Előkészület az evangelizálásra: az énekszolgálat. — Az énekhang kiművelésére sokkal nagyobb gondot kellene fordítanunk, mint általában tesszük. Akik megtanulták a szép evangéliumi énekeket jó szövegkiejtéssel, sok jót tehetnek mint éneklő evangélisták. Sok alkalmuk nyílik, hogy Istentől nyert tehetségüket felhasználhassák, ha énekükkel napfényt árasztanak a bűn, a bánat, a szenvedés által elsötétült, elhagyatott helyeken; énekelhetnek azoknak, akik ritkán hallhatják az Igét (Review and Herald, 1903. VIII. 27.).

Hatalom a lelkek megnyerésére. — Az emberi hang dallama alkalmas az érzelmek kifejezésére, s ha a tanuló törekszik arra, olyan szokásokat vehet fel beszédében és énekében, amelyek képesíthetik emberek megnyerésére (Manuscript, 1886, 22.).

Különleges üzenet hirdetése énekekben. — Vannak, akik rendkívüli adományként jó hangot kaptak, s vannak alkalmak, amikor különleges üzenetet hirdethet az énekes akár egyedül, akár többedmagával. Azonban csak ritkábban énekeljenek szólisták. Az énektehetség hatalom a jóra, s Isten azt kívánja, hogy mindannyian műveljük, s használjuk fel neve dicsőségére (Testimonies, 7., 1902, 115–116. o.).

Tisztán énekeljünk, jó kiejtéssel. — Az őszinte istentisztelet mélységes áldásait a szavak kellőképpen ki nem fejezhetik. Ha lélekkel és értelemmel énekelünk, a mennyei zenészek csatlakoznak a hálaadó énekekhez. Aki bennünket minden jó adománnyal elárasztott, amelyek arra képesítenek, hogy Isten munkatársaivá váljunk, elvárja szolgáitól, hogy hangjukat műveljék, és úgy énekeljenek, úgy beszéljenek, hogy azt mindenki megérthesse. Nem hangos éneklésre van szükség, hanem tiszta hangokra, jó kiejtésre és hangsúlyozásra. Mindenki szánjon időt hangja művelésére, hogy Istent dicsérhesse tiszta, lágy hangon, nem nyersen, élesen, fülsértően. Az énekkészség Isten adománya: használjuk fel az Ő dicsőségére (Testimonies, 9., 143–144. o.).

A hatásos zene tényezői. — A zene nagy hatalom lehet a jóra; mi mégsem használjuk ki teljesen az istentiszteletnek ezt az ágát. Általában csak ösztönszerűen énekelünk vagy különleges esetekben, máskor pedig az énekesek egyedül bukdácsolnak, a zene pedig érezteti kellő hatását a jelenlévők szívére-lelkére. A zene legyen szép, lendületes, hatásos. Dicséret és odaadás hangjai emelkedjenek Istenhez. Ha lehet hangszereket is használjunk, szálljon fel Istenhez dicső összhangban mint elfogadható áldozat.

Néha azonban nehéz az énekeseket fegyelmezni s őket munkarendben tartani. Sokan csak saját elgondolásuk szerint akarnak szolgálni; nem tanácskoznak, nem engedelmeskednek a vezetésnek. Isten szolgálatában jól érlelt tervek szükségesek. A józan ész kiváló tényező az Úr imádatában (Gospel Workers, 1892, 325. o.).

A mennyei karvezető. — Isten megmutatta nekem a mennyei rendet, a tökéletes rendet, amely ott uralkodik, s elragadtatással hallgattam a menny tökéletes zenéjét. Miután látomásom véget ért, az itteni ének nagyon nyersnek, zavarosnak tűnt fel. Láttam angyalcsoportokat, amelyek tökéletes négyszöget képeztek, mindegyik angyalnak arany hárfája volt. Van vezetőjük, aki minden elsőnek érinti hárfája húrját, megadja a hangot, majd mindannyian részt vesznek a menny gazdag tökéletes zenéjében. Szépsége leírhatatlan. Dallam, mennyei, isteni dallam! Az angyalok orcájáról pedig Jézus képmása sugárzik, kimondhatatlan dicsőségben (Testimonies, 1., 1857, 146. o.).

Jól vezetett énekműsor. — Az evangélium szolgája addig ne jelöljön ki énekszámot, amíg meg nem győződött arról, hogy mindannyian jól ismerik. Lehetőleg szakértőt bízzunk meg az istentisztelet e részének vezetésével, akinek kötelessége arra figyelni, hogy olyan dicsénekeket válasszanak ki, melyek lélekkel és értelemmel énekelhetők.

Isten tiszteletének egyik része az ének, azonban gyakran olyan kontárkodva vezetik, hogy nem szolgál sem az igazság hirdetésében, sem Isten tiszteletére. Ebben is rendszert és rendet kell tartanunk, mint az Úr művének minden más ágában. A legjobb énekesekből kell csoportot szervezni, akik a gyülekezet énekeit vezetik, s azután, akik csak akarnak, részt vehetnek az énekekben. Akik énekelnek, igyekezzenek összhangban énekelni; fordítsanak bizonyos időt a gyakorlásra, hogy ezt a tehetségüket is Isten dicsőségére használják fel.

Azonban az éneklés ne terelje el a gondolatokat az áhítat óráitól. Ha valamelyiket el kell hagynunk, akkor inkább az éneklést (Review and Herald, 1883. VII. 24.).

Az emberi hang vonzereje. — Az a hang, amely Isten zenéjét zengi, hálaadással, köszönettel, telt szívből, sokkal kedvesebb Isten előtt, mint az összes hangszerek zenéje, amelyeket emberi kezek valaha készítettek (Letter, 1892, 2/c).

Intelmek. — Néhány énekgyakorlásotokat láthattam lélekben, leolvashattam a csoportot uraló érzéseket, közöttük a tiedet is. Láthattam a kicsinyes féltékenykedést, irigységet, rágalmazást, gonosz beszédeket. Isten csak a tiszta szívből eredő szolgálatot fogadja el; a formai és csak a szájjal való szolgálat olyan, mint a zengő érc, a pengő cimbalom. Éneklésetek a fitogtatást szolgálja, nem azt, hogy Istent dicsőítsétek lélekkel és értelemmel. A szív állapota mutatja meg az istenfélelmet valló vallás értékét (Letter, 1890, 12.).