Gondatlanokká válhatnak az evangélisták egészségük tekintetében. — Sátán azon dolgozik, hogy pusztítson. Szívesen tereli el azoknak a gondolatait, akik Istent szeretik és az evangéliumot prédikálják, mondván, hogy nem kell törődni a testi egészségükkel, mert ez szorosan összefügg az általános erkölcsi színvonallal. Ezért túl sokat prédikálnak a lelkészek, kimerítik életerejüket. A sok, hosszú előadás kimerítő. Az előadott evangéliumi tápláléknak csak a fele sokkal hasznosabb volna (Letter, 1898, 91.).

Az evangelizálás erőt próbáló munkája. — Vasárnap esti előadásaid nagy megerőltetést jelentenek a számodra, felcsigázod magad egészen a végsőkig. Majd utána jelentkezik az ellenhatás, aminek következtében viszonyod a gyülekezettel nem békés és nem igazságos.

Az a rettentő erőfeszítés, amellyel előadásaidra készülsz, nem éppen a leginkább szükséges munka. Emberek esetleg dicsérhetnek és magasztalhatnak, de ez nem bizonyítéka annak, hogy munkád helyes befolyást áraszt-e?

Ezt mondja az Úr: „Óvakodj attól, hogy a feszültségig csigázd magad azzal, hogy beszédedre felkészülj (Letter, 1902, 31.).

Mértékletesség Isten művében. — Krisztus szolgái ne legyenek közömbösek egészségüket tekintve. Senki se dolgozzék egészen a kimerülésig, ami által jövendő munkájára képtelenné válik. Ne próbálkozz, hogy kétnapi munkát egy napra zsúfolj. Végeredményben rájövünk majd, hogy akik gondosan és bölcsen dolgoznak, ugyanannyit végeznek, mint azok, akik testi és szellemi erőiket annyira kimerítik, hogy szükség esetén nincs készletük, ahonnan meríthetnének (Gospel Workers, 1915, 244. o.).

Egyedül Isten dicsőségéért dolgozzunk. — Különös gondot fordítsunk arra, hogy az Istentől kapott képességekkel ne éljünk vissza.

Testvérem! Az Úr azt akarja, hogy munkamódszeredet megreformáld, hogy lelked kiegyensúlyozott, jellemvonásaid arányosak legyenek, hogy lelki erőd bölcs tanácsok adására legyen alkalmas. Az igazság ismeretében jártas férfiak túl kevesen vannak ahhoz, hogy feláldozzad őket. Te majdnem állandóan túlterheled testi erődet és szellemi képességeidet, mert érzelmeid elhatalmasodnak feletted. Képzeleted élénk, feszülten beszélsz, ami elmédet állandóan erőlteti; hangodat szintén túl magasra emeled, s nemcsak magadat fárasztod, hanem a hallgatóság is bosszankodik, és érdeklődése csökken. Az ellenhatás bizonyára meglesz: mert ahhoz nem értesz, hogyan csökkentsd fokozatosan ezt a feszültséget, s szegény, halandó tested szenved. A nagy feszültséget lehangoltság követi.

Ne nehezítsd munkádat feleslegesen. Terheled magad írással és előadással. Isten nem ezt várja el tőled. Tartsd be szigorúan az egészség törvényeit, és akkor friss leszel, a Mesterért jó munkát végezhetsz; lesz friss mannád, hogy Krisztus legelőjének juhait tápláld (Letter, 1887, 39.).

Engedélyezd a szükséges pihenést. — Lelkészeink közül többen úgy érzik, hogy naponta bizonyos mennyiségű munkát el kell végezniük, hogy az egyházterületnek jelenthessék. Ennek okaként munkájuk gyakran gyenge és hatástalan. Kell legyen pihenőidejük is, szabaduljanak fel a túlfeszített munkától. Azonban ez sem helyettesíti a naponkénti szükséges testmozgást (Gospel Workers, 1915, 240. o.).

Felkészülés a jövő feladataira. — Ha a munkás gondok és aggodalmak magasfeszültsége következtében testileg és lelkileg túlhajtott, álljon meg, pihenjen; de ne önző érdekből, hanem azért, hogy a jövő feladataira jobban felkészülhessen. Ellenségünk éber, mindig nyomunkban jár, felkészülten arra, hogy minden gyengeségünket kihasználja, azért, hogy kísértéseit hatékonyabbá tegye. Amikor elménket túlfeszítettük, és testünk legyengült, akkor zúdítja ránk leghevesebb kísértéseit. A munkás gondosan bánjék erejével, s ha a munka kifárasztotta, tartson pihenőt, ápolja közösségét Jézussal (Gospel Workers, 1915, 245. o.).

Kerüld a túlmunkát. — Hallom, hogy a munkások egészsége összeroppan a hordott terhek súlya alatt. Ennek nem szabadna előfordulni. Isten azt kívánja, hogy halandó voltunkra gondoljunk. Munkánkban ne vállaljunk túl sokat. Ne tartsuk magunkat olyan feszültségben, hogy kimerítsük testi és szellemi erőnket. Több munkásra van szükségünk, akikre átháríthatók azok a terhek, amelyek alatt néhányan görnyednek (Review and Herald, 1904. IV. 28.).

