A spiritizmus foglyul ejti csaknem az egész világot. — Sokan azt hiszik, hogy a spiritizmus csupán trükk és csalás, de ez nem igaz. Ember feletti erő működik különféle úton-módon, s csak kevesen sejtik, hogy a spiritizmusnak a jövőben milyen megnyilatkozásai várhatók. A spiritizmus sikerének alapjait azok az állítások vetették meg, amelyek hazánk szószékeiről elhangzottak. A lelkészek a Sátántól eredő hamis tanokat bibliai tantételeknek nyilvánították.

A halál utáni öntudat, valamint az, hogy a holtak lelkei érintkezhetnek az élőkkel, olyan tantétel, ami nem a Szentírásban gyökerezik – mégis ezeket az elméleteket igazságként hirdetik. Ez a hamis hittétel nyitott utat az ördögi lelkeknek, hogy az embereket megcsalják, magukat a holtak lelkeinek mondván. Sátán ügyvivői megszemélyesítik a holtakat, s így lelkeket ejtenek foglyul. Sátánnak van vallása, van zsinagógája és vannak hűséges imádói. Mindenféle csalást alkalmaz, hogy híveinek sorát szaporítsa (Manuscript, é. n., 66.).

A gyászolók behálózása. — A holtak istenítése majdnem minden pogány kultúrára jellemző, akárcsak a holtakkal való feltételezett kapcsolat. Hitük szerint az istenek közölték akaratukat az emberekkel, és ha hozzájuk fordultak, tanácsokkal is ellátták őket. Ilyen jellegűek voltak Görögország és Róma hírhedt jóshelyei.

A holtakkal való érintkezésben még ma is hisznek, sőt több ún. keresztény országban is. A spiritizmus neve alatt az érintkezés az elhunytak állítólagos szellemével nagymértékben terjedt. Azt célozza, hogy megnyerje és megtartsa azok rokonszenvét, akik szeretteiket eltemették (The Signs of the Times, 1890. VI. 23.).

A spiritizmus megalapozása. — Sátán néha kedves fiatal személy formájában jelenik meg, vagy valamilyen szép árnyékként. Gyógyít – a megcsalt halandók pedig imádják mint az emberiség jótevőjét. Ezrek beszélgetnek ezzel a démon-istennel, elfogadják utasításait, s tanításai szerint cselekszenek. A világ, amely állítólag olyan nagymértékben élvezi a koponyatan (frenológia) és az okkultizmus áldásait, soha ennyire nem volt romlott. Sátán éppen ezeket a dolgokat használja fel a spiritizmus megalapozására (Testimonies, 1., 1862, 296–297. o.).

Mind gyakoribb és megdöbbentőbb megnyilatkozások. — A spiritiszták száma szaporodik. Felkeresik azokat az embereket, akik ismerik az igazságot; jönnek, ahogyan Sátán felkereste Krisztust, kísértik őket, hogy mutassák meg hatalmukat, műveljenek csodát, bizonyítsák be, hogy Isten kedveli őket s hogy az igazságnak letéteményesei. Isten népének egyedüli biztonsága, ha alaposan ismeri a Bibliát, ha hite értelmes a holtak állapotát illetően.

Sátán ravasz ellenfél. A gonosz angyaloknak nem okoz nehézséget, hogy akár elhunyt szenteket, akár bűnösöket megszemélyesítsenek s emberi szem számára láthatóvá tegyenek. Ezek a megnyilatkozások csak szaporodnak. Megdöbbentőbb fejleményeknek is tanúi leszünk az idők végezetéig (Review and Herald, 1875. IV. 1.).

A lelkészek szóvirágokba burkolják. — Sátán által befolyásolt lelkészek ezt a rettenetes szörnyűséget ékesszólóan leplezik, elrejtik torz kinövéseit, és sokak előtt szépnek tüntetik fel. Azonban annyira közvetlenül Sátántól ered, hogy mindazokat, akik foglalkoznak vele, ő maga irányítja, mert tiltott területre merészkedtek, s eljátszották Teremtőjük védelmét (Review and Herald, 1862. V. 13.).

A spiritizmus és a különféle kultuszok eltorzítják a gondolkodást. — Isten megmutatta nekem, hogy a frenológia és az okkultizmus „bölcseletei” ezreket rontottak meg és sodortak hitetlenségbe. Mindezek lealjasítják az embert. Ha az elme ebben az irányban kezd el működni, biztosan elveszti egyensúlyát, és démonok irányítják.

„Üres csalás” telíti szegény halandók gondolatvilágát. Azt hiszik, hogy önmagukban olyan hatalommal bírnak, amellyel nagy dolgokat végezhetnek; nincsenek tudatában annak, hogy felülről áradó erőre van szükségük. Elvük és hitük emberek rendelése szerint való, és a világ elemi tanításai szerint – nem Krisztus szerint való (Kol 2:8). Nem Jézus tanította őket erre a bölcseletre. Tanításaiban ilyesmit nem találhatunk. Szegény halandók gondolatait nem irányította a mindenség Teremtőjére mint bölcsességük és erejük forrására.

