Könnyebben elérhető csoport. — Van egy másik, könnyebben elérhető csoport, közülük többen érdemesebbek, mint a leggazdagabbak – mert akik gazdagok, nem egészen becsületes úton szerezték a vagyonukat. Vannak, akik nem áldozzák fel elveiket vagy becsületességüket az anyagi előnyökért. Ha nekik bölcsen feltárnánk az igazságot, elfogadnák, s együtt munkálkodnának Istennel. A munkás Istentől nyert bölcsesség szerint úgy munkálkodjék, hogy Krisztus Jézushoz vonja ezeket az embereket (Manuscript, 1894, 66.).

Hogyan érhetjük el őket? — S hogyan érhetjük el az egyszerű embereket? Krisztus megpróbált a nemzet legmagasabb méltóságaival munkálkodni. Ők azonban nem fogadták be Őt, mert feltárta nekik az igazságot. Saját kegyességükről fennkölt elgondolásaik voltak, nem akartak oktatásban részesülni. Azt gondolták, hogy feladatuk másokat tanítani – nem pedig tanulni. Azonban a szegényekről az Írások bizonyítják, hogy „a közép szívesen hallgatta tanításait”. „Te, Uram, Isten! Jóságodból juttatsz a szegényeknek.” „Az Úr adta az Igét, és sokan voltak, akik hirdették” (Manuscript, 1897, 125.).

Krisztus alkalmazkodott gondolataikhoz. — Rövid idő alatt sok munkát végezhetnénk, ha úgy dolgoznánk, ahogyan Krisztus dolgozott. Igen hasznos volna, ha tanításai módszerein elmélkednénk. Krisztus arra törekedett, hogy a köznép gondolatvilágához alkalmazkodjék. Előadásai egyszerűek, világosak, tartalmasak voltak. Szemléltetéseit a természet köréből vette, amelyeket hallgatói igen jól ismertek. A természet jelenségeivel örök fontosságú igazságokat szemléltetett. Így kapcsolta össze a mennyet a földdel (Manuscript, 1903, 24.).

Tanulmányozd Krisztus egyszerűségét. — Az Üdvözítő azért jött, hogy „a szegényeknek az evangéliumot hirdesse”. Tanításaiban a legegyszerűbb kifejezéseket és a legegyszerűbb jelképeket használta. Feljegyezték, hogy „a nép örömmel hallgatta Őt”. Akik az Ő munkáját akarják végezni napjainkban, sokkal mélyebben bele kell tekinteniük Krisztus tanításaiba (The Ministry of Healing, 1905, 443. o.).

Az Úr népe általában egyszerű emberekből áll. — Az Úr népét általában e világ szegényei alkotják, az egyszerű nép. Nem sok a bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok a nemes. Isten „e világ szegényeit választotta”. „A szegényeknek az evangélium prédikáltatik.” A gazdagok is elhívattak bizonyos értelemben; a meghívás nekik is szól, de nem fogadják el. Azonban ezekben a bűnös városokban vannak az Úrnak alázatos, de bizakodó lelkei (Manuscript, 1898, 17.).

Ha Isten világosságát örömmel fogadjuk. — Isten nem személyválogató. Előtte minden lélek értékes. A lélek üdvösségéért munkálkodni olyan szolgálat, amely a legnagyobb tiszteletre méltó. Munkánk jellege nem számít; az sem, hogy milyen társadalmi réteg, magasabb rangúak vagy alacsony sorsúak között dolgozunk. Isten szemében a munka valóságos értékét nem ezek a különbségek határozzák meg. Az őszinte, komoly, töredelmes lélek, bármilyen tudatlan legyen is, drága az Úr szemében. Azokat pecsételi el, akik egyek Jézus Krisztussal: nem szellemi nagyságuk, nem gazdagságuk, nem rangjuk szerint ítél felettük. A tanulatlan, a kitaszított, a rabszolga, ha alkalmait, kiváltságait megragadta, ha örvendett az Istentől nyert világosságnak, megtette, amit Isten elvárt tőle. A világ tudatlannak nevezheti, de Isten bölcsnek és jónak tartja, s neve a menny könyveiben szerepel. Isten majd alkalmassá teszi arra, hogy neki dicsőséget szerezzenek, nemcsak a mennyben, hanem e földön is (Gospel Workers, 1915, 332. o.).