„Az aratnivaló sok.” — Ezt az ünnepélyes, szent, intő üzenetet hirdetnünk kell a legnehezebb területeken, a legbűnösebb városokban, mindenütt, ahol a nagy hármas evangéliumi üzenet világossága még nem fénylett. Mindenkinek hallania kell a Bárány menyegzőjére szóló utolsó meghívást…

Az evangélium előtt eddig zárt országok nyitják meg kapuikat, Könyörögnek, hogy Isten Igéjét tárjuk fel előttük. Királyok és fejedelmek nyitják meg régen elzárt kapuikat, s meghívják a kereszt hírnökeit. Az aratnivaló valóban sok. Csak az örökkévalóság mutatja majd meg a jelenben jól irányzott törekvéseink eredményét (Gospel Workers, 1915, 27. o.).

Krisztus követei. — Isten szolgái, ti, akiknek szíve izzik a Krisztus és embertársaik iránti szeretettől, ébresszétek fel azokat, akik bűneikben halottak. Komoly kéréseitek és figyelmeztetéseitek hassák át szívüket, és vezessék őket töredelmesen az Üdvözítőhöz. Ti követségben jártok Krisztusért, hogy az üdvösség üzenetét hirdessétek (Gospel Workers, 1915, 35. o.).

Száz munkás lehetne ott, ahol most csak egy van. — Időnk rövid. Mindenütt szükség van Krisztus munkásaira. Ahol ma csak egy ember dolgozik, oda száz komoly, hűséges munkásra van szükség. Az utak és az ösvények még mindig megmunkálatlanok. Sürgető felhívásokat kellene intéznünk azokhoz, akiknek most már missziómunkában kellene tevékenykedniük a Mesterért (Fundamentals of Christian Education, 1903, 489. o.).

A munkaerő helyes elosztása. — Mindannak helyes elvégzésére, amire Isten a városok figyelmeztetése érdekében felszólít, szolgáinak bölcs terveket kell alkotniuk a munkaerő helyes elosztására. Gyakran más munkakörben tevékenykednek olyanok, akik a nyilvános előadásokon jól beválnának. A felelős pozíciókban lévőknek arra kell törekedniük, hogy a mű különböző központjaiban az ügyek vezetésére – amennyire az csak lehetséges – odaszentelt életű férfiakat találjanak. Állandóan küzdenünk kell az olyan irányzatok ellen, amely a befolyásos központokban embereket kötnek le, akik a szószéken sokkal fontosabb munkát végezhetnének: Isten Igéjének igazságait tárhatnák fel a hitetlenek előtt (Review and Herald, 1910. IV. 7.).

A legmagasztosabb hivatás. — Az evangélium szolgálatát nem szabad lekicsinyelni. Megengedhetetlen, hogy bármelyik vállalkozásunk csekélységként tekintsen az Ige szolgálatára. Akik az igeszolgálatot lekicsinyelik, azok Krisztust kicsinyelik le. Mindennél fontosabb az igeszolgálat. Mondjuk el az ifjúságnak, hogy Isten leginkább az evangélium szolgájának munkáját áldja meg.

Ne tartsuk vissza fiataljainkat a lelkészi szolgálattól. Fennáll a veszély, hogy lelkes előadások következtében többeket elvonnak arról az ösvényről, amelyen Isten akarata szerint járniuk kellene. Többeket arra biztattak, hogy orvosi pályán haladjanak, akiknek pedig a lelkészi szolgálatra kellene készülniük (Testimonies, 6., 1900, 411. o.).

A zászlóhordozókat ifjak helyettesítsék. — A zászlóhordozók kidőlnek: ifjakat kell előkészítenünk, hogy a megürült helyeket betöltsék, hogy az üzenetet továbbra is hirdessék. A fiataloknak és az erőseknek a Föld sötét helyeire kell menniük, hogy elvesző lelkeket töredelemre hívjanak el (Gospel Workers, 1915, 104. o.).

Készülj gyorsan a szolgálatra. — Az Úr alapította iskoláinkat. Ha céljaival összhangban halad az oktatás, akkor az odaküldött ifjak gyorsan felkészülnek, hogy a missziómunka különböző ágazataiban tevékenykedjenek. Felkészülnek, hogy missziós ápolónővérekként, tanítókként, evangélistákként és könyvevangélistákként, s többen az evangélium hírnökeiként teljesítsenek szolgálatot (Letter, 1903, 113.).

Tanítsátok őket az evangelizálásra. — Az Úr felhívja a szanatóriu-mainkban, kiadóhivatalainkban és iskoláinkban alkalmazott munkásaink figyelmét, hogy az ifjúságot az evangelizáció munkájára oktassák. Időnket és energiánkat ne kösse le olyan nagymértékben a szanatóriumok, élelmiszer-ipari üzemek és étkezdék alapítása, hogy a mű más területeit elhanyagoljuk. A fiatal férfiakat és nőket, akiket az evangélium szolgálatában, a bibliamunkában és a könyvevangelizálásban foglalkoztathatunk, ne kössük le más, gépies munkával (Review and Herald, 1912. V. 16.).

Férfiak, akik nem hátrálnak meg. — Isten odaszentelt munkásokat hív, akik hívek maradnak Hozzá, alázatos embereket, akik felismerik az evangéliumhirdetés szükségességét, akik nem hátrálnak meg, hanem mindennap elvégzik munkájukat hűségesen; Istenben bíznak, hogy minden szükségükben segítségét és erejét elnyerhessék. Az üzenetet azok hirdessék, akik szeretik és félik az Istent. Ne hárítsd a felelősséget semmilyen területre. Indulj a munkába mint evangélista, s alázatosan tárd fel, hogy: „Így szól az Úr” (Letter, 1905, 43.).