A látogatók fogadása. — Nagyvárosokban vagy azok közelében az előadások fontos céljait tekintve az összes munkás együttműködése szükséges. Az előadások légkörét őrizzék meg, ismerkedjenek meg a látogatókkal; jövetelükkor és távozásukkor legyenek irántuk udvariasak és szívesek, gyengéden figyeljék lelki életüket. Legyenek készen, hogy velük beszélgessenek alkalmas és alkalmatlan időben, legyenek éberek, hogy lelkeket nyerjenek. Bárcsak Krisztus munkásai legalább feleannyi éberséget tanúsítanának, mint Sátán, aki állandóan az emberek nyomában jár, mindenkor éberen figyelve arra, hogy csapdát állítson a számukra, vesztükre (Testimonies, 6., 1900, 46. o.).

Az evangélista felelőssége az érdeklődőkkel szemben. — Fontos, hogy mindazok, akik munkálkodni akarnak Isten művében, a munkavitelt a legjobban megtanulják. Megmutatta Isten, hogy sok előadás-sorozat, amelyet az igazság feltárása érdekében nagy költséggel tartottunk, nagyrészt azért maradt eredménytelen, mert éppen a munkának megkívánt részét nem végezték el. Éveken keresztül állandóan népünk elé tártuk, hogy értelmesebben kell munkálkodniuk…

Miután a szószéken az előadás elhangzik, akkor kezdődik a munka. Akkor tehát a lelkész, ha lehetséges, ismerkedjék meg minden egyes hallgatójával. Ha eljönnek és meghallgatnak, viszonoznod kell azzal, hogy igyekezel személyes ismeretséget kötni.

Sátán és ügyvivői élesebb megfigyelők, mint munkásaink. Míg tervez és hálóit kiveti, hogy a gyanútlan lelkeket megfogja, testvéreink a dolgokat igen könnyen veszik. Sátán pedig kiüti a nyeregből őket, majdnem minden alkalommal. Nos, ha a teret előre lefoglalták volna, ha egész lényükkel, szívükkel, elméjükkel arra törekedtek volna, hogy Istené és a mennyei angyaloké legyen a hely, akkor Sátán célja meghiúsult volna. Ne keltsék azt a látszatot, mintha dolgoznának, holott félig sem végezték el a munkát.

A szószékről elhangzó beszédek ne legyenek hosszúak, mert ez nemcsak a látogatókat fárasztja, hanem a lelkész idejét és erejét is igénybe veszi úgyannyira, hogy képtelen lezs személyes munkát végezni az előadás után, aminek pedig azt követnie kell. Járjon házról házra, és munkálkodjék a családokkal, hívja fel figyelmüket az Isten Igéjében foglalt örök igazságokra. Ha Krisztus szelídségével végzi ezt a munkát, akkor Isten angyalai munkálkodnak majd vele együtt. Mi azonban általában hitetlenek, szűk látókörűek vagyunk terveinkben és eszményeinkben (Manuscript, 1887, 14.).

A lelkész ismerkedjék meg gyülekezetében a szülőkkel és a gyermekekkel, s velük is szívélyesen, komolyan beszéljen (Review and Herald, 1902. I. 21.).

Kerülj közelebb a családokhoz. — Köss szoros ismeretséget az emberekkel, a családokkal, ha csak lehetséges; ne várjad, hogy az emberek pásztorra vadásszanak. Hordozd magadban a hit bizonyítékát és biztosítékát, amelyek igazolják, hogy nem üres mesékben bízol, hanem amit Isten mondott: „Így szól az Úr” (Letter, 1895, 8.).

A nyilvános előadás-sorozatokon kialakult kapcsolatok. — Amikor Krisztus e Földön tanított, megfigyelte hallgatói arckifejezését. A felvillanó tekintet, az elragadtatott arckifejezés elárulta számára, hogy ott az igazság jó talajra talált. Ugyanígy tegyenek a mai tanítók is: tanulmányozzák hallgatóik arckifejezését.

Ha észrevesznek a hallgatóság között egy érdeklődőt, tartsák kötelességüknek, hogy ismeretséget kössenek vele, mielőtt elhagyná a termet. Ha lehetséges, tudakozzák meg lakcímét, és látogassák meg. Ez a fajta személyes munka tesz majd tökéletes munkássá, mesterré. Arra is képesíti a lelkészt, hogy saját munkáját ellenőrizze, szolgálatát bebizonyítsa. Egyúttal ez a legbiztosabb módja annak, hogy az emberekhez közelebb kerültünk, mert így biztosíthatjuk figyelmüket a legjobban (Historical Sketches, 1886, 147–148. o.).

Családi kapcsolatok által nyerjük meg bizalmukat. — Számtalan család él, amelyet Isten Igéjének igazsága sosem közelíthetne meg, ha Krisztus sokféle kegyelmének sáfárai nem lépnének be otthonukba, s komoly szolgálattal, a Szentlélek ajándékaival felruházva nem rombolnák le az akadályokat, s szívüket nem nyernék meg. Ugyanis ha az emberek látják, hogy ezek a munkások a kegyelem hírnökei, akkor készségesen meghallgatják beszédüket. Azonban akik ezt a munkát végzik, azok szívének egy ütemben kell dobognia Jézus szívével. Teljesen Krisztus szolgálatára kell szentelniük életüket, készen arra, hogy parancsait teljesítsék: és készen arra, hogy elmenjenek mindenhová, ahová gondviselése küldi, hogy Igéit szólják, ahogyan Ő az ajkukra adja. S ha olyanok, amilyeneknek Isten szeretné, hogy legyenek, Szentlélekkel áthatottak, akkor együtt munkálkodnak a mennyei seregekkel, s valóban „Istennek munkatársai” lesznek (Letter, 1896, 95.).