Krisztusért járva követségben. — Az evangélium szolgája Isten munkatársa, és mindennap tanul Krisztus iskolájában. Könnyelmű, tréfálkozó szavakat nem ejt ki, mert vajon nem Krisztus követe-e, aki isteni üzenetet közvetít veszendő lelkeknek? Minden tréfálkozás, mókázás, könnyű terefere kínosan hat Krisztusnak keresztet hordozó tanítványára. Lelkekért érzett aggodalma lesújtja. Minden pillanatban teljes szívvel ragaszkodik Istenhez, mert hűséges sáfára akar lenni. Imádkozik, hogy tisztán és szentül élhessen, őrizkedik attól, hogy meggondolatlanul kísértésbe essék.

Megszívleli a parancsot: „Szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek minden beszédetekben; meg van írva: szentek legyetek, mert én is szent vagyok.” Minthogy Mesterének közelében él, Tőle kapja szavait, amelyeket közvetít. Emel, mint Krisztus is emelt, szeret, mint Krisztus is szeretett, dolgozik, mint Krisztus is dolgozott, széjjel jár jót tévén. Minden erejével javulásra, fejlődésre törekszik, hogy tanítása és példája által másokat tisztább, magasabb, nemesebb életre vezessen (Review and Herald, 1902. I. 21.).

Maradandó, ünnepélyes hatás. — Lelkészeink ne emberek véleményét tanítsák, ne mondjanak adomákat, ne tartsanak színpadias előadásokat, ne önmagukat helyezzék az előtérbe, hanem mintha Isten és az Úr Jézus Krisztus színe előtt állnának: prédikálják az Igét. Az Ige szolgálatába ne vegyítsenek könnyelműséget, hanem prédikálják az Igét olyan módon, amely a hallgatókra a legünnepélyesebb benyomást teszi (Review and Herald, 1897. XII. 28.).

Az idegenekre gyakoroljon hatást az igazság kiválósága. — Isten akarata az, hogy a szolgálat minden részét rendes, illő magaviselettel vezessük. Ez jó befolyást gyakorol az idegen hallgatókra, de a rendszeres látogatókra is, mert az igazság felemelő és nemesítő ereje megtisztítja a szívet.

Isten gondviselése készteti az embereket, hogy látogassák sátorelőadásainkat és gyülekezeti istentiszteleteinket. Egyesek kíváncsiságból jönnek, mások bírálni vagy gúnyolódni. Gyakran meggyőződnek bűnösségükről. A szeretettől áthatott szavak maradandó emléket jelentenek nekik. Milyen gondosan kell ezeket az előadásokat vezetnünk! Az elhangzott szavaknak súlyuk legyen, amelyeket a Szentlélek szívükbe és elméjükbe véshet. Az az igehirdető, akit Isten Lelke irányít, szent méltósággal viselkedik, szavai pedig az élet illata lesznek. Előadásainkba ne vegyítsünk oda nem illő képeket vagy beszédeket. Az elhangzott szavak szolgáljanak a hallgatók épülésére (Letter, 1901, 19.).

Krisztus által alkalmazott szemléltetések. — Kegyelmi üzeneteit különbözőképpen hirdette Jézus, mert hallgatóságához alkalmazkodott. Tudta, „hogyan kell erősíteni a megfáradottat beszéddel”, mert ajkairól csak kegyelem áradt azért, hogy az embereknek az igazság kincstárát a legvonzóbban tárja fel. Tapintattal bánt az előítélettel terhelt lelkekkel, s olyan képekkel hatott rájuk, amelyek figyelmüket lekötötték.

A képzelet útján került közelebb a szívükhöz. Szemléltetéseit a mindennapi életből merítette, amelyek egyszerűek, de csodálatosan mély értelműek voltak. Az ég madaraival, a mezők liliomaival, a vetőmaggal, a pásztorral és nyájával szemléltette a halhatatlan igazságokat. Majd ha hallgatói utána a természetnek e jelenségeit megpillantották, emlékezetükben felelevenedtek Krisztus szavai. Szemléltetései állandóan ismételték tanításait (The Desire of Ages, 1898, 254. o.).

Csökkenti az üzenet értékét. — Ne tévesszük akár csak egyszer is szem elől a misszió szentségét: szóval és tettel szolgálunk az Igével az embereknek. Az evangélium szolgájának az a feladata, hogy a népnek az igazságot közvetítse: az ünnepélyes, szent igazságot. Néhányan azt a szokást veszik fel, hogy előadásaikhoz anekdotákat fűznek, amelynek célja a szórakoztatás, de egyben gondolataikban lerontja az Ige szentségét. Ezek a lelkészek mérlegeljék azt a tényt, hogy így nem az Úr szavát szólják az embertársaiknak. Igen sok ábrázolás nem megfelelő, mert hatása romboló: csökkenti azt a szent méltóságot, amelyet mindig meg kell őriznünk, ha az embereknek Isten Igéjét közvetítjük (Review and Herald, 1887. II. 22.).

