A lelkészeket ne terhelje az ügyvitel. — Isten minden embernek kiszabta a munkáját. Akik lelkészi szolgálatba lépnek, különleges munkában tevékenykednek, s fordítsák idejüket imádkozásra és igehirdetésre. Üzleti ügyekkel ne terheljék őket. Az Úr éveken át tanított engem, hogy óvjam lelkész testvéreinket, nehogy annyira lekössék gondolataikat az üzleti ügyek, hogy ne maradjon idejük az Istennel és a Szentlélekkel való közösségre. A lelkész nem maradhat a legjobb lelkiállapotban, ha azzal kell foglalkoznia, hogy a különböző gyülekezetekben felmerülő nehézségeket rendezze. Ez nem az ő kiszabott munkája. Választott hírnökeinek minden képességét Isten akarja felhasználni. Agyukat ne terheljék éjszakákon át tartó bizottsági ülések, mert Isten akarata szerint elméjük minden képességét az evangélium hirdetésére kell felhasználniuk, hogy azt világosan és erőteljesen tárják fel.
A lelkész túlterhelt, gyakran annyira siet, hogy nincs ideje az önvizsgálatra: vajon a hitben van-e? Kevés az ideje az elmélkedésre és az imaéletre. Krisztus egyesítette szolgálatában az imát és a munkát. Egész éjszakákat töltött imában. A lelkészeknek könyörögniük kell Istenhez a Szentlélekért, hogy helyesen tárhassák fel az igazságot az embereknek (Manuscript, 1902, 127.).
Az üzleti ügyeket üzleti érzékkel megáldott emberek intézzék. — Nagy hiba, hogy az evangélium prédikálására tehetségekkel megáldott lelkészeket állandóan üzleti ügyek foglalkoztatnak. Aki az Élet Igéjét hirdeti, ne engedje, hogy túl sok terhet rakjanak rá.
A mű pénzügyeit üzleti képességekkel megáldott emberek vezessék, de a prédikátorokat és az evangélistákat különítsék el a mű más területére. A pénzügyek vitelével bízzanak meg másokat, és ne azokat, akik az evangélium prédikálásának munkájára alkalmasak. Lelkészeinket ne terheljék túl a nagyvárosokban folyó evangelizá-ciós munka pénzügyi részleteivel. A területek vezetői alkalmazzanak megfelelő üzletembereket, akik a városi mű pénzügyi részleteit intézik. Ha ilyen embereink nincsenek, akkor gondoskodni kell emberek kiképzéséről e terhek viselésére (Review and Herald, 1905. X. 5.).