Az igazság emlékművei. — Ha valahol érdeklődés mutatkozik Isten igazsága iránt, nyomon kell követnünk. Alaposan kell munkálkodni a területen, míg egy szerény imaházat állíthatunk Isten szombatjának emlékezetéül, jeléül, s mint világosságot az erkölcsi sötétség közepette. Ilyen emlékműveknek sokhelyütt emelkedniük kell mint az igazság tanúbizonyságainak. Isten kegyelméből gondoskodott arról, hogy az evangélium hírnökei eljussanak minden országba, minden nyelvhez és néphez, amíg az igazság zászlaja a világ minden részében fel nem lobog (Testimonies, 6., 1900, 100. o.).

Biztosítani kell az állandó munkát. — Ahol lesz egy hívő csoport, oda imaházat kell építeni. A munkások addig nem fejezték be munkájukat, amíg ez meg nem valósult.

Több helyen, ahol az üzenetet hirdettük, és lelkek ezt elfogadták, körülményeik korlátozottak voltak, s nagyon keveset tehettek azért, hogy a műnek előnyös helyzetet teremtsenek. Ez gyakran megnehezíti a mű terjesztését. Azoknak, akik érdeklődnek az igazság iránt, a többi felekezet lelkészei azt mondják – s ezeket a szavakat az egyház tagjai is ismételgetik –, hogy „ezeknek az embereknek nincs templomuk, nincs helyük az istentiszteletre. Kicsiny csoport csupán, szegények, tanulatlanok. Nemsokára ezek a lelkészek eltávoznak, s akkor érdeklődésetek meg is szűnik. Akkor majd feladjátok ezeket az új eszméket.”

Feltételezhetjük-e, hogy mindez nem erős kísértés azok számára, akik felismerték hitünk alapjait, s Isten Lelke meggyőzte őket az időszerű igazságról? Gyakran kell ismételnünk, hogy csekély kezdetből nagy dolgok keletkezhetnek. Ha részünkről bölcsesség, megszentelt ítélőképesség, ügyes vezetés nyilvánul meg Megváltónk országának építésében, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a mű folyamatosságát biztosítsuk. Szerény szentélyeket kell emelnünk azok számára, akik elfogadják az igazságot, hogy istentiszteleteket tarthassanak lelkiismeretük szava szerint (Testimonies, 6., 1900, 100–101. o.).

Imaházak építése világvárosokban. — Minden világvárosban, ahol az igazságot hirdetjük, imaházakat kell építenünk. Sőt egyes nagyvárosokban a város több részében legyenek templomaink. Van, ahol imaházakat ajánlanak vételre jutányos áron részletre, melyek előnyösen megvásárolhatók (Letter, 1909, 168.).

Imaházunk ne legyen otthonunknál szegényesebb. — Voltak idők, amikor arra szorultunk, hogy nagyon szerény helyeken gyűljünk össze Isten tiszteletére. Isten ezért sem vonta vissza tőlünk Lelkét, sem jelenlétét. Akkor ez volt a legtöbb, amit népe megtehetett, s ha lélekben és igazságban imádták Őt, igyekezetüket elfogadta, nem feddte, nem kárhoztatta. Ő azonban anyagi javakkal áldott meg minket, mi pedig javainkat saját házaink csinosítására költjük; tervezünk, kivitelezünk, hogy önmagunknak tetszelegjünk. Ha megelégszünk azzal, hogy terveinkből kihagyjuk az Urat, s Őt sokkal szegényesebb és kényelmetlenebb helyen imádjuk, mint amilyenben magunk hajlandók vagyunk élni, ha önző céljainkat nézzük elsősorban, Isten tisztelete pedig csak másodrendű dolog, akkor áldásait nem áraszthatja ránk (Manuscript, 1886, 23.).

Isten háza legyen tiszta, rendes és célszerűen tervezett. — Nem kaptunk Istentől parancsot arról, hogy olyan épületet emeljünk, mely gazdagságban és fényben a templomokkal vetekszik. Azonban szerény imaházat kell építenünk: egyszerűt, tisztát, rendeset és célszerűt.

Azok pedig, akik bőséges anyagiakkal rendelkeznek, olyan bőkezűen adakozzanak, hogy a templomot, melyben Istent imádják, ízlésesen rendezhessék be, amint megválogatták saját házaik telkét, épületét és berendezését. Mutassanak készséget és vágyat arra, hogy Istent inkább tiszteljék, mint önmagukat. Építsenek szépen, ne pazarlóan. Legyen az imaház tágas és gondosan felépített, hogy amikor Istennek felajánljuk, elfogadhassa azt, és Lelke megnyugodhasson imádóin, akik csak az Ő dicsőségét keresik. Semmi se álljon Isten dicsősége és közöttünk; ne legyenek önző terveink, önző cselveté-seink, önző szándékaink (Manuscript, 1886, 23.).

Szilárd épületek. — Néhányan kérdezhetik: Miért használja White testvérnő állandóan e szavakat, mikor az épületről beszél: „Egyszerű, rendes és tartós.” Azért, mert kívánom, hogy épületeink olyan tökéletesek legyenek, mint aminőt Isten népétől elvár.

Vagy mások talán ezt kérdezik: „Ha az Úr nemsokára eljön, miértkell az épületekhez a legjobb anyagot használják?” De vajon elég merészek vagyunk-e ahhoz, hogy Istennek ócska anyagból és hibásan felépített házat ajánljunk fel, amit alapzatáról egy erős szél elfújhat? Szégyenkeznénk, hogy az Úrnak épített házat értéktelen anyagból tákoltuk össze. Továbbá senkinek sem tanácsolnám, hogy házát értéktelen anyagból építse. Nem érdemes. Házaink padlózata jól száradt fából készüljön. Ez valamivel többe kerül, de igen sok kellemetlenségtől szabadulunk meg. Az épület szerkezete is jól illeszkedjék egymásba. Krisztus mindenben a mi mintaképünk. Ácsmesterséget folytatott közösen apjával, Józseffel s mindent, amit készített, jól elkészített, a különböző részek jól összeillettek, az egész munka pedig minden próbát, vizsgálatot kibírt.

