Nincs ok az aggodalomra vagy a félelemre. — Gyakran, ha munkásaink a szívet vizsgáló szombat igazságát tárják az emberek elé, többen ingadoznak, mert félnek, hogy magukat és családjukat szegénységbe és nehézségekbe sodorják. Azt mondják: „Tudom, hogy mit akar megértetni velem a hetedik nap a szombat megünneplése tekintetében: én azonban félek, mert ha szombatot tartok, elvesztem állásomat és nem tudom eltartani családomat.” Így sokan megtartják világi állásaikat, de engedetlenek lesznek Isten parancsával szemben. Pedig az Írások azt tanítják, hogy az Úr ismeri egész életünket, megérti minden bajunkat-bánatunkat. Ő gondot visel mindazokról, akik követik az utat, az Úr megismerésének útját! Ő sosem engedi, hogy gyermekei felettébb megkísértessenek, semhogy elviselhetnék (Lk 12:1–7).

Krisztus kijelentette tanítványainak: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak: kiknek nincs tárházuk, sem csűrük, és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál! Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Annako-káért, ha ami legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?” (Lk 12:22–26).

Eléjük tartva a mezők liliomát szépségében és tisztaságában, az Üdvözítő így folytatta: „Tekintsétek meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom néktek: Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap pedig kemencébe vettetik, így ruházza Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!?

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik. A ti atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát és ezek mind megadatnak néktek” (27–31. vers).

Krisztus itt értékes tanítást ad az Ő szolgálatát illetően. Bármi következzék is életedben: Istent szolgáld! Bármilyen szenvedés és nehéz sors érjen is: bízz az Úrban! Nem kell aggodalmaskodnod, sem félned, ha az igazságért állást foglalsz, hogy te vagy családod szenvedni fog. Ha mégis félünk, Istennel szemben hitetlenkedünk. „A ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre” – mondja az Üdvözítő. Ha az Igét hűségesebben tanulmányoznánk, akkor hitben is növekednénk (Manuscript, 1909, 83.).

Nyújtsunk ilyenkor segítő kezet. — Fontos, hogy ha érdeklődés támadt, ezt kihasználjuk. …-ban sokan vannak a döntés közelében. Bárcsak adna az Úr bölcsességet szolgáinak, hogy beszéljenek ezekkel az emberekkel, bátorítsák őket, hogy megvallják az igazságot, átadják akaratukat, szívüket egészen az Úrnak. Imádkozzunk, hogy Isten hassa át hittel ezeket az embereket, akik meggyőződtek az igazságról: hogy a hetedik nap az Úr szombatja. Segítse az Úr őket, ne érzelmeik hassanak rájuk, nehogy az ellenség arról győzze meg őket, hogy ez túl nagy áldozat.

Mulandó dolgokban veszteséget szenvednek, tehát segítő kezet kell nyújtanunk. Sokan kérdezik: „Hogyan tartsuk el családunkat? Elvesztíjük állásunkat, amint elhatározzuk, hogy a hetedik napot megszenteljük és szombaton nem dolgozunk. Családunk vajon éhezzen-e?” Mit is mondhatunk? Szegénység, ínség látható mindenütt, becsületes emberek pedig nem tudják, mitévők legyenek? Nem mernek változtatni, pedig teljesen meggyőződtek arról, hogy a hetedik nap az Úrnak szombatja. Tudják, hogy Isten megáldotta a szombat napját, és elkülönítette az ember számára, hogy teremtésének emlékezete legyen, annak az ünnepe, hogy hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon pedig megnyugodott.

Amikor látjuk, hogy a nehézségek hegyekként merednek az emberek elé, s számukra és gyermekeikre ínség vár, szívünket fájdalom járja át. Sokan mondják: „Akarom a szombatot tartani, de amint kijelentem munkaadómnak, hogy elhatároztam, a szombatot ünnepelem, elbocsát.” Százak csak arra várnak, hogy az üres helyeket betöltsék. Tele vagyok aggodalommal. Mindaz, amit tehetünk annyi, hogy hitre buzdítjuk őket és imádkozzunk értük. Ó, sokszor azt kívánom, bárcsak millióim volnának. Ebben a műben minden fillért hasznosíthatnák.

