Létesítésük célja: az evangéliumi üzenet hirdetése. — Az evangélium hirdetése sokkal többet jelent, mint ahogyan azt sokan gondolják. Széles körű, messze ható munka. Szanatóriumainkat Isten mint az evangéliumi üzenet hirdetésének eszközeit mutatta be nekem (Manuscript, 1908, 3.).

A lélek egészségét munkálják. — Egyeseket az evangéliumnak egyik ága, másokat a másik ága vonzza. Urunk arra tanított bennünket, hogy az emberiség minden osztályához eljutva munkálkodjunk. Az üzenetet az egész világnak hallania kell. Szanatóriumainknak segíteniük kell, hogy Isten népének száma beteljék. Ne csak néhány intézményt létesítsünk, mert így lehetetlenné válik, hogy a betegeket megismertessük azzal az üzenettel, amely a lélek egészségét szolgálja. Kisebb szanatóriumokat kell létesítenünk sokhelyütt (Medical Ministry, 1905, 327. o.).

Tegyük vonzóvá az evangéliumot. — Akik kapcsolatban állnak szanatóriumainkkal, nevelőknek kel lenniük. Kellemes beszéddel és jó cselekedetekkel, segítőkészséggel tegyék vonzóvá az evangéliumot. Mint Krisztus követői, törekedjenek, hogy hitvallásukról az emberek a legjobb benyomásokat nyerjék, s nemes gondolatokat ébresszenek. Befolyásuk sokak számára jelent majd áldást e földi életre s az örökkévalóságra.

Másokon segítő törekvésünkben drága győzelmeket arathatunk. Fáradhatatlan buzgalommal komolyan, hűségesen, önmegtagadóan, türelmesen szenteljük magunkat arra a munkára, hogy segítsük azokat, akiknek fejlődniük kell. A szíves, bátorító szavak csodákat művelnek. Sokan vannak, akikért, ha állandóan és örömmel fáradoznánk, anélkül, hogy korholnánk és hibáztatnánk őket, a javulás útjára lépnek. Minél kevesebbet bírálgatunk másokat, annál nagyobb a jóra késztető befolyásunk felettük. Sokaknak a gyakori, határozott figyelmeztetések többet ártanak, mint használnak. Krisztusi jósággal bánjunk mindenkivel (Medical Ministry, 1905, 208–209. o.).

A nagy cél. — A lelkek megtérése az egyik nagy cél, amire orvosi intézményeinknek törekedniük kell. Ennek érdekében létesítettük őket. A betegek és a szenvedők, akik szanatóriumainkat felkeresik, az ott dolgozó evangéliumi munkások körébe kerülnek. Ó, milyen értékes alkalmak kínálkoznak, hogy az igazság magvait hinthessük (Letter, 1903, 213.).

Az üzenetet józanul, tapintatosan adjuk elő. — Ezeknek az intézményeknek a lelki légköre olyan legyen, hogy a szanatóriumainkban testi fájdalmaikra kezelést kereső férfiak és nők felismerjék, hogy beteg lelkük gyógykezelésre szorul.

A társalgókban egyszerű, komoly tanítások hangozzanak el, amelyek a szenvedőket lelkük üdvösségének egyedüli reménységéhez vezetik. Ezek a vallásos összejövetelek legyenek rövidek s egyenesen a tárgyhoz szólók, és a hallgatók áldására szolgálnak majd. Hatásosan kell feltárnunk annak a szavát, aki a világot hat nap alatt formálta s a hetediken „megnyugodott”.

Az evangélium drága igazságait tartalmazó kiadványok legyenek a betegek szobáiban, vagy ahol könnyen hozzáférhetők. Minden szanatóriumunkban legyen könyvtár, olyan könyvekkel ellátva, melyekből az evangélium világossága fénylik. Józan, tapintatos terveket készítsünk arra vonatkozóan, hogy a betegek hozzájuthassanak az időszerű igazság világosságát tartalmazó olvasnivalókhoz.

Legyenek szanatóriumaink otthonok, ahol a bűnbeteg lelkek gyógyulást találhatnak. De ez csak akkor válik valóra, ha munkásaink élő összeköttetésben állnak a nagy Gyógyítóval (Manuscript, 1906, 5.).

Munkások, akik lelki segítséget adhatnak. — Szanatóriumainkban mindenekfelett őszintén megtért orvosokra és bölcs munkásokra van szükségünk – férfiakra és nőkre, akik nem kényszerítik saját eszméiket a betegekre, hanem akik Isten Igéjének igazságait úgy tárják fel, hogy a betegeknek vigaszt, bátorítást, áldást nyújtson. Ez az a munka, amelynek érdekében szanatóriumaink létesültek, hogy tökéletesen képviseljék Isten Igéjének igazságait, s hogy az emberek gondolatait Krisztusra irányítsák.