A spiritizmus tanítói kellemes, elbűvölő modorban közelednek – hogy becsapjanak. Ha hallgatsz meséikre, akkor az igazság ellensége lesz részed, s biztosan elveszted jutalmadat. Ha az Őscsaló varázslatos befolyása lenyűgöz, akkor máris megmérgezett, halálos befolyása megrontja és lerombolja Krisztusba mint Isten Fiába vetett hitedet; nem hiszel többé vérének erejében. Akiket ez a bölcselet megtévesztett, azokat Sátán csalásai által megfosztja jutalmuktól. A maguk érdemeiben bizakodnak, megfontolt alázatosságot gyakorolnak, még áldozathozatalra is készek. Magukat lealjasítják, elméjüket odaadják a legnagyobb képtelenségek befogadására, elfogadják a leglehetetlenebb eszméket, ötleteket is azoktól, akiket elhunyt barátaiknak vélnek. Sátán annyira elvakította szemüket, annyira megrontotta ítélőképességüket, hogy észre sem veszik a rosszat. Követik azok utasításait, akikről feltételezik, hogy elhunyt barátaik, akik már a magasabb szférákban élő angyalok (Testimonies, 1., 1862, 297–298. o.).

Keresztény tudomány – keleti és gyógyító kultuszok. — Sokan undorral visszariadnak attól, hogy spiritiszta médiumokkal tanácskozzanak, azonban a spiritizmus kellemesebb formái, mint az Emánuel mozgalom, vonzzák őket. Másokat a „keresztény tudomány” tanításai vezetnek félre, vagy a teozófia s a többi keleti vallások miszticizmusa.

A spiritizmus majdnem minden területének apostolai állítják, hogy hatalmuk van betegségeket gyógyítani. Hatalmukat elektromosságnak, mágnesességnek, úgynevezett „rokonszenvi gyógyszerek”-nek vagy az ember agyában lappangó erőknek tulajdonítják. Sokan vannak keresztény korszakunkban, akik ezekhez a gyógyítókhoz fordulnak, ahelyett, hogy az élő Isten hatalmában és jól képzett keresztény orvosok szakértelmében bíznának.

A gyermeke betegágyánál virrasztó anya felkiált: „Én többet már nem tehetek! Hát nincs orvos, aki meggyógyíthatná gyermekemet?!” Elbeszélik neki, hogy valamelyik „látó” vagy delejes erővel gyógyító, milyen csodálatos gyógyításokat művelt, tehát gyermekét gondjaira bízza. Ezzel a valóságban Sátán karjába tette őt. Sok esetben a gyermek jövőjét ezután sátáni erő uralja, amelyet szinte lehetetlen megtörni (Review and Herald, 1914. I. 15.).

Csalárd jótétemények. — Akik átadják magukat Sátán varázslatának, dicsekedhetnek nagy áldásaival, de vajon ez igazolja-e, hogy bölcsen, helyesen jártak el? Mit ér, ha az élet meghosszabbodott? Mit ér, ha ideiglenes nyereséget biztosított? Vajon érdemes-e Isten akarata ellen cselekedni? Minden ilyen látszólagos nyereség végül is helyrehozhatatlan veszteségnek fog bizonyulni. Büntetlenül egyetlen gátat sem rombolhatunk le, amelyet Isten állított fel, hogy népét Sátán hatalmával szemben megvédje (Review and Herald, 1914. I. 15.).

Kuruzslók és álgyógyítók. — Veszedelmes, ha az Úr utasításaitól a legcsekélyebb mértékben is eltérünk. Ha letérünk a kötelesség világos ösvényéről, leküzdhetetlen körülmények láncolatába kerülünk, amelyek az igazságtól mind távolabbra űznek. A szükségtelen bizalmaskodások azokkal, akik Istent nem tisztelik, megcsalnak bennünket, még mielőtt észrevennénk. Félelmünk, hogy világi barátainkat megsérthetjük, visszatartanának attól, hogy Isten iránti hálánkat kifejezzük, vagy elismerjük, hogy Tőle függünk.