Sokan eltökélten hágják át Isten szent törvényét a munkásszervezetek, egyesülések és társaik befolyására, akik Sátán eszközei. Isten világosságot küldött nekik, hogy a csalást felismerjék, de ők visszautasítják, nem fogadják el Isten Igéjét úgy, ahogyan hangzik. Elfogadják helyette a tévelygést. Inkább Sátán hazugságait választják, mint az Isten szavát: „Így szól az Úr!” A tévedés e szószólói igen megnehezítik azok sorsát, akik felismerik az igazságot. Emberi szemmel nézve csak az éhhalál, semmi más nem vár azokra, akik megtartják a szombatot (Manuscript, 1894, 19.).

Soha nem eredményez éhséget. — Soha senkinek nem kell félnie, hogy Isten igaz szombatjának megünneplése miatt éhezni fog. Ésaiás 58,11–12; Példabeszédek 7,2; Ésaiás 58,14 – ezek az ígéretek megfelelő választ adnak azokra a kifogásokra, amelyeket emberek találnak ki, hogy a szombatünneplést megtagadják. Még akkor is, ha elindulunk Isten törvénye megtartásának útján, s lehetetlennek látszik a családunk fenntartása, akkor is legyen minden kételkedő előtt Isten ígérete: Ő gondoskodik azokról, akik parancsolatait megtartják (Manuscript, 1902, 116.).

Bátor embereket követel. — Erkölcsi bátorságot követel az az álláspont, hogy megtartsuk a Úr parancsolatait. Az igazságnak egyik ellenzője mondotta egyszer, hogy csak gyengeelméjű, bolond, buta emberek hagyják ott egyházaikat azért, hogy a hetedik napot ünnepeljék meg szombat gyanánt. Az evangélium egyik szolgája, aki elfogadta az igazságot, így válaszolt: „Ha úgy gondolja, hogy csak gyengeelméjű emberek vállalkoznak rá, kérem kísérelje meg.” Erkölcsi bátorságot, szilárdságot, határozottságot, kitartást és igen sok imát igényel, hogy a népszerűtlen oldalra álljunk át. Hálásak vagyunk, hogy Krisztushoz járulhatunk, miképpen a szegény szenvedők Krisztus elé járultak a templomban.

Te nem merted továbbra is lábbal tiporni Isten törvényét, kiálltál a népszerűtlen igazság oldalára, bármi következzék is. Vajon az Üdvözítő valaha is elfordul tőled, hogy küzdelmedben magadra hagyjon? Nem, soha! Azonban sohasem mondta tanítványainak, hogy nem kerülhetnek próbákba, nem kell önmegtagadást gyakorolniuk, nem kell áldozatot hozniuk. A Mester a fájdalmak férfia, a betegségek ismerője volt. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9). Adjunk hálát Istennek, hogy szegénységünkben Istent Atyánknak nevezhetjük.

Szegénység vár erre a világra, s olyan nyomorúságos idő, mint amilyen még sohasem volt, mióta e Földön nép kezdett lenni. Lesznek háborúk és háborús hírek, s az emberek elsápadnak a félelem miatt. Lehet, hogy szenvedned kell, néha talán éhezned is – de Isten soha nem feledkezik meg rólad szenvedéseidben. Isten próbára teszi hitedet. Nem azért élünk, hogy magunknak kedvezzünk. Azért élünk, hogy Krisztust nyilatkoztassuk ki a világ előtt, hogy Őt és hatalmát képviseljük (Manuscript, 1894, 37.).

„Mikor az izráeliták a pusztában vándoroltak, Isten mannát hullatott nekik az égből. Bőségesen adott enni a népnek. Isten gondviseléséből Izráel megtanulhatta, hogy az Úr az élet minden helyzetében melléje áll annak, aki bízik Benne és útjain jár. Az Üdvözítő életével is bizonyította tanítását, melyet Ő adott Izráelnek. Isten szava nyújtott segítséget Izráel népének, és éppen az az Ige volt az Üdvözítő segítsége is. Várta a pillanatot, az Atya enyhet adó segítségét. Atyja akarata iránti engedelmesség vezette Őt a pusztába, s nem akart Sátán tanácsa árán kenyérhez jutni. Az egész világegyetem előtt bebizonyította, hogy kisebb baj, ha szenvednünk kell, mintha csak a legcsekélyebb mértékben is elhajlunk Isten útjairól.”