A mindennap tartott istentiszteletek rövidek legyenek, de nevelő jellegűek. Tárd fel a Bibliát és szerzőjét, a menny és a föld Istenét, Krisztust, a Fiút, Istennek nagy ajándékát e világnak. Mondd el a betegeknek, hogyan jött le az Üdvözítő e Földre azért, hogy kinyilatkoztassa Istennek szeretetét az emberek iránt. Tárd fel előttük a nagy áldozatot: lejött hozzánk, hogy itt éljen és meghaljon. Add tudtukra: Krisztusba vetett hit által minden bűnös ember az isteni természet részesévé válhat, s együtt munkálkodhat Istennel az üdvösség tervében (Medical Ministry, 1909, 208. o.).

Az előítélet eloszlatása. — Szanatóriumainkban a betegeknek adott oktatások alkalmával a tanításokat nem törvények formájában kell adnunk, amelyeknek engedelmeskedniük kell. Ilyen szavak hangzottak el: „Mindazt, amit megtehetünk, meg kell tennünk, hogy a betegeket és a szenvedőket az igazság és a szentség útjára vezessük. Az orvosi missziómunka ennek egyik eszköze. Nem is tudjuk elképzelni, mennyi előítéletet oszlatunk el akkor, amikor az emberek őszinte orvosi missziómunkásokkal kerülnek kapcsolatba. Ha az orvosok és az ápolónők azon fáradoznak, hogy a betegekért, szenvedőkért megtegyék mindazt, amit Krisztus tett, amikor itt e földön járt, akkor az időszerű igazság utat talál az elméhez és a szívhez.

Az esti istentiszteleteket szanatóriumainkban úgy vezessük, hogy alkalmat nyújtson kérdések felvetésére (Letter, 1902, 213.).

Kérdések hittételeket illetően. — A szanatórium társalgója, ahol a betegek vegyes tömege gyülekezik, nem alkalmas bibliai tantételek megbeszélésére. Állhatatos életünk keltsen bizalmat és ébresszen vágyat arra, hogy megtudakolják, miért hisszük, amit hiszünk. Azután hívd meg az érdeklődőket a szombati istentiszteletek látogatására (Manuscript, 1899, 53.).

Bölcs fékezés. — Neked fontos munkád van a szanatóriumokban. A betegekért végzett munkád folyamán ne keltsd azt a benyomást, hogy feszült érdeklődéssel kíséred, vajon értik-e és elfogadják-e hitünket. Természetes, hogy e cél érdekében megfeszített buzgalommal dolgozzunk. Gyakran ajánlatos azonban a bölcs tartózkodás. Néhány esetben a helyesnek látszó szavak komoly kárt okoznak, s bezárulnak olyan ajtók, amelyek esetleg feltárultak volna.

Mutass gyengéd szeretetet – gyakorolj józan elnézést. Talán sokszor úgy látod, az éles érv helyénvaló volna, de gyakran sokkal jobb, ha elhallgatod. Ne minden alkalommal alkalmazd a legerősebb bizonyítékokat, mert ez csak gyanút kelt, hogy hallgatóidat az adventisták hitére akarod téríteni.

Isten egyszerű Igéjének olyan nagy az ereje, hogy meggyőz az igazságról. Szóljon az Ige s végezze munkáját. Evangelizáló törekvéseinkben bölcs tartózkodás nyilvánuljon meg. Ne erőszakold a próbára tevő pontok előadását. Várj, amíg kérdéseket vetnek fel. Példaadásokkal taníts. Szavaid és tetteid bizonyítsák, hogy hiszed az élő Tanító szavait (Letter, 1906, 308.).

Tapintatos közeledés. — Ismertessük meg Istennek élő igazságát orvosi intézményeinkben. Ez nem jelenti azt, hogy az orvos vagy valamelyik munkás tárja fel az igazságot mindenkinek. Nem ez a járható út. Az igazságot ismertethetjük e nélkül is. Az ápolónőknek és a munkásoknak nem kell a betegekhez menniük ilyen szavakkal: „Mi hisszük a harmadik angyal üzenetét.” Ez nem az ő dolguk. Csakis ha a beteg hallani szeretné, csakis ha ellenvetéseiket eloszlattuk, és szívük fogékonnyá vált.

Tegyetek úgy, hogy a betegek felismerjék, az adventisták józan eszű emberek. A betegek azt érezzék: az intézmény nyugalmas hely. Bibliai igazságokat tárjunk fel, de az igazság különleges pontjait nem kell az összes beteg előtt tárgyalnunk. Ha kérdéseket vetnek fel, adj számot hitedről. Ez az útja, hogy a világosság fényljék.

A betegeket felkérhetjük, hogy látogassák istentiszteleteinket, ott tehát hallhatják az igazságot, tudván egyszersmind, hogy nem kényszerítik rájuk. És ha eltávoznak a szanatóriumból, elmondják azoknak, akik azt gondolják, az intézményünkben adventistává kell válni, hogy a szanatórium munkásai senkire sem kényszerítik rá az igazságot.

