Képességeiről számot kell adnia. — Felelősség hárul a lelkész feleségére, amelyet nem szabad elhárítania könnyelműen. Isten a neki kölcsönzött tehetségeket kamatostul kéri vissza. Dolgozzék komolyan, híven férjével egyetértve, hogy lelkeket mentsen. Mutasson érdeklődést férje munkássága iránt, ne adjon helyet elégedetlen, sóvárgó érzelmeknek. Ezeket a természetes érzelmeket le kell győznie. Legyen életének célja. Mit is jelent, ha ez érzelmeivel, élvezeteivel és természetes ízlésével ellenkezik? Ezeket vidáman és készségesen áldozza fel annak érdekében, hogy jót tegyen és lelkeket mentsen.

A lelkész felesége éljen odaszentelt, állandó imaéletet. Sokan csak azt a vallást szeretik, amelyben nem kell keresztet hordozni, amelyben nincs szükség önmegtagadásra és erőfeszítésre. Ahelyett, hogy felelősségük tudatában, Istentől erőt kérve, nemes, független életet élnének, legtöbbször másokra hagyatkoznak, mások lelki életéből próbálnak erőt meríteni. Ha bizakodóan, gyermeki hittel Istenre hagyatkoznának, ha szeretetük Jézusban összpontosulna, ha Krisztusból merítenének erőt, milyen segítséget jelentenének másoknak, milyen támaszt férjüknek, s majd milyen jutalomban részesülnének (Testimonies, 1., 1864, 452–453. o.)!

Elkísérheti férjét a lélekmentés munkájába. — Ha a lelkész felesége elkíséri férjét utazásaiban, ne a saját kedvteléséért tegye ezt, hogy kiszolgálják, hanem hogy vele együtt munkálkodjék. Egyesített érdeklődéssel igyekezzék jót cselekedni. Legyen készséges férjét elkísérni, ha családi körülmények nem gátolják, legyen segítségére lelkek megmentésében. Szelíden és alázatosan, mégis nemes önbizalommal árassza irányító befolyását környezetére, vegye ki részét az összejöveteleken, a családi oltár, a tűzhely körül, hordozza keresztjét és terhét. A nép ezt elvárja, és jogosan várja el. Ha ezeknek a várakozásoknak nem felel meg, a férj befolyását a felénél is jobban lecsökkenti.

A lelkész felesége sokat tehet, ha akar. Ha lelkülete önfeláldozó, ha szeretet él benne az emberek iránt, akkor férjével majdnem egyenlő mértékben tehet jót. Lelkigondozói kérdésekben egy testvérnő jobban megérthet és rendezhet el problémákat, főként nők között, mint maga a lelkész (Testimonies, 1., 1864, 452. o.).

A lelkész feleségének öltözködése. — Lelkészeink feleségei különösen legyenek gondosak abban, hogy ne térjenek el a Biblia tanításaitól a ruházkodás területén. Többen ezeket a parancsokat már elavultaknak gondolják, figyelemre sem méltatják, de Ő, aki azokat tanítványainak adta, felismerte a divatszeretet veszélyeit napjainkban, és ezért elküldte hozzánk intő üzenetét. Vajon megszívleljük-e bölcsen a figyelmeztetést? A ruházat terén a tékozlás nőttön-nő. De ezzel még nincs vége. A divat állandóan változik, testvérnőink pedig siet-nek nyomába, tekintet nélkül az idő- és a pénzpazarlásra. Igen nagy összegeket költenek ruházatra, amit pedig Istennek, az Adományozónak kellene visszaadniuk (Testimonies, 4., 1864, 630–631. o.).

Vallásos példaadás. — A lelkész felesége, ha gyermekei vannak, gondoljon arra, hogy otthona a misszió területe, ahol fáradhatatlan tetterővel és megingathatatlan buzgalommal dolgozzék, mert tudja, hogy munkájának eredménye az egész örökkévalóságon át tart. Vajon gyermekeinek lelke nem éppen olyan értékes, mint a pogányoké? Tehát gondozza őket szerető gondviseléssel. Az a felelősség terheli, hogy a világnak bemutassa a családi vallásosság erejét, hatását és kiválóságát. Elvek irányítsák, ne indulatok, azzal a tudattal dolgozzék, hogy Isten a segítője. Ne engedje, hogy bármi is elterelje küldetésétől.