Bármit teszel, végezd egyenes elveid, erőd, szakértelmed és ügyességed szerint. Legyen munkád ahhoz a mintához hasonló, mely neked a hegyen mutattatott. Az épületekre nemsokára komoly megpróbáltatások várnak (Manuscript, 1901, 127.).

A tagok segítsenek építeni! — Ha egy gyülekezet létesült, a tagok lássanak hozzá, és építsenek. Az újonnan megtértek az evangélium szolgájának vezetésével dolgozzanak saját kezükkel, mondván: „Gyülekezeti házra van szükségünk. Kell legyen imaházunk. Mindannyian megtesszük a tőlünk telhetőt, s az épületet elkészítjük.”

Ebben is mutassuk be Krisztust, hogy munkánk halad. Isten felhívja azok figyelmét, akik Jézus követeinek vallják magukat, hogy ügyének előbbre vitelén örömmel és egyesülten dolgozzanak. Tegyék ezt, s akkor nemsokára hallják majd a hálaadás szavát: „Lássátok, mit művelt az Úr!”

Anyagi segítség kívülről. — Mindannyiunknak ébereknek kell lennünk, hogy alkalomadtán a világvárosokban előbbre vigyük a művet. Nagyon lemaradtunk Isten rendelkezéseinek kivitelezésében, hogy e városokban munkához lássunk és emlékoszlopot emeljünk az Ő tiszteletére. A lelkeket lépésről lépésre kell vezetnünk egészen az igazság teljes világosságáig. Folytatnunk kell munkánkat mindaddig, amíg gyülekezetet szerveztünk, s az istentiszteletek tartására megfelelő házat építhettünk. Buzdításomra szolgál az a hitem, hogy a kívülállók, gyülekezetünkhöz nem tartozók anyagi javaikkal jelentékeny segítséget nyújtanak majd. A kapott világosság szerint sok helyen, különösképpen Amerika nagyvárosaiban ilyen segítségben fogunk részesülni.

Különböző építkezési mód. — Templomokat sokhelyütt építenek, de nem szükséges, hogy pontosan egyazon módra készüljenek. Az épületek különböző stílusa a különböző helyekhez alkalmazkodhat.

A főpap mellvértjét több ékkő díszítette, de mindegyik kőnek más-más fénye volt, ami az egésznek szépségét csak emelte. Minden egyes kőnek különleges jelentősége is volt, Isten fontos üzeneteit hordozta. Sok ékkő volt, de csak egyetlen mellvért. Sokféle a gondolat, de egy az értelem. A gyülekezetben sok a tag, mindegyik különféle jellemmel, sajátosságokkal felruházva, de egy családot képeznek (Letter, 1900, 53.).

A szellőztetésről gondoskodni kell. — Szombat délután …-ban szép és tágas imaházunk tömve volt. Meleg nap volt, s szükségessé vált a szellőztetés. Azonban a szép, színes ablakokat nem lehetett kinyitni. Ennek következtében a gyülekezet nagyon szenvedett, az előadót pedig annyira megmérgezte a rossz levegő, hogy a következő héten komolyan megbetegedett, szinte képtelen volt előre tervezett megállapodásainak eleget tenni. Hogyan történhet meg, hogy az a nép, mely egészségügyi s egyéb vonatkozásokban, sőt a szellőztetésre nézve is bőséges tanításban részesült, rosszul épült imaházakat tűr meg évről évre, mint a mérgezett levegő zárt tartályait? (Review and Herald, 1909. XI. 25.)

Gondoskodjatok a gyülekezeti iskolákról. — A munkások az új területről mindaddig ne távozzanak el, amíg a gondjaikra bízott munkaterületen a gyülekezetek számára megfelelő helyiségekről, kellékekről nem gondoskodtak. Nemcsak az istentiszteletek megtartása miatt szükséges a szerény imaház, hanem tegyék meg a kellő intézkedéseket, hogy állandó gyülekezeti iskola is létesüljön.

Ezt az ügyet Isten világosan elém tárta. Láttam, hogy különböző helyeken hívők új csoportjai alakultak, és imaházak létesültek. Akik újonnan fogadták el a hitet, készségesen segédkeztek anyagi javaikkal és erejükkel. A földszinten, tehát az imaház alapzatán gondoskodtak az iskola számára helyiségekről, ahol a gyermekek Isten Igéjének igazságaira nevelhetők. Odaszentelt életű tanítókat választottak, akik e helyekre mentek munkálkodni. Az iskolák tanulóinak létszáma nem volt nagy, de a kezdet sok jót ígért (Testimonies, 6., 1900, 108. o.).

Haladjatok előre! — Ha az egyik területen munkát kezdünk, s egy csoportot szedünk össze, Istennek szenteljük őket, majd bevonjuk őket, hogy velünk együtt szerény imaházat építsenek. Ha az imaház elkészült, s a Mesternek felajánlottuk, más területekre induljunk. Határozottan és világosan szólt hozzánk a szózat: „Menjetek előre!” Amint egyik helyen az intő üzenet elhangzott, s férfiak és nők készekké váltak arra, hogy ott a munkát folytassák, mi az Úr szőlőjének még megmunkálatlan területeire távozzunk (Letter, 1899, 154.).