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4). Gyakran előfordul a keresztény ember életben, hogy a körülmények látszólag úgy alakulnak, mintha lehetetlen volna Istent szolgálni, törvényét betartani és egyúttal a mindennapi kenyeret is megkeresni. Sátán megkísérel rávenni arra, hogy kényszerhelyzetedben megalkudj lelkiismereteddel, meggyőződéseddel. Azonban az élet majd megtanít minket arra, hogy egyedül csak Isten Igéjében bízhatunk. „Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). Már földi életünkre nézve is a leghelyesebb, ha Isten akaratától sosem térünk el. Ha ismerjük Igéjének erejét, akkor nem hallgatunk Sátán sugalmazásaira, hogy ételhez jussunk vagy életünket mentsük. Egyetlen kérdésünk mindig az lesz: Mi az Isten akarata? Mit ígér nekünk? Ennek tudatában fogjuk akaratát teljesíteni és ígéreteiben bízni (The Desire of Ages, 1898, 89–90. o.).

Felhívás engedelmességre. — Az ellenség mondta neked, hogy várj megfelelőbb időszakra. Körülötted settenkedett terveivel, feltárta előtted azokat az előnyöket – amelyekhez juthatnál, ha nem tartanád meg a szombatot –, és a hátrányokat, amelyekkel a szombattartás jár. Ő készítette a különböző kifogásokat, hogy miért ne dönts az Isten parancsolata iránti engedelmesség mellett. Sátán: csaló. Hamis színben tünteti fel Isten jellemét, te pedig elfogadtad kísértéseit. Minden elképzelésed bizalmatlanságot mutatott mennyei Atyád iránt.

Azt gondoltad, hogy ha üzletedben bizonyos fejlődést észlelsz, akkor majd engedelmeskedsz a negyedik parancsolat szombatjának. Azonban az Úr minden egyes alattvalójától teljes engedelmességet követel. Isten követelményei fennállnak veled szemben, te pedig feltételeket szabsz Istennek. Sátán egész idő alatt azon munkálkodott, hogy mindinkább és mindinkább lehetetlenné tegyen, amikor a dolgot fontolóra veszed, és a szombattartás mellett döntesz. Mind kevésbé hatott szívedre Isten Lelkének késztető ereje. Az Úr általam üzenetet küldött számodra és gyermekeid számára, hogy teljesítsétek rég elhanyagolt kötelességeteket: járjatok a világosságban, mert Ő a világosság. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből. (…) Ezt cselekedd – mondta Krisztus a törvénytudónak –, és élsz” (Lk 10:27). Ez Istennek szava hozzád és gyermekeidhez is. Isten törvénye jó, igaz és hasznos mindazoknak, akik engedelmeskednek – azt tiszteled, akinek engedelmeskedsz.

Ha elméd összhangban áll Isten akaratával, és parancsolatainak engedelmeskedsz, gondolod, hogy az Úr nem fog gondot viselni rád és ideig való érdekeidre? Majdnem rávettek téged, de te nem engedelmeskedtél. Gondoltad, hogy várakozol, amíg tiszta út áll előtted. Az Úr az emberre bízza a felelősséget. Isten követelményeit kell először is fontolóra venned. Első kötelességed: engedelmeskedj Istennek. A következményeket bízzad az Úrra. Te késedelmeskedtél, mert most nem érezted azt az erős meggyőződést, mely egykor uralt, s nem akarsz engedelmeskedni. Nem várhatod el, hogy ismét ugyanolyan erős legyen a meggyőződésed. Engedelmeskedned kell Istennek, s az igazság álláspontjára kell helyezkedned, akár érzed, akár nem. Az a dolgod, hogy most határozottan elvek szerint járj el, dönts eltekintve a következményektől (Letter, 1893, 72.).

A világosság minden sugarát valósítsd meg életedben. — Az elnyert világosság sugarai szerint élj. Örök érdekeidet foglalja magában, s ezért mondom: „a világosság minden sugarát öleld fel”. Térden állva kérd Krisztust, hogy Szentlelke által tegye fogékonnyá szívedet, és ne fordulj el törvényétől (Manuscript, 1894, 10.).

Inkább az állásodat veszítsd el, mint Jézust. — Ne gondold, hogy ha a Biblia igazsága mellett foglalsz állást, akkor elveszíted az állásodat. De jobb, ha ezt veszíted el, mint Jézust. Jobb volna, ha az Úr önmegtagadásának és önfeláldozásának részesévé válnál, mint a saját utadat járd, s e földi élet kincseit gyűjtsd magadnak. Ezekből semmi nem vihető a sírba. A sírból üresen kelsz fel, de ha Jézus a tiéd, akkor mindent megnyertél. Isten nagy napján megállhatsz, ha Jézus a tiéd, mert egyedül csak reá lesz szükséged – s ez nem elég neked (Manuscript, 1894, 20.)?

