A lélekmentés eszköze. — Az ének, a dallam, amely sok szívből árad tisztán, jó kiejtéssel, Istennek egyik eszköze a lélekmentésben (Testimonies, 5., 1889, 493. o.).

Az ének hatása. — Amikor Izráel fiai a pusztában vándoroltak, útjukat szent zenével, énekekkel vidították fel. Isten ugyanazt ajánlja gyermekeinek ma is, hogy zarándoklásukat örömteljesebbé tegyék. Alig van hatásosabb eszköz arra, hogy Isten igéit emlékezetünkbe véssük, mint ha énekeinkben ismételhetjük. Az ilyen ének hatása csodálatos. Annyira erős ez a hatás, hogy a nyers, műveletlen természetet megzabolázza. Megszólítja az értelmet és rokonszenvet ébreszt; bátorít az egységes cselekvésre, elűzi a bánatot és a rossz érzéseket, amelyek gyengítnek és bátortalanná tesznek.

Az ének egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy lelki igazságokat a szívbe véssen. Milyen gyakran megtörtént, hogy a lesújtott, csüggedő lélek emlékezetében felidéződött Isten egy-egy igéje – gyermekkori énekek rég elfelejtett szakaszai – s a kísértések ereje megszűnt, az élet új értelmet nyert, új célt, sőt másokba is bátorságot és örömöt árasztott (Education, 1903, 167. o.).

Állandó prédikáció. — Mózes énekének szövegét egész Izráel ismételte, s olyan dallammá, dicsőítő énekké vált, amit gyakran énekeltek. Mózes bölcs előrelátása volt ez, hogy az igazságot énekekben tárta eléjük, hogy a dallamokkal együtt az egész nép – fiatalok, idősek egyaránt – gondolataiba vésse. Fontos volt, hogy a gyermekek is megtanulják az énekeket; mert szívükhöz szól, hogy intse, fegyelmezze, feddje és bátorítsa őket. Így vált az énekből állandó prédikáció (Manuscript, 1897, 71.).

Messze terjedő hatás. — Dávid az énekkarokat az istentisztelet szabályos részévé avatta. Zsoltárokat írt, amelyeket nemcsak a szentélyben szolgáló papok, hanem a nemzeti oltárhoz az ünnepekre Jeruzsálembe utazók is énekeltek az évenkénti ünnepeken. Ennek az intézkedésnek messze terjedő hatása volt, mert megszabadította a népet a bálványimádattól. Többen a környező népek közül, látva Izráel jólétét, elismeréssel gondoltak Izráel Istenére, aki ilyen nagy dolgokat művelt népe érdekében (Patriarchs and Prophets, 1890, 711. o.).

Az ének vonz az igazsághoz. — Néhány éjszakán át nyugtalanította gondolataimat, hogy ezekben a nagyvárosokban mit tehetnénk annak érdekében, hogy az igazságot az emberek elé tárjuk. Bizonyos, hogy amennyiben hallanák az üzenetet, többen elfogadnák az igazságot, s azt másoknak is elmondanák.

Ezekben a nagyvárosokban a különböző felekezetekhez tartozó lelkészek óva intik gyülekezeteiket, s mondják nekik, hogy ha a veszedelmes tantételeket meghallgatják, őket is megcsalja s behálózza ez az idegen hitvallás. Az előítéletet le tudnánk küzdeni, ha rábírhatnánk az embereket, hogy eljöjjenek bennünket meghallgatni. Imádkozunk ezért, s hisszük, hogy az Úr utat-módot nyújt, hogy az intő és oktató üzenetek az emberekhez eljussanak ezekben az utolsó napokban.

Egyik éjszaka mintha tanácskozó ülésen lettem volna, ahol ezeket a dolgokat tárgyaltuk. Egy igen komoly, méltóságteljes férfi mondta: „Ti imádkoztok az Úrhoz, hogy ébresszen fel tehetséges férfiakat és nőket, akik csatlakoznának a műhöz. Közöttetek vannak tehetséges emberek, csak fel kell ismernetek képességeiket.” Különböző bölcs javaslatok hangzottak el, majd lényegében a következő szavak: „Felhívom figyelmeteket az énektehetségre, amit művelnetek kell, mert az ének Istennek egyik adománya, hogy dicsőségére használjátok fel. Az igazság, a szentség ellensége ezt a tehetséget a saját szolgálatában érvényesíti. S azt, ami Isten ajándéka, hogy lelkek áldására szolgáljon, elferdíti, ellene fordítja és saját terveit építi. Az énektehetség: áldás, ha az Úrnak szentelik, hogy ügyét szolgálja. …-nek van tehetsége – de nem értékelik. Tisztségét tekintetbe kell venni, tehetsége pedig vonzza majd az embereket s meghallják az igazság üzenetét (Letter, 1893, 62.).

