Elvtelenség – elvek feladása jellemzi korunkat. — Mindenütt emberi roncsok láthatók, leomlott családi oltárok, szétrombolt otthonok. Sajátságosan feladják elveiket, az erkölcsiség színvonala süllyed, a Föld gyorsan Sodomává válik. Azok a szokások, amelyek az özönvíz előtti világra kihívták az Isten ítéletét, és Sodoma pusztulását is okozták – rohamosan terjednek. Közeledünk a véghez, amikor Isten a földet tűzzel tisztítja meg (Gospel Workers, 1915, 125–126. o.).

A lelkészek Sátán célpontjai. — Sátán rendkívüli kísértéseit az evangélium szolgálata ellen irányozza. Tudja, hogy a lelkészek is csak emberek, önmagukban sem erényeik, sem szentségük nincsen; hogy Isten az evangélium kincseit cserépedényekre bízta, amelyekből csak isteni hatalom formálhat tisztességre szolgáló edényt. Sátán tudja, hogy az Isten szentelte fel a lelkészeket azért, hogy lelkek üdvösségének eszközei legyenek, s munkájukban csak akkor lehetnek eredményesek, ha engedik, hogy életüket az örökkévaló Atya uralja. Ezért minden leleményességével bűnre akarja csábítani őket, mert tudja: éppen tisztségük teszi a bűnt még rettenetesebbé; mert ha bűnt követnek el, a gonosz szolgáivá válnak (Gospel Workers, 1915, 124. o.).

Kiegyensúlyozott határozottság és barátságosság. — Az erkölcsi tisztaság és az illemtudó viselkedés olyan kérdés, amire figyelmet kell szentelnünk. Őrizkednünk kell erkölcstelen korunk bűneitől.

Bástyázd körül a lelkedet! — Lesznek asszonyok, akikből kísértők válnak, akik minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a férfiak figyelmét felkeltsék és lekössék. Először rokonszenvüket törekszenek megnyerni, majd vonzalmukat, végül ráveszik őket, hogy áthágják Isten törvényét. Akik beszennyezték gondolatvilágukat, és vonzalmukkal a tiltott dolgok felé fordultak, azok nem fognak gyötrődni azon, ha szégyent hoznak Istenre a bálványimádás különböző lehetőségeivel – Isten pedig gonosz vonzalmaiknak engedi át őket. Szükséges vigyáznunk gondolatainkra, hogy lelkünket Isten Igéjének parancsolataival körülbástyázzuk; legyenek gondolataink, szavaink és cselekedeteink igen megfontoltak, nehogy bűnre csábíttassunk (Review and Herald, 1887. V. 17.).

Óvjuk az őrszemeket. — Nagy ellenségünknek ügyvivői vannak, akik állandóan vadásznak az alkalmakra, hogy lelkeket elvessenek, mint ahogyan az oroszlán vadászik zsákmányára. Ha eltávolítod a lelkiismeretnek egyetlen őrszemét, ha egyetlen rossz szokásnak hódolsz, ha a kötelesség magasztos követelményeit csak egyszer is elhanyagolod, ez olyan csalárd folyamatot indíthat meg, amely végül Sátán szolgáinak soraiba sodor, noha az egész idő alatt hiszed és vallod, hogy szereted Istent és művét. Egyetlen meggondolatlan pillanat, egyetlen félrelépés, és egész életed a rossz irányba terelődhet. És sohasem tudhatod meg, hogy mi okozta vesztedet, amikor elhangzik az ítélet: „Távozz tőlem, te gonosztevő” (Testimonies, 5., 1885, 397. o.).

A megtéretlen lelkészek által megtérítettek. — Valaki hallhatja és elismerheti a teljes igazságot, de mit sem tud a személyes életszentségről és a valóban tapasztalati hitéletről. Magyarázhatja az üdvösség útját másoknak – ő maga pedig méltatlan. Az igazság szent és hatalmas, megítéli a szív szándékait és céljait. Az igazság fontossága és tekintélye az üdvösség nagy tervében a mennyei szerző akarata, és nem válik érvénytelenné vagy érdemtelenné, ha a hirdetésükre alkalmazott eszközök szentségtelenek vagy hűtlenek.

„Mégis – kérdezte valaki, aki a múltban és a jelenben is gonoszt cselekedett – hogyan lehetséges az, hogy befolyásom által lelkek térnek meg, s fogadják el az igazságot?” Így feleltem: „Krisztus állandóanvonz magához embereket, saját világosságát veti ösvényükre. Az üdvösséget kereső ember nem tekinthet bele annak jellemébe, aki tanítja. Ha az illető őszinte, ha közeledik Istenhez, hisz benne, ha megvallja bűneit, akkor Isten elfogadja (Letter, 1890, 12.).