Határozott álláspont. — Emberek készülhetnek tetszésük szerint harcra – de Isten parancsolatai az Ő parancsolatai maradnak. Mi elhatároztuk, hogy megtartjuk Isten parancsolatait, és élünk. Megőrizzük törvényét, mint szemünk fényét. Hadd támadjanak az emberek Isten törvénye ellen, tiporják csak lábbal törvénytartó népét. Vajon tehetik-e, és élhetnek? Lehetetlen. Csak azok élnek, akik neki engedelmeskednek. Azokat, akik megtartják törvényét, megőrzi, mint szeme fényét (Manuscript, 1891, 5.).

Állásfelajánlás új szombattartóknak. — Azok között, akik elfogadták az igazságot …-ban a múlt télen, volt egy fiatalember, aki kilépett az iskolából, hogy szombatot tarthasson. Megkérdezték tőle, mit szándékozik tenni létfenntartása érdekében? Így válaszolt: „Isten adott testi erőt, én bárhol vállalhatok munkát, de Isten parancsolatait nem szegem meg.” Néhányan aggodalmaskodtak, s úgy vélték, hogy a nyomda irodájában kellene állást kapnia, de valaki azt mondta: „Nem. Majd ha megmutatja, hogy mindenáron engedelmeskedik Istennek, akkor tudni fogjuk, hogy éppen ő az az ember, akire az irodában szükségünk van. De ha az elveiben nem elég erős, hogy ezt megtegye, akkor éppen ő az az ember, akire nincs szükségünk.”

Egyik testvér hozzám fordult, és megkérdezte, bátorítsa-e ezt a fiatalembert, adja-e tudtára, hogy kaphat munkát az irodában. Azt mondtam: „A menny Istene feltárta előtte az örök dicsőséget, amely a győzők jutalma, s ha Mózeshez hasonlóan a jutalomra tekint, akkor határozottan az igazság oldalán foglal állást. Azonban inkább káros volna bármilyen megvesztegetést alkalmazni vagy édesgetni. Kötelességed rajta segíteni, hogy felismerje, hitben kell járnia; de ne engedd, hogy harcát egyedül harcolja, mert Sátán megkísérti, ezért minden lehető segítséget meg kell kapnia (Manuscript, 1886, 26.).

Üzleti kapcsolatok a szombatszegőkkel. — Nekünk, szombattartóknak kell igazán tartózkodnunk a hétköznapi munkától, nekünk, akik valljuk, hogy megtartjuk Isten szent nyugalomnapját. Egyesek szombaton beszélik meg üzleti ügyeiket, terveket készítenek ezen a napon: Isten mindezt úgy tekinti, mintha valóságos üzleti ügyeket bonyolítanának le.

Mások, akik igen jól ismerik a bibliai bizonyságokat a szombatról mint hetedik napról, üzleti viszonyt létesítenek olyan emberekkel, akik nem tisztelik Istennek szent napját. Szombattartó nem engedheti meg, hogy pénzén fizetett alkalmazottja szombaton dolgozzék. Ha a nyereség kedvéért megengedi, hogy az az üzlet, amelyben érdekeltséget vállalt, a hitetlen társ révén szombaton is mûködjön, kötelessége ezt a viszonyt megszüntetnie, ha ezáltal még vesztesége is lesz. Az emberek gondolhatják azt: nem tehetik meg, hogy engedelmeskednek Istennek; az igazság azonban az, hogy nem engedhetik meg maguknak az engedetlenséget Istennel szemben. Akik a szombatünneplésben gondatlanok, nagy veszteséget kell szenved-niük (Review and Herald, 1884. III. 18.).

Alkalmaztatási lehetőség szombattartóknak. — Ezen a területen igen jó munkát végezhetünk, mert itt sokaknak nem okozna nehézséget a szombat megtartása. …-ben baromfitartással foglalkoznak. A város külterületén majdnem minden lakóházhoz baromfiudvar is tartozik. A házak nem emeletesek, hanem egymástól elkülönültek, gyakran többholdnyi termőfölddel körülvéve. Mindenfajta baromfit nevelnek, a tojásoknak jó piacuk van, és csónakon viszik el az árut a városba.

Azért írom ezt, hogy megértsd a helyzetet. A baromfitenyésztés több családnak nyújt megélhetést, akik nem emelhetik azt a kifogást, amit olyan sokan emelnek a szombattartással kapcsolatban: hogy keresetük veszélyben forog. Megtarthatnák a szombatot, nem kellene félniük, hogy elveszítik az állásukat (Letter, 1902, 113.).