Egyszerű tanítás – ékes szónoklat helyett. — Aki igehirdetésének legfőbb célját a szónoklatban látja, elfeledteti hallgatóival az igazságot, amelyet szónoklataiba vegyít. Amikor az érzelmi lángolás kialszik, rájövünk, hogy Isten Igéje nem maradt meg a hallgatók szívében, lelkében, sőt még ismeretben sem növekedtek. Legnagyobb csodálattal beszélnek a lelkész szónoki képességeiről, de a döntéstől még ugyanolyan távol vannak, mint voltak. Úgy beszélnek a prédikációról, mint valamilyen darabról, a lelkészről pedig, mint a színészről. Ismét csak eljönnek, hogy meghallgassák az ilyenfajta előadást, de életükre hatástalan marad, sőt éhen maradtak.

Nem szóvirágok kellenek, nem kell szóáradat, amelynek nincs magva. Lelkészeink úgy beszéljenek, hogy az emberek megértsék az élet leglényegesebb igazságait (Gospel Workers, 1915, 153–154. o.).

Minden előadáson vannak határozatlan lelkek. — Minden összejövetelen vannak ingadozók, akik majdnem készek arra, hogy teljesen átadják magukat Istennek. Az elhatározást bár itt kell meghozni, az mégis kihat az örökkévalóságra, de sajnos mégis gyakori, hogy az evangélium szolgája szívében nem él az igazság üzenetének lelke és ereje, ezért nem hangzanak el közvetlen felhívások azok felé, akik még ingadoznak. Ennek eredménye az lesz, hogy a benyomások nem mélyülnek el azok szívében, akik meggyőződtek az igazságról: úgy távoznak az előadásról, hogy még kevésbé szeretnék Krisztus szolgálatára szentelni életüket, mint előtte. Úgy döntenek, hogy kedvezőbb alkalomra várnak, de erre sosem kerül sor (Testimonies, 4., 1880, 447. o.).

Néhányan az utolsó istentiszteleten vesznek részt. — Néhányan éppen életük utolsó istentiszteletén vesznek részt. S vannak, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy az igazság lánca soha többé nem tárható fel előttük, gyakorlati alkalmazását nem véstük szívükbe. Ez az arany alkalom örökre elveszett. Ha Krisztust és megmentő szeretetét az igazság elméletével kapcsolatban felmagasztaltuk volna, lehet, hogy a mérleget Krisztus oldalára billentette volna (Testimonies, 4., 1880, 394. o.).

Minden prédikáció tartalmazzon felhívást. — Az igehirdető ajkán a Szentlélek kenetével, sose bocsássa el gyülekezetét anélkül, hogy Jézus Krisztust mint a bűnös egyedüli reménységét ne tárná eléjük. Felhívása hatoljon a szívekbe. Legyen tudatában, hogy hallgatóit esetleg többé nem láthatja, csak majd Istennek ama nagy napján (Testimonies, 4., 1879, 316. o.).

Minden előadáson hangozzanak el buzgó felhívások a hallgatósághoz, hogy hagyják el bűneiket, s térjenek meg Krisztushoz (Testimonies, 4., 1880, 396. o.).

Felhívás döntésre. — Sátorelőadásainkon csak kevés felhívás hangzik el a lelki élet megújítása, megújulása érdekében. Szinte alig keressük az Urat. Ilyen újjáélesztő, megújhodást munkáló istentiszteleteket az előadás-sorozat kezdetétől a végéig kellene tartanunk. Eltökélten kell igyekeznünk, hogy felébresszük az embereket. Lássa meg mindenki, hogy komolyan munkálkodsz, mert csodálatos üzenetet bízott rád a menny. Mondd meg nekik, hogy az Úr ítéletre jő. Sem királyok, sem főurak, sem gazdagság, sem befolyás nem tehetnek semmit, hogy elhárítsák a csakhamar esedékes ítéletet. Minden előadás végén döntésre serkentő felhívás hangozzék el (Testimonies, 6., 1900, 64–65. o.).

Bátran hirdesd a szombat igazságát. — Itt az ideje, hogy az igazi szombatot az emberek elé tárjuk írásban és szóban. Minthogy lenézik és megvetik a Tízparancsolat negyedik parancsolatát s azokat, akik megünneplik, csak néhány hűséges lélek tudja, hogy itt az ideje Jehova törvénye a magasztalásának zászlajuk kibontásával, amelyre a harmadik angyal üzenetét vésték: „Itt vannak, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét.”

A döntést két véglet befolyásolja. — Két végletet kell elkerülnünk: az egyik szélsőség, ha félünk feltárni Istennek egész tanácsát, s korunk megújhodási szellemében kiáltjuk: „Békesség, békesség, amikor pedig nincsen béke”, munkánkba pedig olyan elemet vegyítünk, amely az érzelmeket felkorbácsolja, de a szívet nem alakítja át…

A másik szélsőség, ha állandóan kalapáljuk az embereket, s nyers, keresztényietlen módon beszélünk, és ingerültek vagyunk (Letter, 1886, 43.).

A lelkész beszéde akadályozhatja a döntést. — A múltban X. testvér munkáját láthattam jelképekben. Úgy látszott, mintha az embereknek egy edényt mutatott volna, amely telve volt a legszebb gyümölcsökkel, de míg a gyümölcsöket ajánlotta nekik, magatartása és modora olyan volt, hogy senki nem kért belőle. Így történt az gyakran a lelki igazságokkal is, amelyeket az embereknek felajánlott. Néha szavak hangzanak el, megrovások, ostorozások, amelyek az embereket elűzik a számukra szóló gyönyörű igazságoktól.

Láttam egyik testvért, amint az Istennek Lelke nyugodott rajta. Szeretete az igazság iránt őszinte volt, nem olyasmi, amit csak állított volna. Ápolta, táplálta ezt a szeretetet, amely még mindig szívében él. Testvérünk azonban igen szegényesen mutatja be Krisztusnak irgalmazását, gyengédségét, szeretetre méltó lelkületét. Szüksége van arra a szent olajra, amely az arany vezetékeken át ömlik emberek szívébe. Ennek az olajnak meg kell tölteni szívét, s ha elfogadja, Isten Lelke nyugszik meg rajta (Manuscript, 1902, 120.).

A világosság visszautasítása komoly következményekkel jár. — Ha valaki ellenáll az igazságnak, ha a bizonyítékokat visszautasítja, akkor a tényleges ellenkezés, a csökönyös ellenállás álláspontjára helyezkedik (Manuscript, 1892, 13.).

Az emberekért végzett komoly munka. — Munkálkodj emberek üdvösségéért, mintha látnád a láthatatlant, abban a tudatban, hogy az egész világegyetem előtt teszed. A dicsőség minden angyalát érdekli az emberek üdvössége érdekében végzett munka. Az egész angyali kar segítőtársunk. Csak hited legyen. Imádkozz és higgy, s meglátod Istenünk üdvözítését (Letter, 1896, 126.).