Az evangélisták és az evangelizálás. — Ha a nagyvárosokra gondolok, ahol még oly kevés munkát végeztünk, s ahol ezreket és ezreket kell figyelmeztetnünk az Üdvözítő közeli eljövetelére, mélységes vágyat érzek, hogy lássak férfiakat és nőket a Lélek erejében munkálkodva, Krisztus szeretetével telve veszendő lelkek iránt.

Mélyen érinti lelkemet, mert minden városban munkát kell végeznünk. Munkásaink menjenek a nagyvárosokba, és tartsanak sátoros összejöveteleket. Ezeknek az előadásoknak a megtartására a legjobb képességű munkatársainkat bízzuk meg, hogy az igazságot erőteljesen hirdethessük. Különböző képességű férfiakat kell bevonnunk…

Új módszereket kell bevezetnünk. — Isten népének fel kell ébrednie napjaink szükségleteire. Istennek vannak emberei, akiket elhív szolgálatába – férfiak, akik nem olyan élettelen módon viszik előre a művet, mint ahogy a múltban történt.

Nagyvárosainkban az üzenetnek mint égő lámpának kell előretörnie. Isten támaszt e mű számára munkásokat, és angyalai járnak majd előttünk. Senki se akadályozza meg ezeket az Isten által rendelt férfia-kat. Ne tiltsátok őket! Isten bízta meg őket munkájukkal. Hangozzék az üzenet olyan erőteljesen, hogy a hallgatókat meggyőzze (Review and Herald, 1902. IX. 30.).

Erős férfiak szükségesek. — Felhívom prédikátoraink figyelmét, hogy ezt az ügyet vegyék fontolóra. A nagy központokban erős férfiakat bízzunk meg munkával (Manuscript, 1908, 25.).

Különböző tehetségek. — Sátorelőadásainkon olyan szónokaink legyenek, akik az emberekre jó benyomást gyakorolnak. Egy ember tehetsége, bármily képzett legyen is, nem elégíti ki a szükségletet. Különböző tehetségeket vonultassunk fel ezeken az előadásokon (Manuscript, 1902, 104.).

Jó befektetés. — Az Úr azt kívánja, hogy munkáját alaposan végezzük. Új területeken a munka megkezdése sok költséget jelent. Azonban az egyik testvérünknek adott segítség jól kamatozó befektetést jelent. Érzem, hogy ezt az ügyet sürgetnem kell, mert oly sok forog kockán. Imádkozom, az Úr befolyásolja gondolataitokat, hogy akaratát teljesítsétek (Letter, 1905, 261.).

Tehetséges és istenfélő prédikátorok. — Az Úr néhány prédikátornak olyan képességet adott, hogy előadásaik nagyobb tömegeket vonzanak és sokak figyelmét fel tudják kelteni a mennyei üzenet iránt. Ha Isten félelmében munkálkodnak, fáradozásaik eredményeként a Szentlélek mély hatást gyakorol sok ember szívére…

Kötelességem felébreszteni az őrállókat. Minden dolog vége elérkezett. Itt az idő. Prédikátoraink és a területek elnökei tárják az igazságot tapintatosan és ügyesen a nagyvárosi hallgatóságunk elé. Ha alázatosan és egyszerűen munkálkodsz, a szívek feloldódnak. Gondolj arra, hogy míg az időszerű és szívet vizsgáló üzenetet adod elő, saját szíved is meglágyul és megelevenedik a Szentlélek meggyőző befolyására. Jutalmad pedig lelkek aratása. Míg tömegek előtt állsz a nagyvárosokban, gondolj arra, hogy Isten a te segítőd, és hogy áldása által olyan üzenetet tárhatsz fel, amely eljut hallgatóid szívéhez (Manuscript, 1910, 53.).

Férfiak és nők tanítsák az igazságot. — Bölcs tanítókra – férfiakra és nőkre, akik az Ige igazságainak tanítására alkalmasak – van szükségünk a nagyvárosokban. Tárják fel az igazságot szent méltóságában, megszentelt egyszerűséggel (Review and Herald, 1912. I. 12.).

Pál, az utazó evangélista. — Pál elfoglalt és sok irányban tevékenykedő életet élt. Városról városra, országról országra utazott, ahol elbeszélte a kereszt történetét, lelkeket nyerve az evangéliumnak, gyülekezeteket alapítva (Gospel Workers, 1915, 58–59. o.).

Erős, bátor munkásokra van szükség. — Gyenge vagy idős férfiakat és nőket ne küldjünk munkára egészségtelen, túlzsúfolt városokba. Munkálkodjanak ott, ahol életüket nem kell szükségtelenül feláldozniuk. Testvéreinket, akik az igazságot a nagyvárosokba juttatják el, ne kényszerítsük, hogy egészségüket veszélyeztessék a zaj, a forgalom és zűrzavar közepette, ha számukra nyugalmas helyet is biztosíthatunk.

Akik a nagyvárosokban a nehéz és megviselő munkát végzik, bátorítandók és buzdítandók. Ne érje őket szívtelen bírálat testvéreik részéről. Viseljünk gondot az Úr munkásairól, akik az igazság világosságát tárják fel azoknak, akik a tévedés sötétségében élnek (Letter, 1909, 168.).