Ébresszétek fel az embereket, hogy készüljenek Jézus második eljövetelére! — A Föld történelmének lezárulása idején élünk. A próféciák teljesednek, s Krisztus nemsokára eljön hatalommal és nagy dicsőséggel. Nincs elvesztegetni való időnk. Hangozzék az üzenet komoly figyelmeztető szavakkal.

Késztetnünk kell az embereket a bűnbánatra, hogy a bekövetkező harag elől megmenekülhessenek. Lelküket megmenthetik vagy elveszthetik. Ebben a dologban nem szabad közönyösnek lennünk. Az Úr olyan munkásokat hív, akiket komoly, határozott cél vezet. Beszélj az emberekkel „alkalmas és alkalmatlan időben”. Az élet Igéjével kezdd, hogy elmondhasd az embereknek: minden dolog vége elérkezett.

Lelkünk állandóan Isten szereteténél időzzék. Intő beszédünknek hangoznia kell. Ne legyenek szavaink bizonytalanok. Az embereket azonnali készülődésre kell serkentenünk, mert valóban alig tudjuk, mi vár ránk. Hitem szilárdabb, mint valaha abban, hogy az utolsó időben élünk. Minden tanító tárjon nyitott ajtót azok elé, akik bűneiket megbánva Jézushoz akarnak járulni (Letter, 1903, 105.).

Hirdesd minden országban. — Tanítást kaptam, hogy intsem meg azokat a testvéreimet, akik abban a veszélyben forognak, hogy szemük elől tévesztik az időszerű, különleges feladatot. Minden országban hirdetnünk kell Krisztus második eljövetelét a Jelenések írójának szava szerint: „Ímé eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt…” (Jel 1:7) (Testimonies, 8., 1904, 116. o.).

Eljött az ideje, hogy Krisztus második közeli eljövetelének üzenete az egész világon hangozzék (Testimonies, 9., 1909, 24. o.).

Az üzenet: „Eljön az Úr.” — Az Úr közel. Emeljétek fel fejeteket és örvendjetek! Akik ezt az örvendetes hírt hallják, és akik szeretik Jézust, kimondhatatlan örömmel örvendeznek, megdicsőült örömmel. Ez az a jó, örvendetes hír, amely áthat és felráz minden embert, s amit ismételnünk kell a családunkban, és amit el kell mondanunk azoknak, akikkel bárhol találkozunk. Hát közölhetünk-e ennél örvendetesebb hírt?

A hű őrálló kiáltását mindenütt hallani kell: „Eljött a reggel, az éjszaka is!” (Ésa 21:12) A harsonának határozottan kell szólnia, mert az Úr nagy napjára való felkészülés idején élünk (Letter, 1886, 55.).

Nincs veszteni való időnk. — Fújj riadót az egész Földön. Mondd el a népnek, hogy az Úr napja közel, és igen siet. Mindenkit figyelmeztetnünk kell. Hiszen lehetnénk mi is olyan szegény lelkek, akik tévelyegnek. Az igazsággal, amelyet nyertünk, adósok vagyunk, hirdetnünk kell azt másoknak.

A sötétség hatalmai feszült erővel tevékenykednek: Sátán belopakodik, előnyt szerez, hogy mint farkas a prédáját, elragadja a szunnyadókat. Most kell a ránk bízott figyelmeztetésnek hangoznia, most kell feladatunkat végeznünk, mert nemsokára sokkal nehezebb lesz, mint elképzelhetnénk!

Az Úr eljövetele közelebb van, mint amikor hívőkké lettünk. A nagy küzdelem végéhez közeledik. Tengeren és szárazon a szerencsétlenségekről szóló jelentések azt a tényt bizonyítják, hogy minden dolog vége elérkezett. Háborúk és háborúk hírei nyilatkoztatják ezt ki. Vajon él-e olyan keresztény, akinek szíve nem ver hevesebben, amikor az előttünk feltáruló nagy eseményeket szemléli?

Az Úr eljön. Halljuk a közelgő Isten hangját, mert eljön, hogy megítélje a világot bűneiért. Nekünk az Ő útját kell készítenünk, feladatunkat végeznünk, hogy egy népet készítsünk elő arra a nagy napra (Review and Herald, 1914. XI. 12.).

