Nagyobb igyekezetre van szükség. — Közelgünk a nagy és végső összecsapás felé. Minden előretörés most növekvő igyekezetet igényel, minthogy Sátán minden hatalmával arra törekszik, hogy utunk nehézségeit növelje. A gonoszság minden csalárdságával munkálkodik, hogy a lelkeket a maga számára biztosítsa. Megbízatásom, hogy az evangélium szolgáinak és a misszió orvosainak ezt mondjam: Haladjatok, igyekezzetek előre! Az elvégzendő munka minden lépésnél önfeláldozást igényel, de csak előre! Előre (Letter, 1908, 38.)!

Nincs vesztegetni való időnk. — A vég közel. Az utakat, amelyeken haladva városról városra hirdethetjük az igazságot, hamarosan mindenfelől veszélyek zárják el. Minden akadályt elénk zúdítanak, hogy az Úr hírnökeinek útját akadályozzák, és képtelenek leszünk elvégezni azt, amit most még megtehetnénk. Munkánkat jól meg kell terveznünk, s amilyen gyorsan csak lehet, előre kell haladnunk.

Istentől kapott világosság alapján tudom, hogy a sötétség hatalmai megfeszített erővel dolgoznak. A mélységből Sátán lopakodva tör előre, mint zsákmányára leső farkas, hogy elragadja azokat, akik ma alszanak. Figyelmeztetéseket kell továbbadnunk, munkát kell végeznünk ma, mert nemsokára elképzelhetetlen nehézségek közé kerülünk. Isten segítsen, hogy a világosságban megmaradjunk, hogy szemünket Vezetőnkre, Jézusra szegezve munkálkodjunk, s türelmesen kitartóan törjünk előre, egészen a győzelemig (Testimonies, 6., 1900, 22. o.).

A nagyvárosok evangelizálása mind nehezebbé válik. — Nem élünk annak tudatában, hogy Sátán eszközei milyen mértékben munkálkodnak a nagyvárosokban. A jelenvaló igazságnak hirdetése mind nehezebbé válik. Fontos lenne, hogy újabb és különböző képességű munkások társuljanak, értelmesen dolgozzanak embertársaik megmentése érdekében (Medical Ministry, 1909, 300. o.).

Elmulasztottuk a városok megmentésére fordítható időt. — Nagy munkát kell elvégeznünk. Isten Lelke indít arra, hogy az Úr munkájában tevékenykedőknek elmondjam: üzenetünk számára a kedvező idő, amikor azt a nagyvárosokban feltárhattuk volna, lejárt – ezt a munkát nem végeztük el. Nagy felelősségünk, hogy pótoljuk a mulasztást (Manuscript, 1903, 62.)!

Azt a munkát, amelyet az egyház a béke és jólét idején nem végzett el, a rettenetes válság idején kell megtennie, a legcsüggesztőbb és legfélelmetesebb körülmények között (Testimonies, 5., 463. o.).

Isten Lelke fokozatosan visszavonul. — Ünnepélyes és fontos időszakban élünk. Isten Lelke fokozatosan, de biztosan visszavonul a Földről. A csapások és ítéletek már zúdulnak Isten kegyelmének megvetőire. Szerencsétlenségek szárazon és vízen, a társadalom viszonyainak rendezetlensége, a háborús hírek már jelzik ezeknek közeledtét. Ezek a közelgő legnagyobb fontosságú események előjelei.

A gonosz eszközei összevonják és rendezik erőiket. Felkészülnek az utolsó nagy válságra. Világunkban nemsokára nagy változások állnak be, s az utolsó események rohamosan követik egymást (Testimonies, 9., 1909, 11. o.).

Háborús lelkület uralja a nemzeteket. — Isten népére félelmes próbák és megpróbáltatások várnak. A háború szelleme háborítja a nemzeteket a Föld egyik végétől a másikig (Testimonies, 9., 1909, 17. o.).

Mielőtt a nyitott ajtók bezárulnának. — Újból és újból utasítást kaptam, hogy a nagyvárosokban kell munkálkodnunk, nemcsak ott, ahol már alakultak gyülekezeteink, hanem olyan helyeken is, ahol az igazságot még nem hirdettük teljesen. Közöttünk éppen annyi a pogány, mint a távoli országokban. Utat kell nyitnunk, hogy a jelenvaló igazsághoz hozzáférhessünk, mégpedig minél hamarabb.

Hányszor hallottuk, hogy városainknak hallaniuk kell az üzenetet. De ezeket a szavakat mily kevéssé szívleltük meg. Láttam Valakit, magas szószéken, kiterjesztett karokkal állni. Megfordult, és minden irányba mutatott mondván: „A világ elvész, mert nem ismeri Isten szent törvényét; az adventisták alszanak.” Az Úr munkásokért könyörög, mert sok a munka. Megtérések által gyarapszik a gyülekezet száma üdvözülendőkkel. A főutakon és a mellékutakon férfiakhoz és asszonyokhoz kell eljutnunk.

Nagyon lemaradtunk: nem követtük a világosságot, amelyet Isten a nagyvárosokban végzendő munkáról adott. Eljön az idő, amikor törvényeket hoznak, amelyek az üzenet előtt a most még nyitott ajtókat bezárják. Fel kell ébrednünk a komoly munkára addig, amíg Isten angyalai várakoznak. Arra várnak, hogy csodálatosan megsegítsék azokat, akik azon munkálkodnak, hogy az emberek lelkiismeretét felébresszék, hogy megtudják, mit jelent az életszentség, a mértékletesség és az eljövendő ítélet (Manuscript, 1908, 7.).

Dolgozzunk, amíg lehet! — Testvéreim, kezdjétek meg a munkát a városokban, ameddig lehet. Olyan városokban, amelyekben már megkezdtétek a munkát, még sokan vannak, akik az igazság üzenetét sohasem hallották. Többen, akik hallották, megtértek és hitben haltak is meg. Vannak még többen, akik, ha alkalmuk volna, meghallgatnák és elfogadnák az üdvösség üzenetét… Ezek, az Isten művéért e Földön végzett utolsó törekvéseink határozottan magukon hordják az Isten pecsétjét (Manuscript, 1908, 7.).