Lehetetlen a betegeket visszatartanunk attól, hogy hitünk felől érdeklődjenek. Vannak, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot – s ők meg is találják. Ez az oka, hogy intézményeket kell létesítenünk (Manuscript, 1899, 111.).

Az állhatatos keresztény bizonyságtétele. — A szent igazságokat, ha hisszük és gyakoroljuk azokat, nem kényszerítő módon kell hirdetnünk, hanem a Mester szellemében. A Szentlélek eljut a nemes gondolkozású emberekhez, s felébreszti bennük a jobbik ént. Minden szanatóriumunkban legyenek olyan férfiak, akik értik az igazság tantételeit, s akik hirdethetik szóban és írásban. Kapcsolatba kerülnek majd nem közönséges gondolkozású emberekkel; munkálkodjanak értük megkülönböztetett figyelemmel. Legyen célunk, az Úr mondja, hogy felelős bizalmi állásokba csak olyan emberek kerüljenek, akik erre tapasztalataik által váltak alkalmasakká: férfiak, akik a bibliai igazságokról mélységesen meggyőződtek.

Sokan feltételezik, hogy a külsőségek, stílus és látszat a felsőbb osztályok megnyerésének szükséges kellékei. Ez tévedés. A felsőbb osztályok tagjai ezekkel a dolgokkal tisztában vannak. A külsőség, a látszat mindenesetre szerepet játszik, befolyásolja a gondolatokat, de ennek a látszatnak Isten akarata szerintinek kell lennie. Váljék láthatóvá, hogy a munkások összeköttetésben állnak Istennel és a mennyel. Ne törekedjünk világias emberek elismerésére azért, hogy ezekben az utolsó napokban így jellegzetes befolyás alá kerüljön egyházunk. Az állhatatosság: ékszer. Hitünk, öltözékünk, magatartásunk álljon összhangban a mű jellegével, e világhoz szóló legünnepélyesebb üzenet feltárásával.

Célunk az embereket az igazsághoz való hitre késztetni, megnyerni őket prédikációinkkal, példaadásunkkal, s azáltal, hogy istenfélő életet élünk. Az igazságot minden vonatkozásában élnünk kell, hitünk tartalmát gyakorlatunkkal kell igazolnunk. Hitünk értékét gyümölcsei bizonyítják. Az Úr befolyásolhat és befolyásol embereket mélységes komolyságunk által. Ruházatunk, magatartásunk, társalgásunk, s a lelki téren szerzett tapasztalataink elmélyülése, mindezek bizonyítják, hogy az igazságnak nagy elvei, amelyekről szólunk, számunkra valóságok. Az igazság így jó befolyást gyakorol, és fogékonnyá teszi az elmét (Letter, 1900, 121.).

Nem szavakkal, hanem tettekkel. — Ami hitünk megismertetését illeti, semmit sem szabad tennünk a leplezéséért, viszont meggondolatlanul se toljuk előtérbe. Jönnek majd emberek a szanatóriumba, akik olyan állapotban vannak, hogy az igazság kedvezően befolyásolja őket. Ha hitünkről kérdéseket tesznek fel, az a helyes, ha hitünket megvalljuk világosan, egyszerűen, érthetően. A megszentelt élet az őszinte hívő magatartásának olyan erőt ad, hogy befolyást gyakorol a jóra.

Ebben a dologban legyünk megfontoltak. Vannak emberek, akik kötelességüknek tartják, hogy hittételeket illetően bátran megnyilatkozzanak, éppen amelyekről eltérőek a vélemények: s ezt olyan modorban teszik, hogy a másik fél ellenkezését kiváltják. Az ilyen időszerűtlen, éretlen, meggondolatlan eljárás bezárhatja azok fülét, akik egyébként türelmesen meghallgattak volna, de akik ezentúl másokat is kedvezőtlenül befolyásolnak majd. Így növekszik a keserűség gyökere, mely sokakat megfertőz. Valakinek a meggondolatlansága sokak fülét és szívét fordíthatja el az igazságtól.

A különböző felekezetek buzgó vallásoskodói legtöbbször igen kevéssé tárgyilagosak az eltérő véleményt képviselőkkel szemben. Ezek az emberek azt feltételezik, hogy az adventistáknak is ilyen a lelkületük, tehát fegyverzetüket felöltve ellenállnak mindannak, ami sajátságos szempontjaiknak ellentmond.

A múltban a szanatóriumokban sokan kötelességüknek tartották, hogy a szombatkérdést mindenütt hangsúlyozzák. Komolyan és kitartóan tárták a betegek elé. Isten angyala így szólna hozzájuk: nem szavak, hanem tettek kellenek. A mindennapi cselekedetek többet mondanak, mint a szavak áradata. A kedvesség, gyengédség, szívesség, keresztény jóakarat, türelem és szeretet eloszlatja az előítéletet, s megnyitja a szívet az igazság befogadására. Az ilyen értékes befolyások hatását csak kevesen értik meg (Manuscript, 1899, 53.).