Az üzenetet élő erőnek kell kísérnie. — A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenetet élő erőnek kell kísérnie. Nem szabad addig megnyugodnunk, amíg nem látjuk, hogy lelkek térnek meg az Úr eljövetelének boldog reménységére. Az apostolok napjaiban az általuk hirdetet üzenet valóságos munkát végzett: lelkek fordultak el a bálványoktól, hogy az élő Istennek szolgáljanak. A napjainkban végzendő munka olyan nagyon valóságos, az igazság pedig hasonlóan igazság; a különbség az, hogy nekünk ezt az üzenetet annyival komolyabban kell hirdetnünk, amennyivel az Úr eljövetele közelebb van. Az időszerű üzenet határozott, egyszerű és mélységesen fontos. Úgy kell él-nünk, mint akik ezt komolyan gondolják. Várakozva, őrködve, dolgozva, imádkozva figyelmeztessük a világot. Ez a mi feladatunk.

Az egész menny készül Isten nagy napjára, Sion megszabadításának napjára. A várakozás ideje csaknem lejárt. A zarándokok és a vándorok, akik oly sokáig keresték a jobb hazát, már majdnem hazaértek. Örömömben legszívesebben hangosan kiáltanék: Hazafelé! Gyorsan közeledik az idő, amikor Krisztus eljön, hogy maga köré gyűjtse az övéit (Review and Herald, 1913. XI. 13.).

Minden előadásunk, minden beszédünk Krisztus eljövetelét helyezze előtérbe. — A prófécia igazságai összetartoznak; ha tanulmányozzuk ezeket, akkor a gyakorlati keresztény igazság gyönyörű fürtjét alkotják. Minden beszédünkben világosan fel kell tárnunk, hogy várakozunk, dolgozunk és imádkozunk Isten Fiának eljöveteléért. Eljövetele a mi reménységünk. Ezt a reménységet szőjük bele minden szavunkba és munkánkba, minden társalgásunkba és viszonyulásunkba (Letter, 1902, 150.).

A történelem kulcsa. — Ha Krisztus második eljövetelének reménységét megértjük, kezünkben a kulcs, amely az ezután következő történelmet felnyitja és a jövő minden tanulságát érthetővé teszi (Letter, 1906, 218.).

A második advent tanításának hatása. — Az ember Fiának második eljövetele az a csodálatos témakör, amelyről beszélnünk kell az embereknek. Mindig erről kell szólnunk. Örök valóságokat kell lelki szemeik elé tárnunk, s a világ vonzó dolgai majd megmutatkoznak igaz valóságukban: kiderül, hogy haszontalanok és fölöslegesek. Mit is kezdjünk a világ hiábavalóságával, dicséretével, gazdagságával, megbecsülésével vagy élvezeteivel?

Zarándokok és idegenek vagyunk, akik várakozunk, reménykedünk és imádkozunk a boldog reménységért, a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenéséért. Ha hisszük ezt és gyakorlati életünkben megvalósítjuk, milyen eleven tevékenységre ösztönöz majd ez a hit és reménység, milyen odaadó szeretetre egymás iránt, milyen lelkiismeretes, szent életre az Isten dicsőségére! S ha jutalmunkra tekintünk, élessé válik a különbség gondolkodásunk, tetteink és a világ cselekedetei között (Manuscript, 1893, 39.).

Krisztus újra eljön. — Krisztus visszatér a Földre – ezt az igazságot kell feltárnunk minden ember előtt (Letter, 1900, 131.).

Óvás a pontos időmeghatározások ellen. — Az időt és időszakokat Isten saját hatalmában tartja. Miért nem bízta ránk? Mert ha ránk bízta volna, nem használnánk fel helyesen. Ez az ismeret olyan állapotokat teremtene népünk között, amelyek nagyban feltartóztathatnák Isten művét, hogy olyan népet készítsen el, amely ama eljövendő napon megállhat előtte. Ne foglalkozzunk ezzel, ne okoskodjunk az időt és az időszakokat illetően, amelyet Isten nem jelentett ki. Jézus megmondotta tanítványainak, hogy „őrködjenek”, de nem határozta meg az időt. Követői olyan helyzetben vannak, hogy mint akik parancsnokuk rendelkezéseire figyelnek: őrködniük, várakozniuk, imádkozniuk és munkálkodniuk kell, mialatt az Úr eljövetelének napja közeledik; de senki sem jelentheti ki pontosan, hogy mikor történik meg, mert „arról a napról és óráról senki sem tud”. Nem határozhatod meg, nem mondhatod, hogy egy, kettő vagy öt év múlva jön el, sem ki nem tolhatod eljövetelét, mondván, hogy csak tíz vagy húsz év múlva történhet meg. Mi nem tudhatjuk sem a Szentlélek kiárasztásának, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét (Review and Herald, 1892. III. 22.).