Istennel összekötő kapocs. — Élő összeköttetésünk kell legyen Istennel imában, élő összeköttetésünk dicsénekekben és hálaadásban (Letter, 1898, 96.).

Ellenállás az ellenséggel szemben. — Amikor Krisztus gyermek volt, Őt is bűnre kísértette a gonosz, de nem hajlott a kísértésre. Amikor már idősebb lett, szintén kísértés környékezte, de Ő olyan énekeket énekelt, amelyekre anyja tanította; ha ezek eszébe jutottak, dicsénekek hangzottak el ajkairól. S mielőtt még társai feleszmélhettek volna, már énekeltek is vele együtt. Isten azt akarja, hogy felhasználjunk minden lehetőséget, amelyről a menny gondoskodott, hogy ellenállhassunk az ellenségnek (Manuscript, 1901, 65.).

A menny öröme. — Kora reggelente Jézus gyakran magányos helyet keresett fel elmélkedve, az Írásokat kutatva vagy imádkozva. Énekkel köszöntötte a reggelt. Hálaadó énekekkel vidámította a munka óráit, s a menny örömét közvetítette a megfáradtaknak és a csüggedőknek (The Ministry of Healing, 1905, 52. o.).

Dicsének. — Szíve örömét gyakran zsoltárokkal és lelki énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallgatták hangját Istenhez felszálló dics- és hálaénekekben. Közösséget ápolt a mennyei énekek által; s ha társai panaszkodtak neki, hogy fáradtak, ajkairól hangzó édes dallamokkal vidította fel őket. Dicséneke elűzte a gonosz angyalokat, s jó illathoz hasonlóan betöltötte a munkahelyet. Hallgatóinak gondolatait földi száműzetésük helyéről a mennyei otthon felé irányította (The Desire of Ages, 73–74. o.).

Pajzs a csüggedés ellen. — Ha sokkal többször dicsérnénk az Urat énekben, ha kevesebbszer idéznénk fel csalódásainkat, jóval több győzelmet aratnánk (Letter, 1896, 53.).

Dicséretünk és hálánk énekekben szálljon Istenhez. — Ha kísértés környékez, ahelyett, hogy érzelmeinknek utat engednénk, hittel énekeljünk hálaéneket az Úrnak.

Az ének olyan fegyver, amit mindenkor használhatunk a csüggedés ellen. Ha így megnyitjuk szívünket az Üdvözítő jelenlétének napfénye előtt, egészséget és áldást nyerünk (The Ministry of Healing, 1905, 254. o.).

A keresztény életmód megőrzése. — Este és reggel gyermekeiddel együtt tarts istentiszteletet, olvasd az igét, dicsőítsd Istent énekekkel. Tanítsd meg gyermekeidnek, és ismételgesd el velük Isten törvényét. A parancsolatokról Izráel népe a következő oktatásban részesült: „És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, amikor a te házadban ülsz, vagy amikor úton jársz, és amikor lefekszel és amikor felkelsz!” (5Móz 6:7). Ennek megfelelően Mózes utasította az izráelitákat, hogy a törvény Igéit zenésítsék meg. Míg az idősebb gyermekek hangszereken játszottak, az ifjabbak meneteltek és együtt énekelték Isten parancsolatainak énekét. Az emlékezetükben tartott törvények, amelyeket gyermekkorukban tanultak meg, könnyen felidéződtek gondolataikban.

Ha fontos volt, hogy Mózes a parancsolatokat szent énekekbe szedje, hogy menetelésük közben a pusztában a gyermekek is megtanulhassák a törvényt szakaszról szakaszra, mennyivel fontosabb napjainkban, hogy gyermekeinket Isten Igéjére megtanítsuk! Oktassuk gyermekeinket, hogy megtartsák a parancsolat minden egyes szavát. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy otthonunkban zenélhessünk, hogy Isten megjelenhessen közöttünk (Review and Herald, 1904. IX. 8.).

Az egész menny visszhangozza az öröménekeket. — Mindig emlékezzünk meg arról az örömről, amelyet a pásztor érzett, amikor az elveszett juhot megtalálta. Felszólította szomszédait: „Örvendjetek, mert elveszett juhomat megtaláltam.” S az egész menny öröménekektől visszhangzik, az Atya is énekelve örvend a megmentett léleknek. Milyen nagyszerűen fejezi ki ez a példázat az öröm szent elragadtatását. Ebben az örömben mi is részt vehetünk (Testimonies, 6., 1900, 125. o.).