annyira a mű egyszerűsége fölé, mert elveszítjük lelki látásunkat. Sőt lehetetlenné válik a munka áttekintése; nem tudjuk ezt megtenni anélkül, hogy feláldozzuk legjobb munkaerőinket, akik a munkavégzés rendjére ügyelnek. Az életet és az egészséget óvni kell.

Álljunk készen, figyelve, hogy Isten utat nyitó gondviselését kövessük, de ahol a mű már képviselve van, ne fektessünk le nagyobb terveket, se ne foglaljunk le nagyobb területeket, mint amennyi munkaerőnk és anyagi eszközünk van, hogy a munkát rendesen elvégezhessük. Tartsd fenn és fokozd a már felkeltett érdeklődést! Amíg újabb és újabb területek nyílnak meg előttünk, látásunknak is egyre szélesebb alapokon kell nyugodniuk az Úr szőlőskertjében dolgozó munkások alkalmasságát illetően, hiszen az a feladatuk, hogy embereket vezessenek az igazságra (Letter, 1886, 14.).

Ritka vetés. — A rendelkezésetekre álló anyagiakat ne költsétek oly sok helyre, mert akkor sehol sem végezhetünk megfelelő munkát. Lehetséges, hogy a munkások fáradozásaikat olyan nagy területre irányítják, ahol kellőképpen semmit sem végezhetnek el, éppen azokon a helyeken, ahol az Úr irányítása szerint a művet erősíteni és tökéletesíteni kellene (Letter, 1902, 87.).

Alaposság az evangelizálás részleteiben. — Ha erőnk felett vállalunk  terheket, és Krisztus kegyelme sem kísér bennünket, hogy értelmesen, rendben és alaposan végezzük el mindazt, amire vállalkoztunk, akkor elégtelen teljesítményünk által Isten mûvére szégyenfolt kerül. A pusztán jó tervek Istent nem dicsőítik. Az átgondoltság hiánya sokszor világosan tapasztalható. A munkás panaszkodik, hogy túl nehéz terheket hordoz, pedig nem Isten akarata, hogy azokat magára vegye; gyötri önmagát, aggodalmaskodik, és fáradt, mert nem tanulta meg Krisztus tanításait, hogy az Ő igáját vegye magára és az Ő terhét hordozza inkább, mintsem az önmaga által teremtett igát és terhet…

Isten értelmes munkásokat akar, akik nem sietve, kutyafuttában, hanem gondosan és alaposan végzik feladatukat, s mindig jézusi alázattal. Akik magasabb rendű kötelességeiket gondosan és a legalaposabban végzik, a kisebbeket is végezzék gondosan, s azokban is alaposak és szorgalmasak legyenek. Ó, milyen hanyagság mutatkozik a munkában, mennyi mindent kezelnek könnyelműen, mert állandóana nagyobb feladatokra vágyakoznak. A munkán csak átsiklanak, azon, amit Isten rájuk bízott, mert sok munkát halmoznak fel, és semmit sem végezhetnek el alaposan. Azonban minden munka felett az egész Föld Bírája ítélkezik. A Mester szolgálatával kapcsolatos minden kisebb kötelesség is fontos, mert hiszen az Krisztus szolgálása (Letter, 1886, 48.).

Ne vállalj újabb feladatot, amíg a meglévő munkádat nem végezeted el. — Nem szabad addig nagyobb munkát elkezdenünk, amíg oly kevés az erőnk, hogy a már megkezdetteket sem tudjuk befejezni. Idő előtt ne indítsunk újabb vállalkozást, nehogy más helyek szívják fel az anyagi eszközöket, amelyeket a mű felépítésére kellene fordítanunk. Előszőr pozíciónkat meg kell szilárdítanunk, mielőtt egyéb területen munkához fognánk (Letter, 1902, 87.).