Időt kell szánnunk üdülésre, testmozgásra és családi kötelességek ellátására. — Ha az evangélium szolgája szabad idejében gyümölcsösében vagy kertjében dolgozik, vajon ezt az időt leszámítsa-e fizetéséből? Ne, annál kevésbé, mint ahogyan nem számítja fel a lelkészi munkájában töltött túlóráit sem. Egyes lelkészek a látszat szerint könnyelműen töltenek el órákat, de helyénvaló, hogy pihenjenek, ha megtehetik, mert a szervezet nem bírná elviselni a túlfeszítést, ha nem kapna pihenőidőt. Vannak a napnak keményen terhelt órái, amelyekért a lelkész nem kap külön fizetést. Ha a nap egyes óráiban fát vág vagy kertjében dolgozik, kiváltsága, hogy ezt is megtehesse, mint az igehirdetést. A lelkész sem prédikálhat és látogathat állandóan, mert ez nagyon kimerítő munka.

A nekem adott világosság szerint, ha lelkészeink több testi munkát végeznének, akkor egészségesebbek lennének. Igehirdetéssel, látogatásokkal és tanulmányozással töltött munka után az evangéliumszolgája időt szakíthat saját szükségleteire is. Ha kevés a fizetése, módot találhat, hogy azt valamivel kipótolja. A szűk látókörűek ebben bírálnivalót fedezhetnek fel, de az Úr ajánlja ezt az utat.

Isten megmutatta nekem, hogy időnként az evangélium szolgái az éjjelt is nappallá teszik, és kénytelenek dolgozni, emellett sovány étrenden élnek. Ha válság áll be, minden idegszáluk és inuk megfeszül a teher alatt. Ha ezek a férfiak rövid időre megpihenhetnének, és a megszokott feladataik helyett testi munkával foglalkoznának, ez nagyon jót tenne nekik, visszaadná egészségüket. Így menthettünk volna meg férfiakat, akik sajnos sírba szálltak. Határozottan szükséges testi egészségük és szellemi frissességük érdekében napközben valamilyen testi munkát végezniük. Ez elvonja a vért az agyból a test többi részébe (Letter, 1899, 168.).

Folyamatos haladás. — Az evangélium szolgái, ha elérték negyvenedik vagy ötvenedik életévüket, ne gondolják, hogy munkájuk kevésbé eredményes, mint azelőtt. Éppen a tapasztalt, idősebb emberek alkalmasak erős és jól irányzott előadás-sorozatok tartására. Rendkívüli szükségünk is van rájuk: a gyülekezetek nem nélkülözhetik őket. Ezért ne beszéljenek testi és szellemi gyengeségről, se ne gondolják, hogy hasznavehetőségük véget ért.

Közülük többeknek súlyos szellemi túlterhelést kellett elszenvedniük, amelyet testmozgással nem ellensúlyozhattak. Ennek következménye: képességeik csökkenése és félelem a felelősségektől. Valóságos szükségletük: több testmozgás, tevékenység. Mindez nem csupán azokra vonatkozik, akiknek deres már a fejük, hanem fiatal emberek is ugyanilyen állapotba jutottak, és szellemileg elgyengültek. Rendelkezésükre áll különböző kész előadás-sorozat; de ha ezeken felül kell valamit teljesíteniük, megáll a tudományuk.

A régimódi, lóháton utazó lelkész sok időt töltött nyája látogatásával, mégis sokkal egészségesebb volt a nehézségek s az időjárás viszontagságai ellenére is, mint lelkészeink napjainkban, akik amennyire csak lehetséges, kerülik a testi megerőltetést, s csak könyveikre szorítkoznak.

Az idős, tapasztalt lelkészek tartsák kötelességüknek mint Istennek fizetett szolgái, hogy napról napra előbbre haladjanak, munkájukban állandóan eredményesebbek legyenek, állandóan új anyagot gyűjtsenek, amit a nép elé tárhatnak. Minden előadás-sorozat, amelynek célja az evangélium terjesztése, legyen jobb az előzőnél. Mélyüljön el kegyességük évről évre, legyen lelkületük gyengédebb, lelkiségük emelkedettebb, ismeretük pedig gyarapodjék a bibliai igazságokban. Minél idősebbek és tapasztaltabbak, annál inkább értsenek ahhoz, hogy az emberek szívéhez közelebb kerüljenek, mert emberismeretük is tökéletesedik (Testimonies, 4., 1878, 269–270. o.).

