Nehézségek a nagyvárosokban. — Nehezen megoldható problémának látszott a nagyvárosokban közelebb kerülni az emberekhez. A templomokat nem vehetjük igénybe. A városokban a nagy termek csak drágán bérelhetők, és a látogatottság tekintetében a legtöbb esetben nem bizonyulnak a legjobbaknak. Ellenünk beszélnek azok, akik nem ismernek bennünket. Hitünk igazságait, alapelveit nem ismerik, fanatikusnak tartanak minket, akik tudatlanságunkban szombatot ünneplünk a vasárnap helyett. Munkánk során azzal a problémával állunk szemben, hogyan törjük át a világiasság és az előítéletek bástyáit, s hogyan tárjuk az emberek elé a drága igazságot (Testimonies, 6., 1900, 31–32. o.).

Városi evangélisták biztosítása. — Minthogy az Úr azt parancsolja, hogy az üzenetet még egyszer és erőteljesen hirdessük Keleten, amikor parancsolja, hogy kezdjük meg a munkát Kelet és Dél, Észak és Nyugat városaiban, vajon ne tegyünk-e eleget parancsának szívvel-lélekkel? Vajon ne tervezzük-e, hogy ezekre a területekre hírnököket küldjünk, és ne gondoskodjunk-e róluk bőkezűen? Minden városunkban dolgoznunk kell. Az Úr eljön. A vég közel. Igen, nagyon siet. Még csak rövid időnk van, amelynek lejárta után már nem dolgozhatunk olyan szabadon, mint most. Rettenetes események előtt állunk, s amit teszünk, azt gyorsan kell tennünk. Most kell munkánkat felépítenünk minden lehető helyen. A munka végzése érdekében a területen nagy szükségünk van tapasztalt lelkészeink segítségére, akik nagyobb tömegek figyelmét képesek lekötni…

Az Úr azt kívánja, hogy a harmadik angyal üzenetét erőteljesen hirdessük e városokban. Önmagunkból ezt az erőt nem meríthetjük. Mindaz, amit tehetünk annyi, ha tehetséges embereket választunk ki, és rábírjuk őket arra, hogy használják ki az alkalmak útjait, s hirdessék az üzenetet a Szentlélek erejével. Mialatt imádkoznak, hirdetik és élik az igazságot, Isten munkálkodik a szívekben (Manuscript, 1909, 53.).

„Főút” – evangélisták. — X. Y. testvér képességeire szükségünk van, hogy az igazságot a főútvonalak mentén hirdesse. S ha az igazságot a főútaknál már hirdettük, az ösvények is megnyílnak, s kiterjedt munkát végezhetünk (Letter, 1909, 168.).

Rendkívüli erőfeszítésekre van szükség. — Napjainkban a városokban, ahol oly sok mindenféle köti le az emberek figyelmét és nyújt élvezetet, nem könnyû felkelteni az emberek érdeklődését. Az Isten által elhívott lelkészeknek rendkívüli erőfeszítéseket kell tenniük ezért. S ha eredményesek lesznek abban, hogy nagyobb tömeghez tudnak szólni, az üzeneteket olyan rendkívüli módon kell feltárniuk, hogy az embereket felriassza és figyelmeztesse. Minden rendelkezésre álló eszközt meg kell ragadniuk, hogy az igazság világosan és határozottan nyilvánvalóvá váljon. Az időszerű, próbára tevő üzenetet olyan világosan és határozottan kell feltárnunk, hogy a hallgatókat megrendítse, és az Írások tanulmányozására bírja (Testimonies, 9., 1909, 19. o.).

Ellenállás, költségek és váltakozó hallgatóság. — Álmomban láttam, hogy több hittestvérünk tanácskozott és munkaterveken dolgoztak a folyó évadra vonatkozólag (1874-ben). Legjobbnak látták, ha nem a nagyvárosokban kezdeményeznek munkát, hanem kisebb helyeken, amelyek távol esnek a nagyvárosoktól; itt ugyanis a papság részéről kisebb az ellenállás, s a nagy költségek is elkerülhetők. Úgy érveltek, hogy lelkészeink, minthogy kevesen vannak, nem foglalkozhatnak azzal, hogy azokat tanítsák és gondozzák, akik a városokban esetleg elfogadnák az igazságot, s akik minthogy nagyobb ellenzékkel állnak szemben, nagyobb segítségre szorulnak, mint a kis vidéki helyeken levő gyülekezetek. Így a városokban tartandó előadás-sorozat gyümölcse nagyrészt elveszne. Ismételten hangsúlyozták, hogy tekintettel szűkös anyagi eszközeikre, s tekintettel az állandó változásokra, költözésekre, amelyek a nagyvárosi gyülekezet életében várhatók, nehéz volna olyan gyülekezetet megszervezni, amely a mű bástyáját képezné. Férjem sürgette a testvéreket, hogy haladéktalanul szélesebb terveket készítsenek, s nagyvárosainkban kiterjedt és alapos előadás-sorozatokat tartsanak. Az egyik munkás a városokban szerzett tapasztalatait mondta el, s kimutatta, hogy munkája majdnem teljesen eredménytelen maradt, ellenben a kisebb helyeken sikereket ért el.

Kitartás a munkában a teljes döntésig. — A nagyvárosokban végzett munkának a fele elvész, mert a munkások túl hamar befejezik előadás-sorozataikat, s újabb területekre mennek. Pál hosszabb ideig dolgozott munkaterületén – egyik helyen egy teljes évig. Az a sietség, amellyel a sorozatokat befejezték, gyakran nagy veszteséget okozott (Letter, 1886, 48.).