Isten angyalai őrzik népét mindaddig, amíg a kötelesség ösvényén jár; de nem biztosítja védelméről azokat, akik szándékosan Sátán területére merészkednek. A nagy csaló ügyvivőjének nem fontos, hogy magát spiritisztának, „elektromos orvosnak” vagy „delejes gyógyítónak” nevezi. Sajátságos tettetésével megnyeri a gyanútlanok bizalmát. Bemutatja, hogy ismeri a beteg élettörténetét, és megérti mindazok nehézségeit, szenvedéseit, akik hozzá menekülnek. Magát a világosság angyalának tünteti fel, szívében pedig a verem sötétsége van. És nagy érdeklődéssel viseltetik a tanácsát kérő asszonyok iránt. Megérteti velük, hogy minden bajuk oka: boldogtalan házasságuk. Ez nagyon is igaz lehet, de az ilyen tanácsadó nem javítja a helyzetet. Mondja nekik, hogy szeretetre és részvétre szorulnak. Jólétük iránt nagy érdeklődést mutat, gyanútlan áldozatait pedig elbűvöli, elbájolja, mint a kígyó a remegő madarat. Nemsokára teljesen hatalmába keríti őket; rettenetes következményei: bűn, gyalázat és romlás (Review and Herald, 1882. VI. 27.).

A spiritizmus bűnbe taszít, és reményvesztetté tesz. — A démon Saulhoz intézett üzenete, bár bűnét feddte és megtorlást jövendölt, nem a megjobbulását célozta, hanem kétségbeesésbe, reményvesztettségbe és romlásba kergette. Mégis gyakran kedvezőbb a kísértő érdekei-nek, ha hízelgéseivel okozza emberek vesztét. Az ókorban a démonistenek tanításai a leggonoszabb romlottsághoz vezettek. Isten tanításait – amelyek kárhoztatták a bűnt és megkövetelték az tisztaságot – elvetették; az igazsággal mit sem törődve a bujálkodást, tisztátalanságot nemcsak megengedték, hanem megparancsolták. A spiritizmus kijelenti, hogy nincs halál, nincs bűn, nincs ítélet, nincs megtorlás; az emberek „bűntelen félistenek”; a vágy a legfőbb törvény, s az ember csak önmagának tartozik felelősséggel. A gátakat, amelyeket Isten emelt, hogy oltalmazza az igazságot, a tisztaságot és egymás tiszteletét, lerontották, és sokan bátran követik el a legnagyobb bűnöket. Vajon az ilyen tanítás nem ugyanabból a forrásból ered-e, mint amelyből a démonok imádata (The Signs of the Times, 1890. VI. 30.)?

Titokzatos hangok, médiumok, „tisztánlátók” és jövendőmondók. — Az Ekronban és Endorban elhangzott titokzatos szavak még ma is félrevezetik hazugságaikkal az embereket. A sötétség fejedelme új álarcban jelent meg. A régmúlt korszakok jóshelyeinek helyettesei napjainkban a spiritiszta médiumok, a „tisztánlátók” és a jövendőmondók. A pogány bálványimádás misztikumait a titkos társaságok és a szeánszok, napjaink varázslóinak rejtelmei és csodái helyettesítik. Nyilatkozataikat ezrek és ezrek mohón fogadják, akik visszautasították az Ige világosságát vagy Isten Lelkét. Gúnyosan beszélnek a hajdankor nagyjairól; a nagy Csaló pedig diadalmaskodik és nevet, mert hiszen elfogadják mesterkedéseit, csak más formában.

Ezek a sátáni ügynökök állítják, hogy betegségeket gyógyítanak. Hatalmukat villamosságnak, delejezésnek, vagy a hipnotikus erőnek tulajdonítják. A valóságban csupán vezetékei Sátán „elektromos áramának”. Így tartja varázslata alatt emberek testét és lelkét (The Signs of the Times, 1887. III. 24.).

A pokolba vezető út. — Üres bölcseletet alkalmaznak, hogy a pokolba vezető utat a biztonság útjának tüntessék fel. A nagyravágyás a megtévesztett lelkek elé elképzelhetetlen szabadságot és boldogságot tár, mint ahogyan Sátán tárta Éva elé. Embereket dicsőítenek, akik a pokolba vezető széles úton jártak, akik haláluk után az örök világban a legmagasabb tisztségbe jutottak. Sátán mint dicső angyal megkísértette a világ Megváltóját – de sikertelenül. Azonban ha a világosság angyalának öltözve járul az emberhez, sikert arat. Elfedezi szörnyű terveit, s nagy sikert arat, mert félrevezeti a gyanútlanokat, akik nem állnak szilárdan az örök igazság szikláján (Review and Herald, 1875. IV. 1.).

Az ima ereje Sátánnal szemben. — A hittel elmondott ima biztos győzelemhez segít Sátán felett. Ezért sugallja, hogy nincs szükségünk imára. Szószólónknak, Jézusunknak nevét utálja; s ha komolyan Hozzá fordulunk segítségért, Sátán ereje megcsappan. Céljának legjobban az felel meg, ha elhanyagoljuk az imát, mert akkor hazug csodáit készségesebben fogadjuk (Testimonies, 1., 1892, 296. o.).