Eljött a komoly munkavégzés ideje. — Az igazságot hirdetnünk kell minden népnek, nemzetnek, ágazatnak és nyelvnek. Eljött a munkálkodás ideje, a városokban és az elhanyagolt, megmunkálatlan területeken (Review and Herald, 1904. I. 23.).

Bölcs tervekre van szükség. — Isten szorgalmas munkára szólít fel. Ebben a válságban félszívű igyekezet nem hozhat sikert. A városokban végzett munkánkban keresnünk kell a lelkeket. Bölcs terveket kell készítenünk annak érdekében, hogy az ilyen munkát a legelőnyösebben végezhessük (Review and Herald, 1906. IX. 27.).

Vesd a hálót a mélybe. — Vannak, akik azt gondolják, hogy nekik kötelességük az igazságot prédikálni, de a partról nem mernek elmozdulni, tehát nem is fognak halat. Az egyházak közötti munkát választják, s mindig egyazon területet járnak. Jelentik, hogy jó látogatásokat tettek, az időt kihasználták, de munkálkodásuk eredményeit hiába keressük, emberek nem tértek meg az igazsághoz. Ezek a lelkészek csak a part közelében tartózkodnak. Menjenek ki a mélyre, vessék ki a hálójukat ott, ahol a halak élnek. Munkában nincs hiány. Százak találhatnának munkát az Úr szőlőjében, ott, ahol ma csak egy munkás dolgozik (The True Missionary, 1874. február).

Felhívás a vezetőkhöz. — Kérdezem testvéreimet, akik a műért felelősek: Miért haladtok át észrevétlenül oly sok helyen? Tekintsetek a még munkálatlan nagyvárosokra és kisvárosokra… Amerika minden városában kellene álljanak Istennek emlékművei. Sok helyet felsorolhatnék, ahol az igazság világossága még nem fénylett. A menny angyalai emberi eszközökre várnak, hogy megkezdjék a munkát olyan helyeken, ahol eddig a jelenvaló igazságról még nem tettek bizonyságot (Review and Herald, 1902. XII. 30.).

Egyengess új területeket – alapíts új központokat. — Készítsetek elő munkásokat, hogy kimenjenek a főutakra és az ösvényekre. Bölcs kertészekre van szükségünk, akik a fákat különböző helységekbe ültetik át, s alkalmat adnak nekik a növekedésre. Isten népének tényleges, határozott kötelessége távoli területekre menni. Állítsatok oda munkaerőket, hogy keressenek új területeket, létesítsenek befolyásos új központokat mindenütt, ahol csak alkalom nyílik erre (Manuscript, 1908, 11.).

Dolgozz az üzenetet elutasító helyeken kívül! — Gondoljunk arra, hogy népére Isten szent igazságokat bízott, mi pedig elhanyagoltuk és valóban hűtlenek voltunk. A munkát csak néhány központban folytattuk, ahol az emberek megkeményedtek az üzenettel szemben. Nehéz dolog azokat befolyásolni, akik már sokszor hallották az igazságot, de mégsem fogadták el. Néhány helyen túl sokat költöttünk, ellenben sok-sok várost nem figyelmeztettünk.

Most minden ellenünk bizonyít. Ha komolyan törekedtünk volna arra, hogy közel kerüljünk azokhoz, akik megtérésük esetén helyesen képviselték volna az időszerű igazságot, a munka sokkal előrébb tartana. Nem helyes, hogy néhány város élvezze az összes előnyöket, míg egyéb helyeket elhanyagolunk (Letter, 1902, 132.).

Előre, új munkaalkalmak felé! — Éjjel és nappal a fülembe cseng: „Menjetek előre! Vegyetek munkába új vidékeket, lépjetek új területekre sátraitokkal, és vigyétek a világnak az utolsó intő üzenetet. Nincs elvesztegetni való időnk. Állítsatok az Úrnak új emlékműveket mindenütt, ahová mentek. Lelkem előttetek megy, s az Úr dicsősége lesz jutalmatok!”

Vannak a közelünkben olyan városok, amelyekben a jövő évben sátortáborozásokat kell tartanunk. Ez Istennek terve. Akik már évek óta ismerik a parancsot, hogy új területekre kell menni a sátrakkal, de mégis ugyanazon a helyen tartották éveken át az előadás-sorozatot, azoknak meg kell térniük, mert nem szívlelték meg az Úr szavát (Letter, 1900, 174.).