Olcsó, tartalmatlan eleség. — Többen felállnak a szószékre mint pásztorok, hogy hitvallásuk szerint a nyájat táplálják, pedig a juhok éheznek, mert nélkülözik az élet kenyerét. Vannak hosszúra nyújtott előadások, amelyek szinte anekdoták láncolatai, de a hallgatók szívét nem érintik. Esetleg egyesek elérzékenyülnek, hullatnak néhány könnyet, de szívük nem ébred bűnbánatra. Az Úr Jézus Krisztus jelen volt, amikor olyan beszédeket tartottak, melyeket istentiszteletnek neveztek, de szavaikból hiányzott a menny harmata és esője. Ezek a beszédek Zakariás 4. fejezete szerint bizonyították, hogy a felkenettek nem szolgáltak nekik, hogy viszont ők szolgálhatnának másoknak. Ha a felkenettek megüresítik magukat, akkor az arany csöveken keresztül, az arany olaj kiárad belőlük az arany tartókba, hogy onnan a lámpákba, a gyülekezetekbe áradjanak. Az élő Isten minden odaszentelt szolgájának ez a feladata. A menny Ura és Istene sok mindent nem hagyhat jóvá, azok közül, amik a szószéken elhangzanak olyanok szájából, akik hivatásszerűen az Úr szavát szólják. Nem plántálnak a szívekbe olyan eszméket, amelyek hallgatóik áldására szolgálnának. Értéktelen, olcsó eledelt nyújtanak a népnek (Testimonies to Ministers, 1896, 336–337. o.).

Idegen tűz. — Lelkészi munkád célja nem a szórakoztatás. Nem is az, hogy csupán tájékoztass, nem az, hogy az értelemre hass. Az Ige hirdetése szóljon az értelemhez, közvetítsen, adjon tudást, de annál még sokkal többet. Az evangélium szolgájának a hallgatók szívéhez kell szólnia. Néhányan olyan prédikációs stílust honosítanak meg, amelynek befolyása helytelen…

A lelkész idegen tüzet használ, ha előadásaihoz elbeszéléseket fűz. A hallgatóságban minden társadalmi osztály képviselteti magát, s amikor a Szent Igét forgatod, legyen magatartásod komoly, tiszteletteljes. Ne keltsd azt a benyomást, hogy csak könnyű fajsúlyú, felületes előadó vagy. Előadásaidból hagyd ki a mendemondákat. Hirdesd az Igét – sokkal több kévét hozhattál volna Mestered elé, ha mindig az Igét hirdetted volna. Csak kevéssé érted a lélek nagy ínségét és sóvárgását. Sokan küszködnek kétségekkel csüggedten, szinte reménytelenül…

Istent sérti, ha képviselői könnyelmű, tréfálkozó szavakat használnak, lealacsonyítva magukat. Az igazság ügyének ártanak. Az emberek az evangélium szolgálatáról úgy ítélkeznek, ahogyan azok a férfiakbeszélnek, akiket hallgatnak; az igazság ellenségei pedig ezeket a tévedéseket jól kihasználják (Letter, 1896, 61.).

Az élet kenyerét éhezik. — Tartsd meg magadnak történeteidet. Az emberek nem ilyenekre éhesek, hanem az élet kenyerére, az Igére, amely él és örökké megmarad. Mit ér az ocsú a búzával szemben (Letter, 1896, 61.)?

A meggyőződés szertefoszlott az értéktelen badarságok miatt. — Miután jó munkát végeztünk, azokat, akik bűnük tudatára ráébredtek, tanítanunk kell, hogyan ragadják meg az Úr karját. Azonban ha a jó benyomásokat nem követik őszinte, komoly tanítások, akkor nem végeztünk tartósan jó munkát. Az eredmények sokkal jobbak lettek volna, ha a szórakoztatás vágya nem terelte volna el a gondolatokat a komoly dolgok feletti elmélkedéstől.

Az Írások tanításához sose vegyüljön szórakoztatás. Ha ez mégis megtörténik, akkor szertefoszlik a hallgatóság meggyőződése, akik derülnek az értéktelen badarságokon. Az alkalom eliramlik, és senkit sem vontunk a szeretet kötelékeivel az Üdvözítőhöz (Manuscript, 1901, 83.).

Kerüld a közönséges, értéktelen kifejezéseket. — Az igazság üzeneteit tartsuk tisztán, mentesen minden közönséges, ócska, ember alkotta kifejezésektől. Csak így tehetünk maradandó hatást emberek szívére. Lelkészeink ne higgyék azt, hogy valami újat és megdöbbentőt kell mondaniuk, vagy hogy ócska, közönséges kifejezésekkel befolyásukat erősíthetik. Az evangélium szolgái: Istennek szócsövei, tehát beszédükből ki kell gyomlálniuk minden közönséges, értéktelen kifejezést. Legyenek gondosak, mert ha hallgatóikat előadásaik alatt nevettetni akarják, Istenre hoznak szégyent.

Az üzenet ünnepélyes és szent: nekünk éberen kell őrködnünk és imádkoznunk. Szavaink legyenek olyan nyomatékosak, hogy általuk Isten a hallgatók szívét és lelkét befolyásolhassa. Az evangélium szolgáit szentelje meg az igazság (Letter, 1906, 356.).