A Bibliát vigyük el minden házhoz. — A Biblia már elvihető minden ember ajtajához, igazságait pedig bevéshetjük minden ember lelkiismeretébe. Sokan hasonlóan a nemes lelkű béreabeliekhez, naponta kutatják majd az Írásokat, ha az igazságot feltárják előttük, hogy maguk is megállapítsák, vajon így vannak-e ezek. Krisztus mondotta: „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). Jézus, a világ Megváltója parancsolja, hogy ne csak olvassák, hanem „kutassák az Írásokat”. Ez nagy és fontos munka, s reánkbízta Isten. Ha megtesszük, nagy áldásban részesülünk, mert a Krisztus parancsa iránti engedelmesség nem marad jutalmazatlanul. Az alattvalói hűségnek ezt a tényét, hogy az Igéjében kinyilatkoztatott világosságot követjük, elismerésének rendkívüli jeleivel koronázza (Counsels on Sabbath School Work, 1889, 84. o.).

Sokan csak arra várnak, hogy begyűjtessenek. — „Férfiak és nők, mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé. Imák, könnyek és kérdések fakadnak az emberek lelkéből, akik világosság, kegyelem és Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek” (The Acts of the Apostles, 1911, 88–89. o.).

Az elveszettek keresése. — Ennek a munkának eltökéltnek kell lennie. Elveszett juhok mindenütt, minden országban vannak, ahol csak megfordulsz. Nekünk meg kell keresnünk és meg kell tartanunk azt, ami elveszett. Ők nem tudják, hogyan gyógyulhatnak meg (Letter, 1899, 189.).

Fel kell kutatnunk az őszinte lelkeket. — Meg kell tennem a tőlem telhető legjobbat, hogy népünk elé tárjam azt az üzenetet, amely szerint az Úrnak minden városunkban élnek őszinte lelkei, akiket fel kell kutatnunk. Az Úrnak nem tetszik az a látszat, amit keltettünk. Sok nagyvárost a valóságban még nem is érintettünk. Akik a nagyvárosok lakosságát figyelmeztetik, azok jártasságra tesznek szert a lélekmentés munkájában. Hogyan is térjenek meg, ha nem tárják eléjük az igazságot szorgalmasan?

Ne azzal töltsék a munkások idejüket, hogy ugyanazt a területet járják végig az igazságban már meggyökerezett gyülekezetek között, míg mindenfelől annyian vannak, akiknek még soha senki sem magyarázta meg az igazságot (Letter, 1909, 8.).

Isten Igéjéből származó világosságra van szüksége a népnek. — Ha az Ige tanítói készségesek, akkor az Úr szoros kapcsolatba hozza őket az emberekkel. Elvezérli őket azok otthonaiba, akik éhezik az igazságot. S míg Isten szolgái keresik az elveszett juhokat, lelki képességeik megelevenednek és életerővel telnek meg (Review and Herald, 1904. XII. 29.).

Tízszer több erővel. — Ha a prédikációkra fordított idő felét házról házra járásra fordítanánk, kedvező eredményeket láthatnánk. Igen sok jót tehetnénk, mert a munkások az emberek közvetlen közelébe juthatnának. A családok látogatására fordított idő, ha ott imában Istenhez fordulnak, dicséretét éneklik, Igéjét magyarázzák, gyakran több jót művel, mint a nyilvános előadás. A személyes felhívás tízszer nagyobb erővel vésődik a szívbe, mint bármely más módon végzett munka. A család tagjai nem ülnek egy összevegyült tömegben, ahol a hallott igazságokat szomszédjaikra vonatkoztathatják. Közvetlenül nekik szólnak a hallottak komolyan, szívtől szívhez. Kifogásaikat is előadhatják, amelyekre feleletként hallhatják: „Így szól az Úr!” Ha ezt a munkát alázatosan végzik azok, akiknek szívét áthatja Isten szeretete, akkor beteljesedik az Ige: „A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad és oktatja az együgyűeket” (Zsolt 119:130) (Letter, 1896, 95.).

Néhányan megközelíthetetlennek látszanak. — Akik Istenért munkálkodnak, találkoznak megközelíthetetlen emberekkel is. Sértésnek veszik, ha hitük és lelki életük elzártságába akarsz hatolni, s nem látják szívesen azokat, akik Isten munkatársai. Ezek a munkások tekintsenek el önmagukról, tekintsenek fel Jézusra, gondosan kövessék Igéjében adott utasításait (Letter, 1896, 5.).