Pénzügyi gondok. — Ha a lelkészek vagy a tanítók pénzügyi felelősségekkel terhelten lépnek a szószékre vagy a tanterembe fáradt aggyal és túlfeszített idegekkel, mi mást várhatnánk el tőlük, mint közönséges tüzet az Isten gyújtotta szent tűz helyett? Az erőltetett, kopottas előadások csalódást okoznak a hallgatóknak, de bántják a beszélőt is. Ha nem volt ideje az Urat keresni, nem volt ideje hittel kérni a Szentlélek kenetét sem (Testimonies, 7., 1902, 250–251. o.).

A hosszú éjszakai bizottsági ülések kerülendők. — A lelkész nem maradhat a legjobb lelkiállapotban, ha állandóan rendeznie kell a gyülekezetekben mutatkozó apró-cseprő nehézségeket. Nem ez a kiszabott munkája. Isten akarja felhasználni választott hírnökeinek képességeit. Agyukat ne fárasszák éjszakai, hosszú bizottsági ülések, mert Isten azt akarja, hogy minden szellemi képességüket szenteljék az evangélium hirdetésére.

Túlterhelten a lelkésznek gyakran annyira sietnie kell, hogy alig marad ideje az önvizsgálatra. Igen kevés időt szakíthat az elmélkedésre és az imádkozásra. Krisztus szolgálatában az imát munkával egyesítette. Egyik éjszakát a másik után imában töltötte. A lelkészeknek kérniük kell Istentől a Szentlelket azért, hogy az igazságot helyesen tárhassák fel (Manuscript, 1902, 127.).

Szilárd álláspont – felhívás egy népszerû evangélistához. — Isten világosan megmutatta nekem, hogy népének határozott álláspontot kell elfoglalnia a húsevés ellen. Vajon Isten harminc év óta azért adja ezt az üzenetet népének, nevezetesen, hogy ha tiszta vért és világos agyat akarnak, mondjanak le a húsevésről, mert nem akarja, hogy megszívleljék az üzenetet? A húsételek fogyasztása az állati ösztönöket erősíti, és a lelkiséget gyengíti. Olyan férfiaknak, mint te, akik a legünnepélyesebb és legfontosabb műben tevékenykedtek – amelyet Isten valaha emberekre bízott – különösen ügyelnetek kell rá, hogy mit esztek.

Gondolj arra, amikor húst eszel, hogy gabona- és zöldségfélét eszel másodkézből, mert az állat ezekből nyeri táplálékát, ezekből növekszik, hogy azután piacra vigyék, a magvak és a növények élete átmegy az állatba, életének részévé válik – azután pedig emberek megeszik az állatot. Miért esznek olyan szívesen másodrendű táplálékot?

Kezdetben Isten a gyümölcsről azt mondta, hogy „legyen néktek eledelül”. A hús fogyasztását a bűneset következtében engedte meg Isten. Csak az özönvíz után kapott az ember engedélyt arra, hogy az állatok húsát megegye. Miért együnk húst, vagy miért kell húst ennünk? Csak kevesen tudják, hogy a hús mennyire telítve van betegséggel. A hús sohasem volt a legjobb táplálék, most pedig még a betegség átka is súlyosbítja.

Már az a gondolat is lázító, hogy evés céljából megölik az állatot. Ha az ember természetes érzékét nem rontotta volna meg mohó étvágya, akkor nem is gondolt volna arra, hogy állatok húsát megegye.

Isten ránk bízta az egészségügyi reform művének előbbre vitelét. Az Úr azt szeretné, hogy népe egymással összhangban legyen. Ne adjuk fel álláspontunkat, amiben az Úr parancsára harmincöt év óta kitartunk. Vigyázz, nehogy ellene szegülj az egészségügyi reform művének. Ez a mű haladni fog, mert az Úr eszköze, hogy világunkban a szenvedést enyhítse, s népét megtisztítsa.

Fontold meg, milyen magatartást tanúsítasz, nehogy viszályt, szakadást okozz. Testvérem, még ha el is mulasztod megvalósítani életedben és családod körében az egészségügyi reform elveit – ezzel megfosztod magatokat annak áldásaitól –, de ne károsíts meg másokat azzal, hogy ellenállsz annak a világosságnak, amelyet Isten e kérdésben adott.

Bár a húsfogyasztás kérdését nem tartjuk a tagság próbakövének, és senkit sem kényszerítünk, hogy hagyjon fel a húsevéssel, mégis kötelességünk felkérnünk lelkészeinket, hogy ne akadályozzák könnyelműen ezt a reformüzenetet. Ha annak világosságában, amit Isten a húsfogyasztásnak a szervezetre tett hatásáról adott, te továbbra is húst eszel, viselned kell a következményeit. Azonban a hívők előtt ne hangoztass olyan álláspontot, amely arra indítaná őket, hogy nincs szükség reformra a húsevést illetően: mert az Úr igenis reformra szólít fel bennünket. Az Úr bízta ránk az egészségügyi reform hirdetését. Ha ellenállsz munkatársaid fáradozásainak, akik tanítják az egészségügyi reformot, akkor kiléptél a sorból – akkor valóban a rossz oldalra álltál (Letter, 1902, 48.).