Annak az anyának a befolyása, aki szorosan összekapcsolódott Krisztussal, végtelen értékű. Szeretetszolgálata az otthont Bétellé változtatja. Krisztus munkálkodik vele; az élet közönséges vizét a menny borává változtatja. Gyermekei felnövekszenek, hogy áldására és tiszteletére legyenek ebben az életben és az eljövendőben (Gospel Workers, 1915, 206. o.).

Fontos munka otthon. — Ha családos emberek munkába mennek, feleségükre bízzák a gyermekek gondozását. A feleség és anya ugyanolyan teljes és fontos munkát végez, mint a férj és apa. Míg az egyik a misszió területén dolgozik, a másik belmissziós munkát végez, s gondjai, aggodalmai és terhei gyakran felülmúlják a családfő terheit. Az anya feladata ünnepélyes és fontos: gyermekeinek elméjét, jellemét formálja, hogy áldásos tevékenységre nevelje őket e földi életben, s hogy alkalmassá tegye őket az eljövendő, halhatatlan életre.

A férjet a nyilvános misszióterületen emberek tisztelete veszi körül, míg a család teherhordozója semmilyen földi elismerésben nem részsül; de ha családjának érdekét szolgálja, ha jellemüket a mennyei mintára igyekszik formálni, a jelentést tevő angyal a Föld legnagyobb misszionáriusai közé sorolja nevét.

A lelkész felesége segítőtársa lehet férjének, ha igyekszik terhein könnyíteni, s ha lelkét Isten szeretetében tartja. Gyermekeit az Igére taníthatja. Saját háztartását takarékosan és tetszése szerint vezetheti. Férjével együtt nevelheti gyermekeit takarékosságra, igényeik korlátozására (Gospel Workers, 1915, 203. o.).

A panaszkodó lelkület: nehéz teher. — A testvérnők ugyanolyan kapcsolatban állnak Isten művével, mint férjük – ha Ő hívta el férjüket az időszerű igazság hirdetésére. Ezek a szolgák, ha valóban Isten hívta el őket, érzik az igazság fontosságát. Élők és holtak között állnak, őrködniük kell az emberek felett mint akik felelősek értük. Hivatásuk ünnepélyes, komoly, társuk áldást vagy átkot jelenthet a számukra. Felvidíthatják őket, ha csüggedtek, vigasztalhatják, ha lehangoltak, bátoríthatják őket, hogy tekintsenek fel, és bízzanak Istenben, ha hitük meginog. Vagy ellenkező irányt is vehetnek, ha csak a sötét oldalt látják, ha azt gondolják, hogy életük nehéz, nem élik hitüket, élettársuknak csak nehézségeikről és hitetlenségükről beszélnek, ha ápolják magukban a panaszkodó, zúgolódó lelkületet – férjüknek nehéz terhet, sőt átkot jelentenek.

A megszenteletlen életű feleség a lelkész legnagyobb átka. Istennek azok a szolgái, akik ilyen helyzetben voltak és vannak, mert családjukban sorvasztó befolyás terjeng, kétszer annyit imádkozzanak és virrasszanak, szilárd, határozott álláspontot foglaljanak el, ne engedjék, hogy ez a sötétség leteperje őket. Még szorosabban ragaszkodjanak Istenhez, legyenek szilárdak és eltökéltek, saját házukat igazgassák, éljenek úgy, hogy Isten jóváhagyását bírják, és angyalok őrködését. Azonban ha megszenteletlen társaik kívánságának engednek, otthonukra Isten haragját hívják ki. Isten szövetségének ládája nem maradhat abban a házban (Testimonies, 1., 1856, 138–139. o.).