Megdöbbentő jelenet. — Éjszakai látomásaimban megdöbbentő jelenet vonult el előttem. Láttam egy rettenetes nagyságú tűzgolyót, amint gyönyörű lakhelyek közé esett, s az ott élők azonnali pusztulását okozta. Hallottam, hogy valaki ezt mondta: „Tudtuk, hogy Isten ítéletei zúdulnak a Földre, de nem tudtuk, hogy ilyen hamarosan!” Mások aggodalmaskodva mondták: „Ti tudtátok! Hát akkor miért nem mondtátok meg nekünk?” „Mi nem tudtuk!” Mindenfelől hasonló szemrehányások hallatszottak.

Kétségbeesetten ébredtem fel. Majd ismét elaludtam, s mintha egy nagy gyülekezetben lettem volna, ahol egy tekintélyes Valaki szólt a társasághoz, aki előtt nyitva volt a világtérkép. Így szólt: „A térkép Isten szőlőjét ábrázolja, amelyet művelni kell. Ha valakire a mennyei világosság árad, annak azt tovább kell adnia másoknak. Több helyütt fényeknek kell kigyulladniuk, amelyek újabb fényeket gyújtanak…

Láttam városokból és falvakból, a Föld központjaiból és kisebb helyeiről fények sugárzását. Engedelmeskedtek Isten Igéjének, amelynek eredményeképpen minden városban és faluban emlékművek emelkedtek. Az igazság az egész világon hirdettetett” (Testimonies, 9., 28–29. o.).

Az ünnepélyes intelmek ezreket riasztanak fel. — A hit és ima emberei szent buzgalommal látnak hozzá, hogy hirdessék Istennek rájuk bízott szavait. Feltárják Babilon bűneit. Leleplezik annak rettenetes következményeit, ha a polgári hatóságok kényszerítik az embereket az egyház ünnepeinek megtartására; leleplezik a spiritizmus úttörését, a pápai hatalom lopakodó, észrevétlen, de gyors térnyerését. Ezek az ünnepélyes intelmek felrázzák az embereket. Ezrek és ezrek figyelnek fel, akik addig erről mit sem hallottak. Csodálkozva hallgatják, hogy Babilon, az egyház elbukott tévedései és bűnei miatt, mert elvetette a mennyből küldött igazságot (The Great Controversy, 606–607., 188. o.).

Sokan fogadják el a világosságot. — Krisztus kegyelme folytán Isten prédikátorai: a világosság és az áldás hírnökei. Ha komoly és állandó imaélet által a Szentlélek adományát elnyerik, ha az egyetlen vágytól égve lelkek megmentésére vonulnak ki, ha izzó buzgalommal hirdetik a kereszt dicsőségét: meglátják majd munkájuk gyümölcsét. Ha határozottan ellenállnak a kísértésnek, hogy emberileg bölcselkedjenek vagy önmagukat magasztalják, akkor olyan munkát végeznek, amely Sátán támadásaival szemben szilárdan megáll. Akkor sok lélek tér meg a sötétségből a világosságra, és számos gyülekezet fog alakulni. Az emberek pedig nem emberekhez térnek majd meg, hanem Krisztushoz (The Acts of the Apostles, 1911, 228. o.).